Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

23'X országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfon. 143 vagy próbálkoztam legalább a kibontakozásra módokat keresni. (Helyeslés a baloldalon.) Igenis érintkeztem a koaliozió vezérférfiaival. Tervem lényege, illetőleg kiindulási pontja az volt, hogy nem szabad megengedni azt, hogy a kereskedelmi szerződések alkotmányellenesen kötessenek életbe, és ezzel az a látszat terjedjen a külföld előtt, mintha itt egységes birodalom léteznék, a melyre a kereskedelmi szerződéseket mint egységes egészre lehet alkalmazni. Nem sikerült ez a kibontakozás. Nem tarto­zik ide, hogy kinek a hibájából vagy miért; konstatálni kivánom csak azt, hogy ez a tervem csak 1905. karácsony táján merült fel, és a koaliczió a tervvel csak 1906 januárban foglalkozott, messze tul azon az időn, a mikor a Bécsben Vörös László által feltett módozatot, t. L, hogy miképen rendez­tessenek a viszonyok, nem fogadták el. Méltóz­tatnak látni tehát, már a dátumok sem engednek semmi összefüggést ezen akczió és amaz állítás között. (Ugy van! Ugy van! balfelol.) Még csak egy kijelentéssel tartozom. Neveze­tesen, nehogy bárki azt hihesse és azt tételezze fel a mi Sándor Pál képviselő ur beszédéből sejthető, hogy én, mint akkori tisztviselő, titokban talán kétkulacsos szerepet vive, érintkeztem a koali­czióval; kötelességem kijelenteni a magam egyéni becsülete érdekében is, hogy ebben az irányban történt eljárásaimról akkori miniszterem tudott; nemcsak nem akadályozta meg, de tudomásul vette és helyeselte is. Egyéni lépés volt, egyéni felelősséggel tartozom érte, de nehogy bárki engem azzal vádolhasson, hogy kétkulacsossággal jár­tam el, t. ház, tartoztam a legkorrektebbül ezt a tényállást elmondani. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) T. ház ! Miután Sándor Pál képviselő ur arra is hivatkozott, hogy bebizonyíthatja állításait, én azt hiszem, hogy Sándor Pál képviselő ur lojali­tására számithatok abban a tekintetben, hogy feltárva itt a t. ház előtt a valót, az igazi tény­állást, az időpontok és szereplők megjelölésével, ugy arra nézve, hogy a függetlenségi párt nem uraságoktól levetett ruhákkal ékeskedik, mint abban a tekintetben is, a mi az én egyéni eljárá­somat illeti, — mondom — számithatni vélek Sándor Pál képviselő ur lojalitására, hogy ezt elismeri. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és bal­oldalon.) Szent- Királyi Zoltán jegyző: Kelemen Samu! Kelemen Samu: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) A mikor a kormány kivételes helyzet­ben felhatalmazást kér a törvényhozástól arra, hogy az Ausztriával kötött kiegyezést életbelép­tesse, és a mikor ennek a kérdésnek épen az az oka, hogy ezek a javaslatok záros határidő alatt lehe­tőleg tető alá legyenek hozhatók, akkor a több­séghez tartozó párt képviselőjének szinte termé­szetszerű kötelessége az, hogy felvesse a kérdést: vájjon a helyzetnek ebben az alakulásában helyes-e az, hogy ő részt kér magának a megindult vitából 1 KÉPvn. TSkvxA. 1906—1911. xiv KÖTET. Én azonban azt tartom, hogy a parlamenti és politikai szempontokból egyaránt lehetetlen helyzet volna az, hogy, a mikor napokon keresztül szen­vedelmes támadásokat intéznek ez ellen a törvény­javaslat ellen, ez a törvényjavaslat a párt részé­ről semmiféle védelemben ne részesittessék és a védelemnek ezt a feladatát kizárólag maga a kor­mány lássa el. De lehetetlennek tartom azt a parla­menti helyzetet is, hogy a mikor napokon keresz­tül a legigazságtalanabb vádakkal illetik magát a függetlenségi pártot, akkor ezek a vádak a párt részéről akár visszautasittatlanul, akár pedig czáfolatlanul maradjanak. (Helyeslés a baloldalon.) Ez, t. képviselőház, alkalmas volna annak a félre­értésnek a felköltésére, mintha ezek a törvény­javaslatok olyan kényszerhelyzetben tárgyaltat­nának, a mely kényszer már a lelkek meggyőző­dését is felszívta magába. Ilyen félreértésnek el­intézése és az ország közvéleményében való fen­tartása pedig semmikép sem országos érdek. Csak egyetlen felszólalás van, a melylyel egy­általában nem szándékozom foglalkozni és a melyre nézve egy rövid nyilatkozatot kívánok csupán tenni. Hock János t. képviselőtársamnak a fel­szólalása ez. En, t. képviselőház, szívesen fel­veszem a harczot minden nyilt támadással szem­ben, mert vagy én osztok vagy én kapok sebet. A mikor azonban valaki a jóbarát köpenyében közeledik hozzám, és ez alatt a köpeny alat tőrt rejteget, akkor félrevonulok és kerülöm az ilyen találkozást. (Helyeslés.) T. képviselőház! Azoknak a támadásoknak az élén, a melyeket a törvényj avaslat ellen intéz­tek, Polónyi Géza t. képviselőtársam áll. Ö volt az, a ki már a pénzügyi bizottságban is a leghevesebb támadást intézte a törvényjavaslat eüen. A pénz­ügyi bizottságnak második ülésén, illetőleg a javas­lat részletes tárgyalása alkalmával, e támadásnak élessége már lényegesen megenyhült, akkor t. kép­viselőtársam már a békéről és a félreértések el­kerüléséről beszélt. A mikor a függetlenségi párt­körben tárgyaltuk ugyanezt a javaslatot, akkor egyenesen azzal állott elő, hogy ő egyetértést óhajt létesíteni és az egyetértés létesítésének szán­dékával olyan jellegű bírálatot gyakorolt és olyan jellegű támadást intézett, a mely az egyenetlensé­get óhajtotta felkelteni magának a függetlenségi pártnak és a kormánynak kebelében. Végre itt e házban, miután előbb még egy folyosói inter­mezzo játszódott le, bontotta ki a teljes támadás zászlaját a t. képviselő ur. Méltóztatnak látni, hogy Polónyi Géza kép­viselő ur beszédének lényegében is elvégezte azt a bizonyos körforgást, a mely beszédének elmon­dásánál is annak külsőségei közé tartozott. En nem akarom kétségbevonni eljárásának a jóhiszemű­ségét, — ilyen tőlem távol áll — czéljaival pedig nem foglalkozom, Annál kevésbbé teszem ezt, mert az én igen t. képviselőtársam mindig ugy áll előttem, mint egy rejtelmes kastély. Csodálom zseniális architektúráját, hosszú, homályban el­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom