Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

94 230, országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. ket abban, hogy konkurensképesek lehessünk. A t. előadó ur is elismerte, hogy súlyos veresége volt a magyar kormánynak, hogy nem tudta keresztülvinni ezeknek a maximális tarifáknak fentartását. Elismerte az előadó ur azt is, hogy ez egy olyan fegyvert biztosit az osztrákoknak, a melylyel azon törekvésünket, hogy a külföldön magunknak piaczot szerezzünk, egyszer és mindenkorra megakadályozza és lehetetlenné teszi. Ezt bizonyítja az osztrák vasutügyi miniszter urnak erre vonatkozó kijelentése, a mely igen világosan dokumentálja az osztrákoknak azon intenczióját, a melyet a vasúti tarifák felszabadulása utján követni akarnak. Megkeresem ezt, mert rendkívül érdekes és fontos. (Zaj a baloldalon.) Molnár Jenő: Talán nem nevetnének a 48-as képviselő urak! Elnök : Csendet kérek Molnár képviselő ur ! Muzsa Gyula: Vitarendező! Joga van beszélni í (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Azt mondja az osztrák vasúti miniszter ur a kiegyezési bizottságban tartott beszéde során (olvassa): Mit der Beseitigung der Bindung der Tarife werde auch sofőrt an die hiedurch notwendige Umrechnung der Verbandstarife geschritten werden. Der Minister habé die feste Absicht, von der uns nunmehr eingeräumten Tariffreiheit einen entsprechenden Gebrauch zu machen und eine unseren wirtschaftlichen und finanziellen Interessen entsprechende Verkehrspolitik zu führen. A tarifák felszabadulásából eredő előnyöket és eredményeket az osztrák vasúti miniszter ur tehát teljes mértékben fel akarja használni arra, hogy az ő gazdasági és forgalmi politikájuknak megfelelő tarifapolitikát folytasson, ez pedig egyértelmű azzal, hogy nekünk teljesen lehetetlenné fogják tenni a legközelebbi tiz óv alatt, hogy áruinknak másutt, mint Ausztriában piaczokat keressünk. Szterényi József államtitkár: Tessék a kiegyezést elolvasni! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez a helyi tarifákra vonatkozik! Farkasházy Zsigmond: Hogy a tarifák felszabadultak, az ebből világosan kitűnik. Az Ausztriában érvényes tarifák tehát nem biztositják nekünk többé azon kedvezményeket, a melyeket a Széll-Körber-féle kiegyezés már megszerzett. Szterényi József államtitkár: Méltóztatik ebben erősen tévedni! Farkasházy Zsigmond: Módjában lesz az államtitkár urnak megczáfolni felszólalásomat, de nekem jogom van e javaslattal foglalkozni. Elnök :; Csendet kérek! Ne méltóztassanak közbeszólni! Farkasházy Zsigmond : Nekem az a szerény meggyőződésem, hogy ezzel az intézkedéssel magával, a mely kétségtelenül a Széll-Körberféle vívmányokat és azoknak egy jelentékeny értékes részét elejtette, már veszélyeztetve van — ha nem lehetetlenné téve —, hogy Magyarország a legközelebbi tiz év alatt olyan erőssé, fejletté váljék, olyan helyzetet teremtsen magának a külállamokban, hogy tiz esztendő után gazdaságunk önállóságát teljesen kivívja és az önálló vámterület alapjára helyezkedjék. De, t. ház, hogyha ez a tényleges akadály nem is forogna fenn, itt van az az akadály, a melyet az imént voltam bátor érinteni, t. i. a külkereskedelmi szerződések lejártának a kérdése. Nagyon sajnálatos, t. ház, hogy a magyar politikai világ — ezzel nem a mostani kormányt kívánom vádolni, mert ez régi hiba — általában belement abba, hogy önálló vámterületet nem lehet alkotni akkor, hogyha a külkereskedelmi szerződések lejárta nem esik öszsze az Ausztria és Magyarország közti egyezmény lejártával. Bocsánatot kérek, azt hiszem, hogy ez téves felfogás, mert ha ez igaz volna, akkor soha egymással vámközösségben álló államok nem térhetnének át külön állásra, pedig hát a történelem mutatja azt, hogy igenis előfordult, hogy vámközösségben álló államok gazdaságilag elváltak és külön vámterületté lettek. Az a baj, hogy a mi gazdasági életünkben gazdasági szaktekintélyeink gyakran befolyásoltatják magukat egyszerű halvélemények által, a melyek Ausztriában mesterségesen termeltetnek és terjesztetnek. Ezeket a balvéleményeket odaát nem hiszik, csak ballon d'essaikép bocsájtják Magyarország felé, ott rögtön elfogadják és ezáltal azok oly gazdasági igazságokká válnak, a melyeket megdönteni többé nem lehet. Nagy György: Nemzeti szerencsétlenség a kishitűség. Sohasem bizunk önmagunkban! Farkasházy Zsigmond: Ilyen babona az az elv is, a mely azt mondja, hogy gazdasági különválás a kereskedelmi szerződések lejártának összeesése nélkül nem lehetséges és ha ezt elfogadjuk, akkor eltekintve attól, vájjon gazdaságilag tiz esztendő alatt meg tudunk-e erősödni annyira, hogy az önálló vámterületre átmehessünk-e vagy sem, kétségtelen, hogy ez esetben örökre meg vagyunk fosztva attól a lehetőségtől, hogy az önálló vámterületet felállítsuk és jaedig abból az egyszerű okból, mert az osztrák kormánynak nehezére nem fog esni soha, hogy gondoskodjék arról, mikép a külkereskedelmi szerződéseket akár a múlt esztendőben kitűnően bevált abszolutisztikus módszer szerint, akár pedig a külföldi államok segélyével nekünk kedvezőtlen lejáratokkal kössön és akkor mi már ennek a dogmának elfogadása által örökre elveszítettük a lehetőségét annak, hogy a gazdasági ön-