Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-231
331 országos ütés 1907 november 3Ö-án, szombaton. 113 Sándor Pál: Meg vagyok győződve, hogy ezt a beszédet még számtalanszor reánk fogják olvasni; meg vagyok győződve, hogy olyan időkben, mikor Kossuth Ferencz már nem lesz miniszter, az ő legnagyobb gyönyörűségére, egész Magyarországra rá fogják kenni ezt a beszédet, a melyet Kossuth Ferencz mondott a függetlenségi pártban. Muzsa Gyula : Sohasem fogtok feltámadni! Elnök: Kérem Muzsa Gyula képviselő urat, ne tessék közbeszólani. Sándor Pál :, Nekem nincs pártérdekem. (Zaj balfelöl.) Én a saját meggyőződésemet hozom ide. Kellet István : Aranyborjú az érdeke. Sándor Pál: Három pontot ragadok ki a kereskedelemügyi miniszter beszédéből, ez a három pont pedig a vám-megosztás, a liszt- és állatforgalom és a hitel megvonásának kérdése. Legyen szabad az utóbbival kezdenem. A kereskedelemügyi miniszter ur beszédében] — ez a 8. oldalon van — a következőket mondotta (olvassa) : »A mi mindennél károsabb lett volna, az a veszély merült fel, hogy bedugult volna minden hitelforrás, mely gazdasági életünket Ausztriából táplálja, a mely élet az évtizedes mulasztások folytán csaknem kizárólag osztrák hitelből táplálkozik«. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Okolicsányi László: Nagyon igaz. Sándor Pál: »Nálunk a vidéken kevés kivétellel a bankok és takarékpénztárak tőkéjüket meghaladó összegig számitolnak le olyan váltókat, a melyek nincsenek kifizetésre szánva a lejárat napján, hanem megujitásra számitottak az aláírók. A hitelforrások teljes elzárása teljesen lehetetlenné tette volna a vidéki pénzintézetekre nézve a lejáró váltóknak megújítását és ezzel százezrek a társadalom rétegéből lettek volna egyszerre fizetésképtelenek és csődbe kerülve, az országot egészen a legalsó rétegekig le mélyen megrázkódtatta volna polgárai nagy számának tönkrejutása.« Okolicsányi László: Nem volt az titok eddig sem. Sándor Pál: Az államtitkár ur, a kereskedelemügyi miniszter urnak hű famulusa ezt már kiegészítette számokkal is; tegnapelőtti beszédében óriási számokkal megvilágította, hogy hány millió van a váltókban, milyen ezeknek az átlaga, és hogy mindezeket a váltókat felmondotta volna az osztrák abban a pillanatban, ha ezt a kiegyezést alá nem írjuk. Számokkal méltóztatott illusztrálni tegnapelőtti beszédében, — most nincs itt, majd be fogom mutatni az államtitkár urnak — hány váltó van forgalomban, milyen ezeknek az átlaga és hogy szerencsétlenség történt volna itt, hogyha a hitelmegvonások olyan nagy arányban történtek volna, a mint a kereskedelemügyi miniszter ur jelezte, ha ezek a hitelek megvonattak volna. Be fogom bizonyítani. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XIV. KÖTET. Szterényi József államtitkár: Ausztriai vonatkozásban nem! Sándor Pál: Hát nem ausztriai vonatkozásban. Én épen az ellenkezőjét vagyok bátor állítani annak, mint & t mit a kereskedelemügyi miniszter ur állított. Én azt állítom, hogy az ország ugyan nehéz helyzetben volt, nehéz helyzetben ugy, a mint az egész világ, a hol méltóztatnak tudni, pénzválság uralkodik, de nálunk a pénzválság, a pénz szűke nem volt oly nagy, mint az egész internaczionális Európában ós Amerikában. Nálunk a viszonyok nem voltak olyan szomorúak, mint azt az egész külföldön látjuk. Endrey Gyula: Uzsora-kamatért adtak az összes intézetek kölcsönt! Uzsoráskodtak az összes intézetek! Olyan pénzbőség volt! Sándor Pál: Mi azt látjuk, hogy az ország egy olyan csapást tudott leküzdeni, a melyre magam sem tartottam képesnek ezt a mi Magyarországunkat. (Mozgás balfelöl.) Kérem, én bizonyítékokkal szolgálok a t. uraknak. (Halljuk! Halljuk f ) Németországban egy év óta egyik inzolvenczia követi a másikat. Németországban a viszonyok még távolról sem tisztultak annyira, mint nálunk. Amerikában a közgazdaság összes kérdéseinek csődje előtt állanak és fizetnek 20 — 40—90—150 perczent kamatot napipénzért. Sehol nem volt a világon annyira konszolidálva a gazdasági kérdések összessége, mint épen Magyarországon. Egy hang (balfelöl): Ez már nagy mondás! Sándor Pál: Be fogom bizonyítani, méltóztassanak meghallgatni, be fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Éltekintve attól, hogy a külföld részéről egy óriási nyomásnak voltunk kitéve, mert hiszen Prancziaország, miután a mi valutánk rendezve nem volt, lombardirozott tőlünk váltókat, eltekintve attól, hogy a kamatlábnak természetes fejlődése alapján Magyarországba sokkal több értékpapiros özönlött be, mint más időben, és hogy Ausztria az ő rosszhiszeműsége folytán azon egy év alatt, a míg tárgyalt a miniszterekkel, nyomást gyakorolt saját bankjai részéről, hogy a záloglevelek lombardját mondják fel, ennek daczára a mi zálogleveleink még ma sem érték el azt a pontot, hogy valaki vehetne Magyarországon első intézetektől olyan zálogleveleket, a melyek 5 0 / 0-ot kamatoztatnának. (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el.) Egy országra, a hol ezen nyomások daczára zálogleveleket nem lehet kapni 5 százalékos kamatoztatásra, arra az országra nem lehet azt mondani, hogy az hitelelvonások által annyira meggyengült, hogy ezen Leonini-szerződést meg kellett volna kötnie. Endrey Gyula: Eöldhitelintézeti kölcsönt nem adnak! 15
