Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

96 206. országos ülés 1907 kötelességét, a melyet a haza és a román nemzetiség tőle megkíván, nem teljesítteti a román nemzetiség érdekében, épen politikai pártállásánál fogva. (Mozgás.) És fellépett Bnrdea Szilárd t. képviselőtársam és ugy a lapokban, mint a legközelebb lefolyt napokban megtarott beszámoló beszédeiben nyíltan -és emelt fővel Mrdette, hogy ő igenis szereti azt a román népet, nemzetiséget, a melynek tagja, . , . (Élénk felkiáltások balfélől: Ugy is van I Mi is szeretjük !) Farkasházy Zsigmond: Többet teszünk érte, mint önök ! (Zaj.) Lukács László : . . . hogy ő ezen népnek kulturális és anyagi fejlődéseért minden tőle ki telhetőt képes és akar megtenni, (Helyeslés.) hogy tehát alaptalanok azon vádak, melyek ellene emelkedtek akkor, mikor azt mondták, hogy talán pártállásánál fogva nem volna képes vagy talán nem akarná, vagy ha akarná, talán megakadályoztatnék abban, hogy ő a saját nemzetisége érdekében mindazt megtegye, a mit az isteni és emberi törvény megkövetel, hogy saját népe érdekében megtegyen és nyilvánosságra hozzon. Hiszen, t. képviselőház, mi sem akarunk egyebet. A mi politikai programmunknak is ez a kezdőbetűje és ez a végczélja. Hogy van az tehát, hogy a mi kedves képviselőtársunk, a ki a nyáron — hogy saját szavaival éljek — a saját román népe, román nemzetisége vagy román nemzete érdekében, mint mondta, mindent képes megtenni és minket, a kik szintén csak azt akarjuk, itt ellenségnek tekintenek ezen padokon, (Zaj.) őt pedig a nemzetiségi kérdésben szivesén látják? (Zaj.) De tovább megyek ezen a téren. Azt gondoltam, hogy bizonyos közbeszólások megakaszthatnak, de nem találom czélszerűnek, hogy reflektáljak rájuk, hanem továbbfűzöm fejtegetésemet ezen a fonalon. Nemcsak azok a t. képviselő urak, kik ott ülnek mint a román nemzetiség gyermekei, de azt tapasztaljuk, hogy maguk az igen t. kormányférfiak a dualizmus kezdetétől fogva egészen napjainkig azon politikai programmbeszédeikben, a melyekkel itt a ház előtt bemutatkoztak, a román vagy általában a nemzetiségi kérdésről oly szépen beszéltek, olyan elveket hangoztattak és állapítottak meg, hogy ha azok az elvek és azok a politikai nyilatkozatok minket ki nem elégíthetnének is, mindenesetre elegendők volnának a nemzetiségi kérdést a megnyugvás és megelégedés útjára vezetni és terelni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) De nemcsak az egyes igen t. kormányférfiak kezdettől fogva a mai napig, de az egyes t. pártok is, a néppárt, az alkotmánypárt, a volt szabadelvű párt, a függetlenségi párt, valamennyi párt, midőn politikai programmját kifejti az ország és a választópolgárok színe előtt és a nemzetiségi kérdést tárgyalják, mindig azt olvassuk, hogy igaz szeretettel öleljük keblünkre a nemzetiségeket, őszintén akarjuk a nemzetiségiek egyéniségét, kultúráját, anyagi és erkölcsi haladását és előmenetelét istápolni, október 30-án, szerdán. (Zaj. Felkiáltások: ügy is van!) mindannyian szívesen akarunk közreműködni az ő közművelődésük, anyagi és erkölcsi jólétük előmozdítására. Hiszen mi sem akarunk egyebet, igen t. képviselőház ! (Zaj. Felkiáltások: De hogyan !) Ha tehát igy áll a dolog, hogy az elvben közöttünk abszolúte semmiféle különbség nem létezik és nem létezhet, honnan van tehát mégis az, hogy a való létben, a politika applikácziójában, a poütikai elvek végrehajtásában olyan borzasztó nagy különbség, ellentét, mondhatnám : ellenségeskedés van és politikai ellenfelek vagyunk ? (Zaj.) Markos Gyula : Oláh revolver, oláh dinamit! (Zaj. Elnök csenget.) Lukács László: Ez mindenesetre magyarázatra szorul és az, a ki a politikával komolyan akar foglalkozni, számon kell, hogy kérje ugy a fejlődés törvényeinél, mint hazánk helyzeténél fogva, valamint hazánk jövőjének érdekében, hogy mi az oka ezen áldatlan állapotnak. Mert azzal ugyan mindenki tisztában van, hogy a dolgok ilyetén állása nem előnyére van az országnak, nem előnyére van országunk, szeretett hazánk haladásának, hanem ellenkezőleg: kárára, (ügy van ! balról.) Ennélfogva meg kell találnunk azon indokokat, a melyek ezen áldatlan állapotot vagy előhozták, vagy magukkal hozták, vagy pedig — mondjuk — fentartják. Igen t. képviselőház ! Ez nagy, mélyre ható kérdés. Ezért én az én szerénységemben nem mertem egyedül és magam keresni azon indokokat, hanem egy olyan ember szellemében találtam meg, kit önök, igen t. képviselőház, kifogástalanul igen nagy szellemnek tartanak és a kit én is igen mélyen tisztelek. Ez nem más, mint gr. Apponyi Albert ő exczellencziája. (Éljenzés.) Egy igen tiszta politikai reflexiója világít be ebbe az én lelki világomba és segit felkeresni és meg is találni azon indokokat, a melyek ezen áldatlan állapotot fentartják. Nevezetesen beszéde azon politikai viszonyokról, a melyek közöttünk és az osztrákok között léteznek, abban azt mondja : Annak a sok félreértésnek, a sok félremagyarázásnak, azon animozitásnak és ellenségeskedésnek, a mely tényleg létezik, sokszor, majdnem kizárólag abban kell keresni a forrását, hogy bizonyos kifejezések, a melyek törvényeinkben, közéletünkben, államjogi szervezetünkben szabályozzák ezen viszonyokat, rosszul érteimeztettek, talán itt is, talán ott is a rossz, a tág, a nem kellő értelmezés folytán és a zsurnalisztika összehatása folytán a rossz kifejezésekből bizonyos politikai irányok származtak és ezen politikai irányok testet öltve, bizonyos intézményekben mint nehézségek állanak előttünk a kölcsönös egyetértés útjában. Ezért látjuk, hogy a mostani kiegyezés folyamán épen ezen állapotok, épen ezen közjogi épen ezen közlekedésügyi stb. kifejezések helyesbítésére, megállapítására, — mint Apponyi ő exczellencziáj a mondotta — precziz meghatározására törekedtek, mert ebből az fog következni, hogy azok a ferde irányban fejlődő politikai irány-