Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

I3l. országos ülés 1907 noi akarunk lenni, akkor nem kell az ellenzéki férfiúnak összes mondásait keresni, és ugy venni mint hogyha azt ugy megvalósíthatnánk, de valamit abból a sokból, amit meg akart valósítani, valamit csak hozni kell egy ilyen kiegyezés alkalmával. Azt mondják, hogyha olyan erősen követelte a kész fizetések felvételét a törvény alapján, akkor mivel azóta nem változott meg semmisem, ugyanazon az állásponton állunk, ugyanazon törvény követeli meg . . . Ság Manó: A viszonyok változtak meg, belátják most, hogy a készfizetések feltételének nincs semmi haszna. (Zaj.) Sándor Pál: Kérem, iratkozzék fel, én nagyon szívesem meg fogom hallgatni. Ság Manó: Meg is teszem! (Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Sándor Pál: Menjünk tovább. Kossuth még mást is követelt. Ugyanis azt mondja tovább (olvassa) : »Ilyen továbbá a járadék-adó, a mely a magyar járadékra vonatkozólag ugy hirlik, hogy el lesz törölve, de hir szerint nem lesz eltörölve a magyar záloglevelekre vonatkozólag*. Mutatott a kereskedelemügyi miniszter ur jiekünk valamit, hogy ő tényleg a záloglevelek terén valamit keresztülvitt volna az osztrákokkal szemben? (olvassa): »Ilyen a tiroli vám, a melynek 1903-ban meg kellett volna szűnnie, és a mely hir szerint csak 1906-ban szűnik meg, ha ugyan egyáltalában meg fog szűnni, a miben ugyan az előzmények után jogosan kételkedhetünk. Egyébiránt ép ily joggal szedhetnénk vámot mi pl. gyapjú-szövetekben. És mi jogon szed Tirol vámot a magyar búzától ?« En ugy tudom, hogy ezen tiroli vám eltörlését már Bánffy Dezső megcsinálta 1903-ban. A Szélikiegyezés elejtette. Azt hiszem, hogy a mit a Bánffy-miniszterium kivitt 1898-ban, azt kivihette volna egy Kossuth-miniszterium is, En azt hiszem, hogy mivel Szélitől követelte előre a tiroli vámok eltörlését, akkor legalább is foglalkoznia kellett volna neki Bosznia tarifa-ügyével, a mely szintén védvámot képez a magyar árukra nézve és a melyről tudva van, hogy tisztán Magyarország érdekét képezi, ha ezek az árutarifák külön alkalmaztatnak Boszniára és külön Magyarországra nézve, a mit szívesen be fogok később bizonyítani. De menjünk tovább, t. képviselőház. Következik a bizományi raktárak tekintetében tett nyilatkozata Kossuth Ferencznek, a mivel nem akarom untatni a képviselőházat. De később azt mondja Kossuth Ferencz akkori képviselő ur (olvassa) •. s-ISTem tudom, mi igaz ezekből a híresztelésekből, de elterjedésük mutatja, hogy a kormány nyilatkozatára már égető szükség van. Ha e híresztelések csak részben is igazak és ha csak elodázni is engedte a kormány az ország bizonyos jogainak érvényesülését, elodázás feladást jelent, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: wmber 30-án, szombaton. 111 Féladta!) mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha valamely jogos követelést Ausztriával szemben elodázni enged Magyarország, ezen jogos követelésnek érvényesítése véglegesen el van odázva«. (Mozgás a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur, a kinek már akkor megállapodott politikai véleménye volt, ilyen dolgot, ilyen igazságot csak hosszú élettapasztalás után tudott megmondani. (Halljuk! balfelöl.) Ha pedig ezt megmondta, akkor milyen alapon képes ő egy rosszabb kiegyezést a ház asztalára tenni, mint a milyen a Széll—Körberféle kiegyezés volt, a mely tényt ma már senki sem tagad, a formától eltekintve, a mire még visszatérek ? (Zaj a baloldalon.) Kmety Károly: Az is lényeges! Egy hang (balfelöl): Hát jobb lett volna semmilyen kiegyezést sem csinálni ? Elnök: Csendet kérek! Kmety Károly : Egészben véve nem rossz ez ! Sándor Pál: Milyen czimen volt szabad az országra nézve oly terhes alapon ajánlani a kiegyezést a függetlenségi pártnak, az egyedüli úgynevezett közjogi pártnak Magyarországon, (Mozgás a baloldalon.) a mely kiegyezésben elodázni engedte azokat a követeléseket, a melyeket a párt negyven éven át hangoztatott? Baross János : Félti a függetlenségi pártot! Sándor Pál: De legyen szabad abból a beszédből is néhány sort idéznem, a melyet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter . . . Egy hang (a baloldalon): Az idézetek beszédének a legszebb részei! (Derültség.) Sándor Pál: . . . talán szívesen meghallgatják — akkor tartott, mikor a kiegyezés már be volt terjesztve. A következőket mondta akkor Kossuth Ferencz (olvassa) : »Azt nem tartom eredménynek, hogy drága pénzen vegyük meg egy világos jogunkat. Egy-két egyezményben lehet előny, pl. a sovány, vagy kövér sertés ügyében, (Derültség a szélsöbaloldalon.) de ezek csekély előnyök, a melyeket jól megfizettünk s nem igazolják a hosszú, homérikus küzdelmet. Az egészből csak azt az egy következtetést vonom le, hogy igenis, olyanok az állapotok, olyan a viszony Magyarország és Ausztria között, hogy még akkor is, mikor Magyarország egy szerződés birtokában van, a melyet egy osztrák kormány szabad akarattal irt alá, még akkor is nagy erőfeszítésébe kerül a magyar miniszterelnöknek az, hogy legalább ebben a szerződésben foglalt előnyöket, feltételeket fenn birja tartani Magyarország számára. Pedig ezeket a feltételeket már megfizette az ország a kvóta felemelésével, ha pedig ez így van, akkor szomorú állapot ez, a melyért olyan nagyon lelkesedni, mint az igen t. túloldal lelkesedett, alig lehet.«