Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

112 231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. Ezt a lelkesedést most visszaadom önöknek. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások: Mi nem lelkesedünk ! Zaj) Széll Kálmán akkori miniszterelnök pedig — csak beszédének kezdetét olvasom — a kö­vetkezőképen nyilatkozott (olvassa) •' »A t. kép­viselő ur, a ki előttem szólt,« — t. i. Kossuth Ferencz — »azzal kezdte beszédét, hogy kije­lentette ex kathedra urbi et orbi, hogy ez a kiegyezés pedig rosszabb, mint a másik. Kincs ugy és nincs az az ember — akár Kossuth Ferencz urnak hívják, akár másnak — a ki ezt betudja bizonyitani. Lehet, hogy önök előtt és bárki előtt, a ki más elvi alapon áll, ez a ki­egyezés rossz. De az az ember, a ki igazságos és objektíve tud és akar bírálni, — de akkor kicsit máskép beszél, mint a hogy Kossuth Ferencz képviselő ur most tette — az nem mondhatja, hogy ez a kiegyezés rosszabb, mint a másik. Lehet mindenféle kifogásokat kisebb-na­gyobb nyomatékkal előhozni, mert hiszen a kritika nagyon könnyű. Hanem azt bebizonyí­tani, nem hiszem, hogy önöknek összeségükben is sikerül, hogy e kiegyezés rosszabb. (Zaj.) Elnök: Kérem Markos képviselő urat, szí­veskedjék csendben maradni. Sándor Pál: Elvárom Széll Kálmán akkori miniszterelnökömtől, hogy e kiegyezés tekinteté­ben, ugy a mint akkor felállott, hogy saját művét megvédje, mutassa ki ma is, hogy az a kiegyezés, a melyet ő kötött, Csimborasszó ahhoz képest, a mit a mostani minisztérium kötött. (Nagy mozgás.) Ugron Gábor : Szegény Csimborasszó! (Zaj.) Sándor Pál: Elvárom Széll Kálmán t. képviselő úrtól, (Mozgás.) a ki ma az alkotmány­pártnak vezére, (Felkiáltások: Elnöke!) elnöke, hogy tényleg mondja meg, lehet-e ezt a kiegye­zést elfogadni e keretben, igen vagy nem, az ő magyarázata szerint. (Felkiáltások : Megmondta ! Nagy mozgás. Elnök csenget.) De, t. képviselőház, miért olvastam ezeket a kijelentéseket ? Ezeket a kijelentéseket felol­vastam azért, hogy szembe állitsam ugy, a mint annak idején Kossuth Ferencz mostani keres­kedelemügyi miniszter ur a Körber numero eins, a Körber numero zwei kiegyezéssel tett, hogy szembe állitsam én is a Kossuth numero eins-zal, a Kossuth Ferencznumero zwei-t. (Nagy mozgás.) Lázár Pál: Szellemes! Sándor Pál: Nem lehet mindenki oly szel­lemes, mint a képviselő ur. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisz­ter : Akár numero eins, akár numero zwei, magyar ember. (Elénk éljenzés és taps.) Sándor Pál: Éljen! (A szónok is tapsol. Nagy mozgás és derültség. Elnök hosszasan csenget.) Méltóztassék elhinni, t. kereskedelemügyi mi­niszter ur, hogy igazabban mondom, hogy éljen, mint akármilyen barátja. (Mozgás. Elnök csen­get.) Ha politikailag szembe is kell szállanom, érzelmeimben ebben a tekintetben, a mi az ő személyét illeti, nem eshetik semmi sem a rová­somra. (Zaj. Elnök csenget.) Annyira azonban nem viszem a személyi kultuszt, hogy az ország érdekéből képes volnék személyes előszeretetből engedni. (Nagy mozgás. Elnök csenget.) T. kép­viselőház ! Akkor, a mikor a mostani kiegyezés létre jött, akkor, ugy látszik, a t. kereskedelem­ügyi miniszter urnak igen nagy aggályai voltak, hogy az ő saját pártja sem fogja elfogadni azo­kat a feltételeket, a melyeket a kiegyezésben stipuláltak. És akkor tartotta beszédét a füg­getlenségi pártban, a mely beszéd felett a füg­getlenségi jjárt oly lelkesedésbe tört ki, hogy azonnal nem tudom, hány százezer, vagy hány millió példányban kinyomatta, hogy az ország megtudja e sárga füzetjéből fekete nyomásban. (Nagy mozgás. Felkiáltások: Zöld!) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek! Hencz Károly: Kössünk kompromisszumot. Zgldes sárga! Lovászy Márton: Látszik, hogy szinvakság­ban szenved! Elnök: Csendet kérek! Kérem Lovászy Márton képviselő urat, szíveskedjék a közbe­szólástól tartózkodni! Sándor Pál: Őszintén köszönöm, hogy leg­alább egy kis időt adnak, hogy nyugodhassam. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek, t. ház! Sándor Pál: Hát, t. képviselőház, ez a be­széd ugy tünteti fel a mostani helyzetet, mint hogyha nagyobb veszedelem nem fenyegette volna Magyarországot Világos és Mohács óta. Ez a beszéd az országot oly szegénységben mutatja be, oly erkölcsi és politikai szegény­ségben, hogy én nagyon kívántam volna, hogy a függetlenségi párt ezt ne sokszorosítsa. Mert Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur tartott beszédeket, a melyek méltók az utókor megbecsülésére, tartott beszédeket, a melyeket még most is igen szívesen elolvasok. Ezt a beszédet azonban, a mely Magyar­ország gyengeségét tükrözteti vissza az egész világ előtt, még annak árán is, még azon veszély­lyel való daczolással is, hogy a függetlenségi párt rosszul értelmezi azt, a mit a kereskedelmi miniszter úr mondott, nem lett volna szabad kiadni ellenségeink gunykaczajára. (Nagy zaj éi felkiáltások balfel'll: Ah!) Ennek bizonyítá­sába megyek bele, méltóztassék tehát az »ah«-t későbbre hagyni. Szentiványi Árpád ; Ez már igazán paprika­jancsi modor. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóz­tassék közbeszólásoktól tartózkodni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom