Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

128 231. országos ülés ÍÖ07 november 30-án, szombaton. Sándor Pál: Állítom, hogy ez az ankét a miniszterelnök ur megrendelésére történt, Kijelentem, hogy ezt nem mint a Pester Lloyd igazgatósági tagja tudom, hanem tudom olyanoktól, a kik nehéz szívvel vállalkoztak arra, hogy a Pester Lloydban megírják ezt a dolgot akkor, a mikor a tárgyalások folytak. Nem szemfényvesztés ez ? Zakariás János: Tessék bizonyítani! Sándor Pál: Bocsánatot kérek, ez így volt és kész vagyok két férfiú eló'tt — ám jelöljenek ki bárkit, a kit én becsületes embernek tartok, (Derültség balfelöl.) — bebizonyítani azt, hogy a mit én mondottam, az igaz. Zakariás János; Ön választja ki? Sándor Pál: Én bevallom, megvagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök ur meggyőzó"dése az, hogy Magyarországra nézve vészedéidelmes kaland volna az önálló magyar jegybank. A miniszterelnök ur egész múltja erre mutat; pénzügyi meggyőződése az, hogy Magyarországnak közös jegybankra és nem önálló magyar jegybankra van szüksége. Azonban egy függetlenségi párti többséggel akarják önök elérni azt és a mig hangoztatják és esküdöznek a nép előtt, hogy 1910-re önök az önálló bankot akarják felállítani, azalatt mitigálják a közvéleményt egy enquéte-tel, hogy »ime, lássátok, ezek a nagy financziális szakemberek, a kik bizonyára saját becsületes véleményüket mondták el, bebizonyították, milyen veszélynek nézünk elébe, ha ezt az önálló magyar bankot megvalósítjuk.* Mindezt csak azért mondom el, t. uraim, mert azt mondom, hogy a fikeziók kora nem a múltban volt, hanem csak most kezdődött a fikeziók kora, a mostani rezsim alatt. (Mozgás a baloldalon.) Homoknak a nép szemébe való hintése csak most történik. Elnök: Ezért a kifejezésért rendreutasítom a képviselő urat (Elénk helyeslés a baloldalon.) ós figyelmeztetem, hogy már kétszer utasítottam rendre (Helyeslés balfelöl.) és ha tovább is így folytatja, meg fogom tőle vonni a szót. (Elénk helyeslés és taps bal felöl.) Sándor Pál: Miután rendreutasítottak, t. ház, áttérek a kokszoló szén kérdésére. Szatmári Mór: Ők nem obstruálnak, ők csak szónokolnak! Sándor Pál: El kell hagynom a bank kérdését és áttérek a kiegyezési javaslatnak egy igen fontos, talán legfontosabb pontjára, a kassaoderbergi vasút és a likai vasút kérdésére. Ebben a vasúti kérdésben is vállalom annak bizonyítását, hogy azt, a mit önök elé terjesztettek, nem lehet abban a világításban nézni, a melyben azt önöknek előadták. Legyen szabad először megvilágítanom önök előtt a kassa-oderbergi vasút jelentőségét. A kassa-oderbergi vasutat az 1866-ik évi rendeletre építették ki és az 1868-ik évi törvény szabályozta; ezen kassa-oderbergi vasút egy közös vasút (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) a mely egyik államtól sem váltható meg, mint a hogy ez állíttatott és a mely vasút egyik részének feleslegeit, hogyha a másiknak minusa van, annak a minusnak a pótlására kell fordítani. Ezen kassa-oderbergi vasút legnagyobb részében magyar vasút és csak igen jelentéktelen, mintegy 57 kilométernyi hosszúságban képez osztrák vasutat. A kassa-oderbergi vasút azért fontos ránk nézve, mert a mi ennek díjtételeit illeti, a porosz vasutakkal Oderbergig csak a mi fennhatóságunkrévén lehet ezen díjtételeket megváltoztatni ; ezen díjtételek ugyan olcsóbbakká tehetők, azonban csak közös beleegyezéssel drágíthatok meg. Ezen vasút tehát a közvetlen összeköttetést képezi Magyarország és Németország között, az egyedüli közvetlen összeköttetést, a melylyel a mi országunk, sajnos, bír. Mert ismeretes, hogy tarifánk dolgában a többi irányok tekintetében mindenütt Ausztria által vagyunk körülövezve és igen nagy osztrák területeken kell a magyar tarifapolitikának küzdenie. E vonalon Németországba élő állatokat, gyümölcsöt, szénkovandot, gabonát vittünk ki, de különösen az élőállatokra és a gyümölcsökre igen szükséges vonalat képezett. Lefelé azonban a szén és a pirszén képezte a kassa-oderbergi vasút jelentőségét. Meg kell jegyeznem ugyanis, hogy Magyarországon eddig még kokszoló-szenet alig találtunk. Találtak odalenn Anninán, a hol azonban még a resiczai vaskohóknak sem volt elégséges és ezeknek is kokszoló szenet kellett importálni. A kokszoló szén a vasgyártásra szükséges különösen. A vasgyárak pedig kivétel nélkül, a hernádvölgyi, a kaláni, az államvasutak gyára és még más ilyen vasgyárak mind kokszoló szenet hozatnak vagy osztrák Sziléziából, vagy pedig Németországból, Porosz-Sziléziából. Voltam oly bátor, hogy a t. képviselő urak megértsék egy mappát, bár a saját gyarló tehetségemmel elkészíteni — legyenek oly kegyesek ezen meglátni, hogy hogyan és mikép vitték véghez ezen szerződóst. (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Sándor Pál: Ez a zöld itt a magyar államvasút. A kék a kassa-oderbergi vasutat ábrázolja. A piros a volt Ferdinand-Nordbahn-t ábrázolja, a melyik Galicziába viszi a forgalmat. Most a K. k. Staatsbahn tulajdonát képezi. Azok az osztrák szénbányák, a melyekről beszéltem, a sziléziaiak, itt feküsznek Teschen és Oderberg között. Itt van Dombrau és Karvin, tehát elsősorban Ausztriából hozzuk a szenet, azon tájakról, a melyek Teschen és Oderberg között vannak, ugyanis a kassa-oderbergi vasútnak arról a részéről, a mely a jövőben is csak egy sínpárral lesz összekötve; a másik a porosz-sziléziai kőszénbányäk — ezek részint Oderberg körül ugy osztrák, mint porosz Szi-