Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. 141 értem itt az analógiát a pénzre ; a mi azelőtt hektoliter volt, most másfél hektoliter lesz, mert ötven százalékkal kisebb a mérték. Már most mi történhetik a külkereskedelemben ? Példát leszek bátor felhozni. Tegyük fel, hogy Magyarország termel bizonyos árut harmincz forintért méter mázsánként, s ugyanannak az árunak előáüitási költsége volna Ausztriában huszonnyolcz forint. Ha Magyarországon a termelési költség harmincz forint és Ausztriában huszonnyolcz forint, akkor mi Ausztriába nem vihetjük ki azt az árut. Ez kétséget nem szenved. Már most behoznak egy uj értékmérőt, a mely kisebb. Mi okozhatja azt, hogy ha ezen értékmérő változása következtében mi kiviszünk, a mint az osztrákok feltételezik, hogy akkor a kivitel emelkedik és a bevitel csökkent ? Ez nem lehet máskép, mint hogy az a termelő, a ki azelőtt harmincz arany forintban számitotta a termelési költséget, olyan áron adja el azt a külföldnek, a mely nem felel meg egészen a 30 forintnak aranyban. Hogy ő azt a 30 forintot megkapja, akkor, ha 50%-kal értéktelenedett az értékmérő, neki 45 forintot kellene kapnia magyar papírpénzben. Ha ő azt 42 arany forintért adhatja el Ausztriában, akkor kiviheti az árut. ö azon számításból indul ki, hogy mivel az ár emelkedett, ennek következtében jól adta el az árut, pedig neki annyi forintot aranyban kellene Bécsben kapnia, hogy ha azt kicseréli itt a Hitelbanknál vagy más intézetnél, megfeleljen 45 forint papírpénznek. Ö tehát egyenesen veszteségre dolgozott, ha igy járt el. A valószínű azonban az, hogy az a kereskedő vagy termelő ritkán téved. Ha nem téved, akkoT előnye csak az lehet, hogy ő aranyban kapja a maga árujának értékét, és ezért több papírpénzt fog itt becserélni; viszont ő mindent, az államnak az adót, a munkásnak a munkabért fizeti a régi összegben, de most diszázsióval terhelt papírpénzben. Csakis jövedelemeltolódás történik tehát, a mint ezt máskép magyarázni nem lehet. Egészen felesleges azt bizonyítani, azzal az egész világ tisztában van, hogy egy diszázsióval terhelt valuta az egész országra nézve nem előnyös, tehát nem lehet előnyös sem a forgalom, sem a kereskedelem szempontjából. A mennyiben tehát bekövetkezik, hogy a kivitel emelkedik és megfordítva, a bevitel csökken, ezt csakis ezen kedvezőtlen körülménynek lehet tulajdonítani. Hozzáteszem még azt, hogy a gazdasági életnek az a nagyszerű berendezése van, hogy ott a dolgok a természetes irányból ki nem mozdíthatók. Mi lesz annak a következménye, ha az a magyar termelő olcsóbban adja el az árut, mint a milyen olcsón szabad volna eladnia í Az, hogy a keresletnek emelkedése nélkül a kínálat emelkedvén, az ár csökkenni fog és megszűnik az árunak kiözönlése, ép ugy, miként megfordítva megszűnik a bevitelnek az árak tulalacsony volta által okozott megakadályozása. A kik különben ezt a jelenséget kutatták, azok Id vétel nélkül ugyanerre az alapra helyezkedtek. Bátor vagyok c tekintetben épen csak egy osztrák iróra hivatkozni, a ki különben a magas bürokrácziában is igen kiváló helyet foglal el, Höffkénre, a ki azt mondja : Magasabb ázsiónál a kivitel azért emelkedik, mivel árainkban az ázsió nincsen kifejezve, áruinkat tehát olcsón adjuk el a külföldnek. Ilyen nyilatkozatot többet is olvashatnék fel, de feleslegesnek tartom, mert talán az előbbi felhozott példa világosan mutatja, hogy az a hatás, a mely beáll a kivitel emelkedése és a bevitel csökkenése forytán, először igen jelentéktelen a külkereskedelem roppant nagy erejű tényezőivel szemben, de különben is kedvező magyarázatot a legritkább esetekben enged meg. Abban, hogy a magjrar kormány, a mennyiben megegyezett az osztrák kormánynyal, e felett mégis tanácskozni fog, ez szerintem az országra nézve semmiféle veszedelmet nem rejt magában és ha egy európai areopágot fog is a két kormány összehívni, az arra az eredményre fog jutni, hogy egészen inkommenzurábilis dolgokkal állunk szemben, melyeket kiszámítani nem lehet, és ha még kiszámítani lehetne is, az nem olyan eredményt mutatna, a mely arra az országra nézve kedvező, mely látszólag a nagyobb kivitel szempontjából nyer. Semmi esetre sem lehetne a változásnak pénzbeli értékét haszon és veszteség szerint megállapítani. Ha tehát létezik is ez a formula, a melyet Sándor Pál képviselő ur felolvasott, az engem nem aggaszt, mert ez a formula nem rontja le azt a jogi elvet, hogy ad impossibilia non datur obligatio. (Helyeslés.) Elnök : Szterényi József államtitkár ur személyes megtámadtatásra kivan válaszolni. Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Sándor Pál képviselő ur a ház szombati ülésén tartott beszédében következőkép nyilatkozott (olvassa) : »Akkor, a mikor a darabont-kormány átvette az ország kormányzását, különböző tervek jöttek megbeszélés alá, hogy és miképen lehetne az országot ebből a siváT helyzetből kiszabadítani. Akkor merült fel Vörös László, akkori kereskedelemügyi miniszter urnak a fejében a szerződési formula, teljesen a mai formában. Ezt a szerződési formalát Vörös László kidolgoztatta az ő osztályában, a melynek főnöke Szterényi József államtitkár volt. Szterényi államtitkár ur ezt a tervet megmutatta akkor Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak és Wekerle Sándor mostani miniszterelnök urnak, hogy helyeslik-e ők azt, hogy ezen formában köti meg a darabont-kormány a kiegyezést ? Mind Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur, mind Wekerle Sándor miniszterelnök ur ezt a tervet helyeselték. A dologból azonban nem lett akkor semmi, mert a mikor a darabont-kormány felterjesztette ezt Bécsbe, az akkori osztrák kereskedelemügyi miniszternek, a ki ezt a tervet helyeselte , és osztrák szempontból semmiféle közjogi aggályokat nem látott, — akkor Call volt az osztrák kereskedelemügyi rniniszter — három napon belül