Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

231. országos ülés ly07 november 30-án, szombaton. 109 jóformán beköltözködött, félnünk kellett 1898 után, hogy az obstrukczió, a parlamenti fegyvereknek ezen előttem legundoritóbbja . . . (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Förster képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Sándor Pál: . . . tényleg oly sebeket fog ütni országunkon és a parlamentarizmuson, hogy azokat könnyen kiheverni nem tudjuk. Ezek a viszonyok állottak fenn akkor és ezeket Bécsben igen jól ismerték. Eltekintve tehát Széll Kálmán nagy erejétől, a melyet, mint miniszterelnök, kifejtett Bécsben, volt neki egy olyan hátvédje, a melynek alapján képes volt arra, hogy Magyarország érdekeit sokkal erősebb mérvbea segítse elő azon fegyverek által, a melyek kezében voltak. Akkor a magyar parlamentarizmus ugyan már gyengébb alapon volt, az obstrukczió réme alatt, azonban Ausztriának a parlamentje még sokkal gyengébb volt és igaza volt Carneri osztrák képviselőnek, a ki a 90-es években az osztrák parlamentet mindig mint »a szegény parlamentet« jellemezte. Akkor tehát fordított volt a viszony Magyarország és Ausztria között; akkor Ausztria volt a gyenge . . . Ugron Gábor: Nem igaz! Ma is Ausztria a gyenge a parlamentarizmus szempontjából! A hol nincs többség, többségi kormány, az parlamentárisán gyenge! Összekovácsolják minden reggel a többséget. (Zaj. Elnök csengd. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek Ugron képviselő ur! Sándor Pál: Nem kell mindenkinek ugy gondolkozni, mint épjjen Ugron Gábor t. képviselő urnak ! Meglehet, hogy ugy van, de legyen szabad nekem nézetemet e felett kifejteni, ugy, a hogy én gondolom. (Halljuk! Halljuk!) Tisztelem mindenkinek a véleményét, de legyenek kegyesek elhinni, hogy az én szemüvegemen igy látom a dolgot: lehet, hogy Ugron Gábor képviselő ur szemüveg nélkül máskép látja. Ugron Gábor: A Neue Freie Presse szemüvegén át látja. Sándor Pál: Ezen az alapon is akkor Széll Kálmánnak igen nagy erőkifejtésébe került megcsinálni Ausztriával azt a kiegyezési javaslatot, a mely az emlékezetes Szilveszter-éjjel tényleg létrejött. Emlékszem még egy másik körülményre is, a melyet azt hiszem, kötelességem itt elmondani. (Halljak! Halljuk!) A szabadelvű párt Széll Kálmánt mindig azzal a szemrehányással illette, — konczedálom, hogy ezt az akkori miniszterelnök nem hallotta — hogy ő az ellenzék által kormányoz és nem a szabadelvű párt által. Tény azonban, hogy Széll Kálmán akkori felfogása által konczedálta az ellenzéknek bizonyos befolyását a kiegyezési tárgyalásokra, sőt meg vagyok győződve, hogy onnét igen sok értékes adatot is kapott, a melyek elősegítették őt ezen kitűnő kiegyezés megkötésében. Ennek tulajdonítom azt, hogy ez a kiegyezés az összes kiegyezések között a legjobbnak mutatkozik az én szememben. Ennek tulajdonítom, hogy ezen 1902. évi kiegyezésben nyilvánult meg az egyedüli esetben Magyarországnak befolyása a közösügyekre; akkor egyedül volt a kormány képes oly előnyöket elnyerni az osztráktól, a melyek tényleg arra szolgáltak, hogy Magyarország közgazdasági érdekeit megvédelmezzék. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Papiroson maradt. Sándor Pál: Rátérek arra, kegyelmes uram. 1903 január 9-én Széll Kálmán még nem ismertette a nyilvánossággal a kiegyezési javaslatok egyes pontjait. Az ellenzék már türelmetlen volt és ekkor a függetlenségi párt nevében Kossuth Ferencz, a mostani kereskedelemügyi miniszter ... (Lelkes éljenzés.) Szivem mélyéből kívánom, hogy éljen. Ugron Gábor: Még ez sem árt meg neki. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál: Nem akarok én senkinek sem ártani. Egy hang : Magának árt! Sándor Pál: Avval ne törődjék senki. Alihoz senki másnak, mint nekem, semmi köze. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter akkor pártja nevében január 9-én kérdést intézett Széll Kálmánboz, miért nem terjeszti be a kiegyezési javaslatokat, a melyeket deczember 31-én megállapított és a melyeket ismerni az országnak joga van. Rendkívül nagy szatírával beszélt akkor Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur Széll Kálmánról. Igen jól emlékszem arra, hogy variálta a Körber Numero 1. és Körber Numero 2. témáját és gyilkos szatírával vágott oda Széll Kálmánnak, megmondva neki véleményét magyarosan, egyenesen és megkövetelve tőle az ország felvilágosítását. A t. kereskedelemügyi miniszter ur, a függetlenségi pártnak akkori és mostani vezére, többek között a következőket mondotta (olvassa): »T. ház! Azt nem tudom, hogy mit tartalmaz ez a kiegyezés, de azt tudom előre is. hogy a függetlenségi pártnak egyik legsarkalatosabb elvébe ütközik bele. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Azt tudom, hogy a közös vámterületet ismét létrehozza és ujabb tíz évre fenn akarja tartani. Erős hitem szerint e tiz év alatt Magyarország messzire előre fog haladni a tönkremenés szomorú utján. Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.« Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter : Meg is történt. Sándor Pál (tovább olvassa): » Midőn mély hazafiúi szomorúsággal mutatok rá ezekre a megdönthetetlen igazságokra, még azt is kénytelen vagyok kijelenteni, hogyha csak megköze-