Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-230
e 23ö. országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. 95 állóságot, az önálló vámterületet felállítsuk. (Zaj.), Én azt tartom, hogy sajnálatos, hogy ez a dogma itt meghonosult, mert" ezáltal az önálló vámterület felállításának lehetőségét kétségessé tettük. Van azonban annak a sírnak, a melyet a gazdasági önállóság számára most megásnak, egy sírköve is, a melyet most ráfektetnek, ugy hogy abból a sírból soha a magyar gazdasági önállóság fel ne támadhasson, s ez a sirkő, a melyet ráhengeritettek: a blokkmegváltás. T. uraim! Hosszú éveken keresztül arra az u. n. magyar blokkra nézve, a mely az osztrák államadósságokban való részünket jelenti, egy oly törekvés érvényesült, hogy ennek a megváltását és konvertálását nekünk keresztül kell vinnünk minden áron. Hogy ez a törekvés helyes volt-e, vagy nem, azt ma vitatni nem akarom, de tény, hogy reparálni kívánták a 67-es törvényhozásnak egy hibáját. E kiegyezés során pedig a reparálásnak oly útjára tértek, a mely Magyarország gazdasági boldogulását következményeiben károsan, s végzetesen befolyásolja. Arról van szó, t. ház, hogy egy adósságot, a melyet módunkban lett volna bármikor, akár évszázadok múlva is megfizetni, most egyszerre olyan adóssággá változtattunk át, a melyet 22 esztendő alatt okvetlen meg kell váltani. Már most azt, hogy ezzel mi volt az intencziója a kormánynak, én nem tudom. En soha a kormány jó szándékát kétségbe nem vonom. Elhiszem, hogy megtakarításokat akart eszközölni a mi kamatfizetési kötelezettségeink terén, de az eredmény mi lett ? Az, hogy nekünk előreláthatólag 10—15 esztendő alatt — ha csak nagy mértékben károsodni nem akarunk — gondoskodnunk kell arról, hogy 1400 milliónyi uj államadóssági kötvényt bocsássunk ki. Már most, hogy ily nagy pénzösszeg a mai viszonyok között elhelyezhető legyen a pénzpiaczon, arra természetesen gondolni sem lehet. Hanem megeshetik az, hogy egynéhány esztendő múlva a pénzpiacz helyzete kedvezőbb lesz és akkor a magyar állam, a magyar kormány abba a helyzetbe jut, hogy bizonyos összeg erejéig uj magyar czimleteket el tud helyezni és a pénzpiacz által fel tud vétetni. Tudjuk azonban azt, hogy évek óta törekszik a magyar kormány arra, hogy uj adóssági kötvényeket bocsásson ki a végből, hogy nagy gazdasági beruházásokat létesítsen az országban, a mely gazdasági beruházások elengedhetetlenek volnának abból a czélból, hogy Magyarország annyira megerősödhessék, hogy az önállóság terére ráléphessen. Ezek a kölcsönszerzési kísérletek eddig, sajnos, eredményre nem vezettek. Most tegyük fel azt a kedvező esetet, hogy a pénzpiacz helyzete és Magyarország hitele ugy fog változni, hogy el lehet majd egy nagyobb kölcsönt helyezni. Akkor Magyarország majd ezzel a kölesönnel nem gazdasági beruházásokat csinálhat, nem fogja pótolhatni azokat a súlyos mulasztásokat, a melyeket az elmúlt rezsim elkövetett, hanem ezt a hitelét, ezt a kölcsönszerzési lehetőséget arra kell majd fordítania, hogy az 1400 millió adósságot megváltsa ésigy, uraim, Magyarország nem hogy kedvezőbb gazdasági helyzetbe juthatna azzal szemben, a mit a kiszipolyozás elmúlt politikája itt létesített, hanem ellenkezőleg : kénytelen-kelletlen minden kormánynak legjobb intencziója mellett is, ha még olyan nagyon akarná is Magyarország gazdasági életét fejleszteni beruházások utján, mindig abban a helyzetben lesz, hogy hasznos beruházásokat tenni, hogy uj kölcsönök által az ország pénzügyi és gazdasági erejét fellendíteni képes nem lesz. Azt hiszem, t. ház, hogy ha egyéb nem volna, ez az egy: a blokkmegváltásnak módozata elegendő arra, hogy az osztrákok teljesen biztosítva legyenek annak a reményüknek a beteljesedésére nézve, hogy tíz esztendő múlva Magyarországban épen az a kényszerhelyzet fog bekövetkezni a közösség fentartására nézve, mint a melyet ma kihasználnak ellenünk és a mely arra is eszközül szolgál, hogy a kényszerhelyzet czimén az ellenvéleménynek szabad nyilvánulását is meggátolják. T. ház! Ezt a blokkkérdést, a melyet épen most volt szerencsém előadni, vívmánynak tüntették fel és ez egyik aktív mérlegrészét képezi a kiegyezés bilánczának. Már most lássunk egy másik vívmányt, a mely, azt hiszem, a kormánynak több gondot okozott, mint a többi kérdések együttvéve, és ez: a bankkérdés kikapcsolása. Hogy ezt a kormány vívmánynak tekinti, az kitűnik annak elismeréséből, hogy 0'6 perczent kvótaemelést konczodál ezért a kikapcsolásért. Szterényi József államtitkár : Ki mondta ezt? Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek, kormánypárti körökben többször kijelentették, hogy eredetileg 1*4 °/o kvótaemelés volt elfogadva, és azután — én magam igen jó forrásból hallottam — a bankkérdés kikapcsolása 0'6 °/ 0 kvótaemeléssel járt. Szterényi József államtitkár: Egyszerű valótlanság ! Farkasházy Zsigmond: Nem vitatom ezt, erről autentikus meggyőződést az ember nem szerezhet, de minden esetre ugy tüntetik fel a dolgot, mintha a bankkérdés kikapcsolása óriási küzdelemnek lett volna eredménye, és hogy a magyar kormány igazán tekintélyének, erejének, képzettségének és hazafiasságának egész súlyát volt kénytelen latba vetni, hogy a kikapcsolást keresztülvigye. Szterényi József államtitkár: Ez igy van, de a másik nem.
