Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

140 232. országos ülés 1907 és tartósabb hatást tulaj doni tani nem is lehet ég melyek magukban rejtik gyógyszerüket. Felesleges megjegyezni, hogy a rossz valuta veszélye minket is fenyeget Ausztria felől.« Már most a mi a hozzám intézett kérdést illeti, első sorban is meg akarom jegyezni azt, hogy előttünk .a zárjegyzőkönyvnek csak azon határozatai feküsznek, a melyek a banknak az elválasztása esetében a valutára vonatkozólag intézkednek. Itt erről a bankformuláról szó nincsen. Ha az országgyűlés, a magyar törvényhozás állást foglal a bankra vonatkozólag, mindenesetre csak azon alapon foglalhat állást, a mely alap előttünk fel van tárva és meg van világitva abban a két szakaszban, a melyet a zárjegyzőkönyv tartalmaz és csak ez kötelezi a magyar törvényhozást. Ugron Gábor: Igaz ! Földes Béla előadó: A mi előttünk fekszik, a miről a kormány az országgyűlést fel nem világosította, arra nézve az országgyűlés, az én nézetem szerint, nem is nyilatkozhatik és nem is foglalhat állást és nem is vállal kötelezettséget. Nem tudom, hogy ez a formula létezik-e vagy sem, de tény az, hogy bécsi lapokban közzététetett szó szerint abban a szövegben, a melyet az osztrák miniszterelnök felolvasott, és én azt hiszem, hogy mégis csak abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy ez a szövegezés igenis tényleg létezik. Már most ebben a szövegezésben különösen feltűnik az, hogy a két kormány ebben a tekintetben bizonyos állást foglalt el, és tanácskozások meginditását helyezte kilátásba az iránt, hogy abban az esetben, ha esetleg különböző értékű valuta honosodnék meg a két államban, a forgalom teljes szabadságának biztosítása érdekében mit fog tenni. Felesleges megjegyezni, hogy az a veszély, a mely a rendezetlen valutából, illetőleg a kevésbbé értékes és diszázsióval terhelt valutából ered, Magyarországot ép ugy fenyegethetni Ausztria részéről, mint a hogyan Ausztriát fenyegetheti Magyarország részéről. Tehát az intézkedések, a melyek esetleg ebben a tekintetben tétetnének, ha megtehetők, akkor mindenesetre kétoldalúak, kölcsönösek lesznek : vonatkoznak mind a két állam érdekkörére a másik állammal szemben. Ebben a formulában csakugyan szó van különösen a forgalom szabadságának védelméről. Hogy odaát mit értenek ezen, azt leginkább a bécsi lapok magyarázataiból ismerhetjük meg, főleg azon lap fejtegetéseiből, melynek szerkesztője állítólag bizonyos befolyást gyakorolt e formulának megállapitására. Odaát arra hivatkoznak, hogy egy kevésbbé értékes és diszázsióval terhelt valutának az lesz a hatása, hogy a kivitel emelkedjék, a bevitel csökkenjen. Azt irja a »Neue Freie Presse« november 17-én : »Nun lässt sich die vielfach erörterte Auffassung nicht von der Hand weisen, dass eine Unterwertigkeit der Valuta in Ansehung des Imports wie ein Sehutzzoll, in der Richtung des Exports aber gleich einer Ausfuhrprämie wirke«. deczember 2-án, hétfőn. Hát itt első sorban a kérdés az, vájjon ez a tény, a melyet állitanak, igaz-e ; a másik kérdés pedig az, hogy ezt a tényt miként kell magyaráznunk. Én abban a helyzetben vagyok, hogy hivatkozhatom olyan vizsgálódásokra, a melyeket e kérdésben folytattam és a melyek némi befolyással voltak azzal az állásfoglalással is, a melyet az európai tudomány e kérdésben feltüntet és bátor leszek röviden az eredménveket bemutatni. (Halljuk !) Az én vizsgálódásaim épen arra a korszakra vonatkoznak, a melyben Ausztria-Magyarországnak diszázsióval terhelt papirvalutája volt huszonöt évre, 1852-től számítva, Nem akarom a t. házat az adatok felsorolásával untatni, röviden csak az eredményt fogom ismertetni. (Halljuk !) E vizsgálódásoknak az eredménye az, hogy nem lehet egészen tagadni azt, hogy magas diszázsió mellett a kivitel emelkedik és a bevitel csökken. Csakhogy mindjárt hozzá kell tennünk, hogy az adatok, a melyek huszonöt évre vonatkoznak, azt mutatják, hogy pl. ebben a huszonöt éves korszakban a közös vámterületnek a forgalma ugy a kivitel, mint a bevitel tekintetében következetesen és jelentékenyen emelkedett. Ki kell emelnem továbbá, hogy oly bonyodalmas, szövevényes az egész külkereskedelem alakulása, annyi tényező van befolyással, hogy a mellett tényleg a diszázsiónak hatását konstatálni nem lehet, abszolúte ki van zárva, hogy évről-évre lehessen ldsérni. Mindenesetre a hatás elég csekély. Ez a tényáüás. A tényt tehát nem lehet tagadni, hogy bizonyos, habár gyenge, de némi befolyás mutatkozik a kivitel emelkedésében a bevitel csökkenésében, a mely azonban évrőlévre szintén nem konstatálható, csak ha áttekintünk egy husz-huszonöt éves korszakon — pedig a vámszersződés csak tíz évre köttetik — de épenséggel pozitivitással, exakticzitással ezt megállapítani nem lehet; teljesen ki van zárva itt a pontosság. Mi azonban a magyarázata e ténynek ? E tény magyarázata az, hogy itt, a mint a jelentésben bátor voltam röviden utalni reá, ez vagy helytelen kereskedelmi számításokból, vagy jövedelmi eltolódásokból származhatik csupán. Mert azt Sándor Pál t. képviselő ur igen jól tudja, hogy a pénz első és fő funkcziója az, hogy értékmérő. Tehát mérték. Az, hogy egy mérték változik, sem a bevitelre, sem a kivitelre, a külkereskedelemre semmiféle befolyással nem lehet. Ha Magyarország átmegy a mérőről a hektoliterre, vagy a mázsáról a métermázsára, vagy tonnára, ez a külkereskedelmet abszolúte nem érintheti. Az sem érintheti tehát, hogy az érték mérésében változás áll be, mert igy csak más kifejezést nyerünk az értékre vonatkozólag. Ha a mérték, mondjuk, ötven százalékkal kisebb, mint a régi mérték, akkor minden mérték ötven százalékkal emelkedik; a mi azelőtt egy láb volt, egy hüvelyk, lesz másfél léb, másfél hüvelyk,—-