Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-230

230. országos ülés 1907 november 29-én, pénteken. m szerződési tervezetnek egy pontja, a mely igen alkalmas arra, hogy kétségeket támaszszon arra nézve, hogy vájjon ezen automatikus megszűnés lehetséges lesz-e? S ez a zárjegyzőkönyv IV. czikke, a mely ugyan gondoskodni látszik egy bizonyos eshetőségre, a mely netán a mi önrendelkezési jogunkat megszüntethetné, de valóban nem oltalmaz meg bennünket az ellen, hogy 1917-ben egy kényszerhelyzet elő ne álljon. A IV. czikk arról a kérdésről intézkedik, hogy ha esetleg 1915-ben valamely külország felmondaná azokat a szerződéseket, a melyek 1917-ig köttettek Európa túlnyomó részével. Erre vonatkozólag azt mondja a IV. czikk, hogy (olvassa): »Ha ezen szerződések valamelyikét az illető idegen állam 1915 deczember 31-ére felmondaná, ugy ezzel az állammal a kereskedelmi és forgalmi viszonyokat szabályozhatjuk ugyan, de csak 1917 deczember 31-éig.« Bocsánatot kérek, az elmúlt évek története világosan megmutatta, hogy két esztendőre szerződést külállamokkal kötni nem lehet. Két esztendőre velünk 1915-ben sem Németország, sem Olaszország, sem Francziaország szerződni hajlandó nem lesz. (Közbeszólás : Prolongálni fogja.) Prolongálni fogja a szerződós hatályát akkor, ha Ausztria hozzájárul, de meg vagyok győződve arról, hogy ha megint kényszerhelyzet előidézéséről lesz szó, akkor Németország meg fogja tenni azt a szívességet Ausztriának, hogy nem fog prolongálni, s akkor a kényszerhelyzetet már előidézte, azt a kényszerhelyzetet, a melynek ágya már benne van a mostani egyezményben. Ugy gondolom, hogy a közjogi aggodalmakkal végezve megállapithatom, hogy azok az állítólagos vívmányok, a melyekkel olyan nagyra van a t. kormány, teljes egyensúlyban vannak azokkal a közjogi hátrányokkal, a melyek ezen gazdasági megegyezésben foglaltatnak. De én el akarom ismerni azt, hogy nem a legfontosabb egy gazdasági egyezmény vizsgálatánál a közjogi szempont. Ha ez az egyezmény a maga egészében biztosította volna Magyarországnak azt a törekvését, a melyet a t. kormány czéljának hirdet és állítólag elérni remél, akkor én ezektől a közjogi nehézségektől és aggodalmaktól szívesen eltekintek. De én konstatálni fogom és bebizonyítom, hogy ez az egyezmény abszolúte nem szolgálja azt a czólt, a melyet a kormány maga elé kitűzött, és a melyet ma is mint eredményt hirdet, t. i. hogy ez az egyezmény egy lépést jelentene a gazdasági önállóság felé és reményt nyújtana arra, hogy anyagilag megerősödve, gazdaságilag fejlődve 1917-ben az önálló vámterület alapjára állhassunk. Én be fogom bizonyítani, hogy ebben a szerződésben az ellenkező van. Mindazon megkötöttségek közt, a melyek Ausztria és Magyarország gazdasági viszonyaiban állítólag léteznek, én valójában csak.egyet tudok tényleg fenforgónak és létezőnek elismerni, és ez Magyarország és Ausztria földrajzi fekvése. Hogy Magyarországot Ausztria körülölelő karjai bizonyos gazdasági kényszerhelyzetbe hozzák, ezt nem lehet tagadni. Amikor tehát egy kormány arra törekszik, hogy Ausztriával szemben Magyarországot gazdaságilag emanczipálja, akkor természetes, hogy legelemibb kötelessége és feladata az, hogy ezzel a földrajzi fekvéssel szemben, a mely minket úgyszólván kermeticze elzár Európától, nekünk védelmet szerezzen. Ez a czél lebegett egy kormány előtt, a mely a gazdasági függetlenség kivívását nem tűzte ki feladatául és nem hirdette urbi et űrbe. Ez a kormány a Széli-kormány volt. Ez kötött egy egyezményt, a mely sok tekintetben az apró részletekben talán gyengébb, talán hátrányosabb volt, mint a mostani megegyezés, talán a ezukorbáróknak nem volt olyan kedvező, talán más apróbb érdek-köröknek kevesebb előnyt nyújtott, de ebből a nagy nemzeti szempontból vívmányt tartalmazott, olyant, a mely Ausztriának felettünk gyakorolt gyámságát a gazdasági, különösen forgalmi és kereskedelmi téren megszüntetni lett volna képes. És ez a vasúti tarifákra vonatkozó megállapodás. Szterényi József: Ez nem sikerült! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Mi nem sikerült? Ugyebár ezt nem sikerült fentartani és ez döntő ennek a megegyezésnek a megítélésében. Igenis, a vasúti tarifa, igen t. államtitkár ur. A miniszterelnök ur hallgatólag elismerte, hogy Magyarország megkötöttsége Ausztriával szemben legfőkóp az ő földrajzi fekvéséből következik. S akkor nekünk ahhoz, hogy gazdaságilag függetlenítsük magunkat Ausztriától, egyik legfőbb feladatunk, hogy utakat teremtsünk magunknak, a melyek minket Európával ós a többi külfölddel összekötnek. Szterényi József: Eddig igaz! Farkasházy Zsigmond: Hiszen a kereskedelemügyi miniszter ur ezt mondotta az eddigi kormány egyik legfőbb vívmányának . . . Szterényi József államtitkár: Idáig helyes. Farkasházy Zsigmond : Idáig helyes ? Akkor nem folytatom, (Zaj.) hanem áttérek arra a területre, a mely vitásnak mutatkozik. Konstatálom azt, hogy Széll Kálmán kötött egy egyezményt, a mely megakadályozhatta Ausztriát abban, hogy kivitelünket az A-usztrián tul fekvő külföldre tetszése szerint befolyásolhassa; növelhesse vagy csökkenthesse, azáltal, hogy a maximális tarifák meg voltak állapítva, az által, hogy meg volt állapítva, hogy Ausztria áruinkra nézve magasabb vasúti tarifákat nem állapithat meg, mint a melyek akkor érvényben voltak és Ausztria meg volt kötve abban a tekintetben, hogy ha a mi' kivitelünket bármely irányban gátolni akarja, akkor olyan vasúti tarifális árszabályokat állapítson meg, a melyek megakadályoznak bennün-