Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés 1907 országon van egy osztatlan politikai nemzet, ezt nevezik magyar nemzetnek; ezen egységes és osztatlan politikai nemzetnek a tagjai ugy a magyar, mint a román, a tót és a többi nemzetiségek. (Helyeslés balfelől.) Hiszen ezt mi elfogadjuk, a meddig törvény és tiszteljük, a meddig törvény. Miért van tehát közöttünk ez az ellentét éppen a nemzetiségi kérdésben ? Pap Zoltán : Mert önöknek nem tetszik ! Lukács László : Itt látom én, a kifejezésnek ezen rossz irányú kifejlődése folytán egy politikai áramlatnak a megerősödését, a mely a magyar nemzetben abszorbeálni akarja a nemzetiségeket és a nemzetiségi individualitások megtagadására akar vezetni. (Felkiáltások a baloldalon : Ez nem áll!) Pap Zoltán : Nem áll! Elnök: Pap Zoltán képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot! Ezt tiltja a házszabály! Lukács László : Én tanú vagyok arra, hogy a mikor Magyarország t. államférfiaival beszél az ember szalonban, vagy egy okos főispánnal, mindenkor igazat adnak ezen megkülönböztetésnek és sohasem akadtam egyetlen kormányférfiura sem — még Bánffy Dezső ő exellencziájára sem, — (Derültség.) a ki a nemzetiségek fogalmát ugy határozza meg és ugy fogadja el, a mint én az imént kifejtettem. Tehát arról kérdeztek bennünket, hogy mi a sérelmetek, t. honfitársaink ? Hát ime, ez a sérelmünk. Sérelmünk az, hogy ezen ferde magyarázatok következtében lábra kapott politikai irányzatok, ezen kifejezéseken úgyszólván lovagolva, minket hazafiságunkban, a hazaszeretet szent erényeiben is meggyanusitanak és tőlünk nem csak a politikai jogokat akarják megtagadni, hanem egyenesen hazaárulóknak deklarálnak azért, mert szeretjük nemzetiségünket. (Zaj a baloldalon.) Éber Antal : Nem azért! A memorandumért ! Lukács László : Méltóztassanak visszaemlékezni, igen t. képviselőház, különösen Széll Kálmán ő exczellencziájának politikai programmj ára, a mely épen a nemzetiségi kérdés tekintetében, mint egy jóleső, egy fönséges politikai szimfónia hangzott el, a melynek alapján azt gondoltuk, hogy ime, kezdetét veszi a kölcsönös megegyezés, a kölcsönös megértés a nemzetiségi politikában. Sajnálom, hogy nincs szerencsém itt jelen tisztelhetni igen t. Széll Kálmán ő exczelleneziáját, hogy legalább megmondanám, mi okból voltam kénytelen fájdalmasan kijózanodni azon hitből, hogy ime, ezen szép, magasztos gondolatokat, melyeket, mint politikai nézeteit kifejezett, meg is akarja valósi tani. Mindannyiszor, a midőn ezen fogalmakat a programmbeszédekben kifejezik és úgyszólván testet öltve adják elő a programmbeszédekben a képviselő urak, mindjárt oda teszik, hogy ez igenis a nemzetiségi testvérekre vonatkozik, hanem majd az izgatókkal szemben igy és igy október 30-án, szerdán. 99 járunk el, azokkal szemben a törvény teljes szigorát alkalmazzuk. Ez nagyon helyes, de azután az alkalmazásban egy olyan irány emelkedett, mondhatom, túlsúlyra Magyarország politikai közvéleményében — nem mondom, hogy a kormányon, nem mondom, hog}^ a szalonok életében, de a közvélemény előtt és kivált a zsurnalisztikában, — hogy a mikor mi kifejezzük nyelvünk, nemzetiségünk, nemzetiségi kultúránk, nemzetiségi egyéniségünk iránt való ragaszkodásunkat és annak fejlesztésére törekszünk, már akkor azt mondják, hogy ime, a haza egysége ellen törünk. (Zaj a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond : Nem áll! Lukács László : Ha jól értettem ezen hazafias szellemű közbeszólást, ugy óhajtom, nyiltan álljon ki a közvélemény szine elé a képviselő ur és mondja ki, hogy nem áll. Engem is ott fog találni akkor azok között, a kik önnek szekundálnak. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nagy György : De azért együtt tanácskoztak a román miniszterekkel, hiába tagadják. Elnök : Nagy György képviselő urat kérem, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Lukács László : Igy vagyunk azután a továbbfejlődés során a magyar állameszmével, igy testesednek meg és igy jegeczesednek ki a politikai ferdítések a zsurnalisztika lelketlen és lelkiismeretlen működésének következtében. Tisztelet az igen kevés kivételnek, a mely ezen a téren nem hagyja magát eltántoritani a józan, a bölcs és hazafias belátástól. Mit értünk a magyar állameszme alatt ? Magyar állameszme az előbb kifejtett két eszmének törvénybe iktatott megtestesitése. De ha beolvadásról, a nemzetiségi kultúra feladásáról van szó, ha ezt értik alatta, akkor nem fogadjuk el, akkor perhorreszká^uk ezt a magyar állameszmét, mert hazafiatlan eszme. Ebből a felfogásból indulva ki, odajutunk, hogy nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk magunkról, hogy a leghazafiasabb szellemben érzünk, gondolkozunk és működünk, és hogy a mi elveink a kölcsönös béke és az ország boldogulása felé vezetnek. Éber Antal: Beszéljünk a memorandumról. (Zaj. Elnök csenget.) Lukács László : A legközelebb múlt időben volt szerencsém végighallgatni, igaz, nem erről a helyről, hanem a karzatról, Andrássy ő exczellencziájának a nemzetiségi kérdésben elmondott beszédét, melyet volt szives azután ékes román nyelven kinyomatni és nem tudom hány ezer, vagy hány száz példányban kiosztani. Mint méltóztatnak tudni, sokan ugy tekintették ezt a beszédet, mint a nemzetiségeknek capitis diminutióját, mint a nemzetiségi politikának nem tudom, miféle rektifikáozióját és ugy akartak feltüntetni bennünket, mint hazafiatlan szellemben működő politikusokat. Hát én az igen t. belügyminiszter urnak beszédéért ime, nyilvánosan köszönetet szavazok. (Helyeslés.) Köszönöm, hogy ezen 13*