Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-230
96 á3Ö. országos ülés Í9Ö7 november 29-én, pénteken. Farkasházy Zsigmond: Sem tudom megérteni, mi czélja volt e nagy buzgalomnak, mikor a bankkérdésben való teljes önállóságunk, teljes önrendelkezésünk, Ausztria minden beavatkozásától függetlenül az összes idevágó magyar törvényekben, egészen az 1899 : XXX. t.-cz., az 1899: XXXVII. t.-cz. és annak 8. §-áig világosan meg van állapitva. Hiszen az idézett törvényben egészen kétségtelenül ki van mondva, bogy, ha 1907 deczember 31-éig a kiegyezés nem jön létre törvényhozási utón, akkor a közös bank szabadalma 1908 január 1-én automaticze megszűnik, ba pedig létrejön, akkor 1910 deczember 31-én épen ilyen automaticze megszűnik. így tehát azt, bogy miféle befolyása, miféle ingerencziája, micsoda kegyelme vagy engedékenysége kell Ausztriának ahhoz, hogy az önrendelkezési jogunkat fentartsuk, azt megérteni nem tudom. De, t. ház, konstatálni kívánom, — és ezt különösen ajánlom figyelmébe azoknak a t. képviselőtársaimnak, a kik a kormányt ma csak azzal a feltevéssel és azzal a kikötéssel támogatják, hogy a nemzeti bank 1910-re fel lesz állitva — konstatálni kívánom, hogy nemcsak, hogy kikapcsolva a bankkérdés nem lett, tehát ez a vivmány el nem éretett, nemcsak bogy az előző állapot, a mely automaticze biztosította Magyarországnak a bank tekintetében való önrendelkezési jogot, fenn nem tartatott, de ellenkezőleg oly megállapodás jött létre a bankkérdésben a magyar kormány és az osztrák kormány között, a mely lehetetlenné teszi, hogy önrendelkezési jogunkkal éljünk, a mely lehetetlenné teszi, hogy 1910-re saját belátásunk szerint a magyar bankot megcsináljuk. Hódy Gyula: Hiszen magaBeckis elismerte. Farkasházy Zsigmond : A mit Beck elismert, az nagyon körmönfont dolog. Elismerte, hogy Magyarországnak joga a nemzeti bank felállításához nem szűnt meg és fenmaradt, de nem azt, hogy megvan a lehetőség. Hódy Gyula: Magyarország dolga a lehetőség ! Farkasházy Zsigmond: Méltóztassék megczáfolni az előadásomat, a melyet bátor vagyok most önök elé terjeszteni. Posgay Miklós : Meg fogja czáfolni, ha meglesz a magyar bank! Farkasházy Zsigmond: Kész vagyok bárminő konczesszióra, bárminek elismerésére, a mi a kormánynak kedves, ha méltóztatik bebizonyítani, hogy még a lehetősége is megvolna annak, hogy 1910-re az osztrákok engedelme nélkül a magyar nemzeti bankot felállíthassuk. (Mozgás.) T. ház! A kiegyezési komplexumhoz csatolt külön katározmányok első pontjában foglaltatik egy megjegyzés, a mely a közös jegybank szabadalmának megszűnte esetére az egymás • közötti fizetési kötelezettség módozatait állapítja meg. Wekerle Sándor miniszterelnök: Természetes! Farkasházy Zsigmond: Elsősorban, megvallom, az egész kikötést szégyenparagrafusnak tartom Magyarországra nézve. Endrey Gyula: A katonaságnál is szégyen a kikötés! Farkasházy Zsigmond: És pedig azért, t. ház, mert restelkedés nélkül nem volna szabad elismernünk azt, hogy ha mi a nemzeti bankot fel akarjuk állítani és önálló valutára akarunk áttérni, akkor ebből kifolyólag a mi valutánk devalvácziója következhetnék be; (Mozgás.) mert, hogy az osztrák valuta devalválásáról ebben a szakaszban nincs szó, az egészen kétségtelen. Hódy Gyula : Kölcsönösen meg van állapitva. Farkasházy Zsigmond: Ilyen körülmények között, azt hiszem, ez a szakasz tisztán és első sorban arra volt kieszelve az osztrákok által, hogy Magyarországnak az önálló nemzeti bank felállítására vonatkozó aggodalmait már előre is megerősítsék és törvényben statuálják. Mégis ennek a czikknek a tartalma tulajdonképen egy igen nagy előnyt is foglal magában : t. i. ez fogja kényszeríteni a magyar kormányt és országot arra, hogy a nemzeti bank felállításával kapcsolatban a készfizetéseket is felvegye, mert annak, hogy az itt jelzett disagio ne keletkezzék, miután azt előre megígértük ós reméltük, csak egyetlen módja van és ez a készfizetések felvétele. Már ezért a konczeszszióért és ezért az előnyért is, hogy a magyar kormány végre ráfanyalodott arra, hogy saját magát kényszerítse a készfizetések felvételére, megbocsátanám azt a nem nagyon megtisztelő inszinuácziót, a mely ebben a szakaszban foglaltatik. De ennek az első pontnak van egy pendantja a jegyzőkönyvekben, a melyek a két kormánynak egymás közötti megegyezését foglalják magukban. Ez a pendant az u. n. Benedikt-féle formula, amely kimondja azt — és ez a lényege a nemzeti bank kérdésének, méltóztassék ezt kétségbevonni, miniszterelnök ur — hogy megállapodott a két kormány arra nézve, hogy, ha önálló bankot állítana fel Magyarország, akkor előzetesen megegyezésre kell jutnia Ausztriával arra nézve, mi történjék a szabad forgalom biztositása czéljából Igaz ez, vagy nem? T. ház! Ez a formula egyszerűen elveszi Magyarországtól a nemzeti bankra vonatkozó önrendelkezési jogot. Mert eddig ugy volt, — ezt a Széll-Körber-féle kiegyezés, ezt az 1899: XXX. és az 1899: XXXVII. t.-cz. kétségtelenül biztosította, — bogy teljesen függetlenül Ausztriától, Ausztria minden hozzájárulása nélkül, mi rendelkezhettünk a nemzeti bank kérdésében.
