Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

98 206. országos ülés ii)07 október 30-án, szerdán. nekem nem tetszenek ; meglehet, hogy akaratunk ellenére hozattak ; meglehet, hogy ellenük küzdünk, de a míg törvény, ha nem is esik jól, betartom. (Taps a közép hátulsó padjain.) De annak megváltoztatására alkotmányos utón törekedni kötelességünk. íme. ebben látom én, ebben a monarchikus államban, a mi szeretett hazánkban, Magyarországon, a hazafiság alapvető kritériumát, a melyek nem lehetnek alávetve semmiféle pártalakulásoknak vagy pártváltozásnak, vagy nem tudom, miféle zsurnalisztikái íe\iogásnak.( Mozgás.) Már most, ha ez a dolog igy áll, a mint hogy nem állhat másképen, hát akkor hogyan lehet azt megmagyarázni, hogy itt közöttünk mégis elvi ellentét létezik ? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Lukács László ; íme ez a mi álláspontunk, a mi hazafiságunknak ez az alapja, tehát az önök hazafiságának is csak ez lehet az alapja, tehát közöttünk nem lehet semmiféle elvi eltérés és nem is szabad lenni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) így fejlődött . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Lukács László : . . . ezen alapvető eszme és fogalom félremagyarázásából rossz értelmezéséből egy bizonyos politikai irányzat és egy bizonyos jjolitikai áramlat, a mely aztán végkicsucsosodásában abban nyert kiefjezést, hogy a magyar hazafiság csak egyetlen egy lehet, az, a mely a magyarságba beolvadni képes és a magyarságba beolvadni akar fajilag is. (Ellenmondás balról.) A hazafiságnak ezt a magyarázatát mi sohasem fogadtuk el, nem is fogadjuk el : épen azért van közöttünk elvi eltérés. (Zaj. Hódy Gyula közbeszól.) Honorálom t. képviselőtársamnak kifejezését, igy a megértésnek első stádiumához eljutottunk. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonos közbeszólással zavarni a szónokot. Ha figyelmeztetésemnek foganatja nem lesz, névszerint fogom megnevezni a folytonosan közbeszóló képviselő urakat. Lukács László : Egy másik alapvető fogalomnak szintén ilyen elmagyarázásából és ezen elmagyarázás folytán előállott bizonyos ferde politikai irányzatból (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) támadt közöttünk egyenetlenség. Itt van a nemzet és a nemzetiség fogalma. Ezek alapvető fogalmak, a a hazafiassághoz tartoznak és a hazaszeretetben kell hogy gyökerüket leljék. De hadd lássuk, hogyan fejlődött ez a dolog Magyarország közjogi életében egészen a mai napig, addig, a mig a nemzetiségi kérdésben oda jutottunk, hogy engem, vagy társaimat, a kik egy évezred óta, mint politikai programmjukban mondották a kormányok, itt együtt éltünk és küzdöttünk a haza fentartásáért, hogy minket mint ellenségeket mernek itt tekinteni. (Zaj.) Igen t. képviselőház ! A múlt napokban egy nagyon kitüntetett, nagyon dicsért államférfiú arczképének volt a leleplezése, — nem beszélek az alkotmánypártban történtekről, arról később leszek bátor szólani — az ügyvédek kongresszusán történt a magyar jog megalkotója, Verbőczy képének leleplezése. Nem akarok a dolog meritumához szólni; megkritizálták azt nem papok, hanem juristák és olyannak találták, a milyen valójában. Nyissuk hát fel annak a szerzőnek a könyvét, a kiről az igen t. igazságügyminiszter ur nagy elismeréssel beszélt ottan az egész magyarországi jogászvilág előtt. Ott van, a III. könyv 25. fejezet 2. §-ában, vagy nem tudom hányadikban — én az idézetekben nem vagyok olyan járatos, nem vagyok prókátor, de tudom, hogy ott Werbőczy taxative felsorolja a magyarországi nemzeteket, »nationes regni Hungariae«. (Zaj.) Taxative feljegyzi, hogy Hungáriában vannak — persze ékes latin nyelven — Hungari, Wallachi (Felkiáltások: Tehát oláhok, nem románok !) akkoriban »Wallachi« néven nevezték, azután vannak Germani, Slovaci, szóval, taxative feljegyzi ezeket a na^ziókat, a melyek Magyarországon vannak. Külön beszél Hungariról, Wallachi-ról, Germani-ról, Slovaci-ról és Rasciani-ról — igy nevezi a szerbeket. Már most, igen t. képviselőház, azt látjuk, hogy a régi törvényhozásban, a midőn latinul fejezték ki a politikai eszméket Magyarországon, ott voltak a »nationes«. Hát mik ezek a nationes ? Anyanyelv szerint sorolja fel őket "Werbőczy. Ezek a Magyarországot, a magyar államot alkotó, abban lakó népek, népfajok, nemzetiségek, nemzetek, mert natio-nationis annyit tesz, hogy nemzet. (Zaj.) Zlinszky István : Azt mondja meg, hogy nemzetiség mit tesz latinul 1 Lukács László : T. képviselőház! En ezt igazolásul hozom fel arra, hogy ezek a politikai eszmék a fejlődés törvényeinek vannak alávetve és fejlődtek és kifejezését látjuk ennek mai törvényhozásunkban is. A kiindulási pont teház az, hogy azt mondják : nem voltak akkor nemzetek Magyarországon. Jó, hét azok a Hungari, azok a Slovaci, azok a Wallachi mik voltak ? (Zaj.) ugyanazon nemzet teste, ugyanazon népek, ha akarják : ugyanazon nemzetiségek, a melyek ma lakják ezt az országot, lakták akkor. Már most a későbbi evoluczióban a »nernzet«fogaloinnak az ország törvényhozásában más kifejezést akartak adni, t. i. rendezni azt, a miről mondják, hogy a régebbi törvényhozás a régebbi kifejezésekben nem volt szabatos. Igy pl. Kölcsey, Kazinczy Ferencz, br. Eötvös József az ő irodalmi és politikai müveikben mind magyar nemzetiségekről beszélnek és beszélnek magyar nemzetről ép ugy, mint oWi nemzetiségről és oláh nemzetről, tehát promiscue használták ezeket a kifejezéseket minden bántódás nélkül. Most az 1848-iki törvényhozás, azután az 1866—68-iki törvényhozás; üssük fel az országgyűlési tárgyalási naplókat, azt találjuk bennük, hogy igenis a kifejezés precziz meghatározására törekedtek és mindig azt mondták, hogy Magyar-