Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-231
112 231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. Ezt a lelkesedést most visszaadom önöknek. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások: Mi nem lelkesedünk ! Zaj) Széll Kálmán akkori miniszterelnök pedig — csak beszédének kezdetét olvasom — a következőképen nyilatkozott (olvassa) •' »A t. képviselő ur, a ki előttem szólt,« — t. i. Kossuth Ferencz — »azzal kezdte beszédét, hogy kijelentette ex kathedra urbi et orbi, hogy ez a kiegyezés pedig rosszabb, mint a másik. Kincs ugy és nincs az az ember — akár Kossuth Ferencz urnak hívják, akár másnak — a ki ezt betudja bizonyitani. Lehet, hogy önök előtt és bárki előtt, a ki más elvi alapon áll, ez a kiegyezés rossz. De az az ember, a ki igazságos és objektíve tud és akar bírálni, — de akkor kicsit máskép beszél, mint a hogy Kossuth Ferencz képviselő ur most tette — az nem mondhatja, hogy ez a kiegyezés rosszabb, mint a másik. Lehet mindenféle kifogásokat kisebb-nagyobb nyomatékkal előhozni, mert hiszen a kritika nagyon könnyű. Hanem azt bebizonyítani, nem hiszem, hogy önöknek összeségükben is sikerül, hogy e kiegyezés rosszabb. (Zaj.) Elnök: Kérem Markos képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Sándor Pál: Elvárom Széll Kálmán akkori miniszterelnökömtől, hogy e kiegyezés tekintetében, ugy a mint akkor felállott, hogy saját művét megvédje, mutassa ki ma is, hogy az a kiegyezés, a melyet ő kötött, Csimborasszó ahhoz képest, a mit a mostani minisztérium kötött. (Nagy mozgás.) Ugron Gábor : Szegény Csimborasszó! (Zaj.) Sándor Pál: Elvárom Széll Kálmán t. képviselő úrtól, (Mozgás.) a ki ma az alkotmánypártnak vezére, (Felkiáltások: Elnöke!) elnöke, hogy tényleg mondja meg, lehet-e ezt a kiegyezést elfogadni e keretben, igen vagy nem, az ő magyarázata szerint. (Felkiáltások : Megmondta ! Nagy mozgás. Elnök csenget.) De, t. képviselőház, miért olvastam ezeket a kijelentéseket ? Ezeket a kijelentéseket felolvastam azért, hogy szembe állitsam ugy, a mint annak idején Kossuth Ferencz mostani kereskedelemügyi miniszter ur a Körber numero eins, a Körber numero zwei kiegyezéssel tett, hogy szembe állitsam én is a Kossuth numero eins-zal, a Kossuth Ferencznumero zwei-t. (Nagy mozgás.) Lázár Pál: Szellemes! Sándor Pál: Nem lehet mindenki oly szellemes, mint a képviselő ur. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Akár numero eins, akár numero zwei, magyar ember. (Elénk éljenzés és taps.) Sándor Pál: Éljen! (A szónok is tapsol. Nagy mozgás és derültség. Elnök hosszasan csenget.) Méltóztassék elhinni, t. kereskedelemügyi miniszter ur, hogy igazabban mondom, hogy éljen, mint akármilyen barátja. (Mozgás. Elnök csenget.) Ha politikailag szembe is kell szállanom, érzelmeimben ebben a tekintetben, a mi az ő személyét illeti, nem eshetik semmi sem a rovásomra. (Zaj. Elnök csenget.) Annyira azonban nem viszem a személyi kultuszt, hogy az ország érdekéből képes volnék személyes előszeretetből engedni. (Nagy mozgás. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Akkor, a mikor a mostani kiegyezés létre jött, akkor, ugy látszik, a t. kereskedelemügyi miniszter urnak igen nagy aggályai voltak, hogy az ő saját pártja sem fogja elfogadni azokat a feltételeket, a melyeket a kiegyezésben stipuláltak. És akkor tartotta beszédét a függetlenségi pártban, a mely beszéd felett a függetlenségi jjárt oly lelkesedésbe tört ki, hogy azonnal nem tudom, hány százezer, vagy hány millió példányban kinyomatta, hogy az ország megtudja e sárga füzetjéből fekete nyomásban. (Nagy mozgás. Felkiáltások: Zöld!) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek! Hencz Károly: Kössünk kompromisszumot. Zgldes sárga! Lovászy Márton: Látszik, hogy szinvakságban szenved! Elnök: Csendet kérek! Kérem Lovászy Márton képviselő urat, szíveskedjék a közbeszólástól tartózkodni! Sándor Pál: Őszintén köszönöm, hogy legalább egy kis időt adnak, hogy nyugodhassam. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek, t. ház! Sándor Pál: Hát, t. képviselőház, ez a beszéd ugy tünteti fel a mostani helyzetet, mint hogyha nagyobb veszedelem nem fenyegette volna Magyarországot Világos és Mohács óta. Ez a beszéd az országot oly szegénységben mutatja be, oly erkölcsi és politikai szegénységben, hogy én nagyon kívántam volna, hogy a függetlenségi párt ezt ne sokszorosítsa. Mert Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur tartott beszédeket, a melyek méltók az utókor megbecsülésére, tartott beszédeket, a melyeket még most is igen szívesen elolvasok. Ezt a beszédet azonban, a mely Magyarország gyengeségét tükrözteti vissza az egész világ előtt, még annak árán is, még azon veszélylyel való daczolással is, hogy a függetlenségi párt rosszul értelmezi azt, a mit a kereskedelmi miniszter úr mondott, nem lett volna szabad kiadni ellenségeink gunykaczajára. (Nagy zaj éi felkiáltások balfel'll: Ah!) Ennek bizonyításába megyek bele, méltóztassék tehát az »ah«-t későbbre hagyni. Szentiványi Árpád ; Ez már igazán paprikajancsi modor. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék közbeszólásoktól tartózkodni.
