Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-231
281. országos ülés Í907 november 30-án, szombaton, 127 politikai érdekeinek szolgálatába állítsa. (Zaj a baloldalon.) Zakariás János: Megvádolja a magyar társadalmat ! Sándor Pál: Addig, a mig az osztrák-magyar bankkal együtt csináljuk a pénzügyi politikát, az osztrák bizonyos féket alkalmaz arra, hogy ilyen politikai szempontok távol tartassanak. De ha majd meglesz a külön magyar jegybank és egyik vagy másik főispán követelni fogja az ő politikai befolyása révén, hogy az neki bizonyos kölcsönöket szavazzon meg . . . Zakariás János: Ez igy volt a szabadelvű párt alatt! Hódy Gyula: A szabadelvű párt rendszere régen letűnt! Ilyen főispánok ma már nincsenek! (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Az igazságra nem kell fátyolt vetni. Ez nem pártkérdés. Nem tagadom, hogy a szabadelvű párt sem lett volna esetleg jobb, nem mondom, hogy az se tette volna meg. Bármilyen politikai párt legyen, fenyeget ez a veszély. De épen abban van az egységes jegybanknak a hátránya az egész világon, hogy az a kormány-befolyások alatt áll. Hiszen különben nincsen hátránya. Láttuk, t. ház, az 1870-iki háborúban, hogy Francziaországban és Németországban is, a mikor szükséges volt, a jegybankot vonták be a pénzügyi tranzakcziókba, mindamellett, hogy az ország érdekében nem lett volna szabad bevonni. Ha tehát rámutatok ilyen igazságokra, ha rámutatok arra, hogy a politikát be fogják vonni . . . (Nagy zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Előre bevádolja a magyar jegybankot! Zakariás János : Tessék bevárni mit fogunk csinálni! (Zaj. Elnök csenget.) Markos Gyula: Előbb legyen meg a bank, azután meglátjuk! Elnök." Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól, és azokkal ne zavarják a szónokot! Ezt tiltja a házszabály. Sándor Pál: Nem is magyarázom a t. képviselő urnak tovább. Azt hittem, hogy meg lehet magyarázni; de miután a képviselő ur bizonyos fölénynyel mindent elüt, és mindent tud, nem magyarázom tovább neki. Megyek tovább beszédemben és sajnálom, hogy kitértem erre. Önöknél, t. ház, másképen áll a dolog. Önök akarják 1917-ben az önálló vámterületet, meg kell tehát valósitaniok 1910-ben az önálló bankot és nem szabad megengedniük, hogy az osztrák furfang ezt 1910-ben megakadályozza, mert különben 1917-ben az önálló vámterület megvalósításának meglesz az az akadálya, hogy nincsen önálló jegybank. Ha volt bátorságuk a nép előtt esküdözni a magyar bankra, akkor legyen bátorságuk itt helyt állani és biztosítani az önálló jegybankot, nem pedig felülni az osztrák ígéreteknek. Ugron Gábor: Azért lett a bank kérdése kikapcsolva, mert követeljük az önálló bankot. Sándor Pál: Könnyű a parlamentben hangoztatni az elveket, de méltóztassanak azokat az elveket megvalósítani. Szatmári Mór (közbeszól). Elnök : Szatmári Mór képviselő urat rendreutasító na. Sándor Pál: Az elvek fentartásával lehet bolonditani, de nem lehet boldogítani az országot. Dobrovios Milán: Harmincz esztendeig bolondították az országot. Sándor Pál: Én nem értem, miért olyan érzékenvek, a mikor rámutatok az igazságra. (Zaj.) _ Hoitsy Pál: Azt mondja rólunk, bolonditjuk az országot. Elnök: A képviselő urnak módja lesz válaszolni; most a szónokot illeti a szó. Hoitsy Pál: Ne vádoljon bennünket alaptalanul. Elnök: Ne méltóztassék az elnökkel feleselni. A házszabály nem engedi meg, hogy a képviselő ur közbeszólásaival zavarja a szónokot. Ugron Gábor: Egy pártot sem lehet gyalázni. Sándor Pál:, Kikérem magamnak, nem gyaláztam senkit. En nem jártam Ugron Gábor iskolájába, tehát nem gyalázhatok. (Zaj. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Sokkal gyalázatosabb iskolába járt! Sándor Pál: A néppel ezt a kiegyezési javaslatot megértetni nem lehet, tehát szükséges volt egy irat, a melylyel azt népszerűen magyarázzák, így tették ezt az önálló bankkal is. No hát én rámutatok egy jelenségre, arra, hogy az önök minisztériuma igenis elkövetett mindent hogy a közös bankot a jövőre fentarthassa. Talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy a »Pester Lloydban«, (Felkiáltások: A maga kedvencz újsága!) abban a lapban, a melynek igazgatóságában én is helyt foglalok, megjelent egy ankét, a melyben az első pénzügyi korifeusok nyilatkoztak az önálló és közös jegybankról ugyanabban az időben, a mikor ezt a kérdést tárgyalták. Ezeknek a véleményeknek a legnagyobb része ugy hangzott, hogy a közös jegybankot meg kell hagyni. Ugy tudom, hogy a függetlenségi pártban ezt a lappéldányt elégették. Hát t. ház, állítom és vallom, hogy ezt az ankétet a pénzügyminiszter ur, a mostani miniszterelnök sugalmazta, állítom, hogy az ő kérésére nyilatkoztak ezek a férfiak, a kik különben igen vastag köpenybe szoktak beburkolózni, Szász József: Súlyos vád.
