Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

2Ö5. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. Tá mekbe került neki otthon és a nép körében, a melynek nem minden rétege tekintette át az ilyen politika magasabb czéljait. A horvát és szerb koaliczió megtartotta szavát és méltányolva a jelenlegi magyar kormány helyzetét, nem hozakodott elő a közjogi kiegyezések és sérelmek sorozatával; ellenkezőleg, akkor, midőn súlyos és alig leküzdhető intrikák és denuncziácziók után nemzeti és parlamentáris kormányt kapott Horvátországban a horvát és szerb koaliczió kormánya segítségével, szorgalmasan hozzálátott belső adminisztratív, igazságügyi és kulturális bajainak orvoslásához és alkotmányos reformoknak Horvátország részére való megszerzéséhez. És ha a horvát-szerb koaliczió sem bántotta a statusquot, ugyanezen jogon a felsorolt erkölcsi és tényleges kötelezettségek révén a közös kormánytól és a magyar koalicziótól is elvárhatta volna ezt, mert fel sem tételezhette azt, hogy Magyarország képviselői hozzá fognak nyúlni a statusquohoz ; hogy azt in pejus Horvátország rovására megváltoztassák, mert minden megállapodás előre is kizárja ezt. Azonban a magyar koaliczió, mint parlamenti többség a jelenlegi kormánynyal nem tartatta be a statusquonak fent megállapított stipuláczióit, hanem rögtön megsértette azokat és azonnal hozzálátott a Horvátországra nézve amúgy is szomorú és kedvezőtlen statusquo lerontásához. Tettei, kijelentései és inicziativái által, a mi Horvátországban nagy elkeseredést okozott, minket pedig gondolkozóba ejtett és megingatta bennünk a bizalmat, és az egyetértő munka lehetőségében való hitünket. Felsorolok néhány ilyen tényt, a minél nem fogok reflektálni ennek vagy annak a hirlaj^nak az Írására; hanem csak a közös kormány és közegei eljárását és magatartását teszem bírálat tárgyává. A horvát delegátusok jóformán még vissza sem tértek hazájukba az átnyújtott és elfogadott deklaráczió után, midőn Fiúméban megjelent az uj kormányzó és installácziós beszédet tartott. Ezen beszédben az alaptörvény világos betűje ellenére megoldottnak jelentette ki a fiumei kérdést és ezzel nemcsak ignorálta, hanem valósággal osztentative szuprimálta Fiume autochton horvát lakosságát, mely az ős eredeti fiumei lakosság nagy részét képezi. Hogy még nagyobb legyen a sérelem, a kereskedelemügyi miniszter ur táviratot küldött neki, melyben egy tolvonással megsemmisítette a kormányzó eddigi czimét, a horvát tengerpartot egyszerűen törölte és magyar tengerpartra változtatta át. A t. ház bizonyára tudni fogja, hogy a Fiúméra vonatkozó 66. §- nem tisztán alkotmányos eredetű, hogy ez a paragrafus az a hires »folt« (krpica), a mely a kiegyezési törvénybe utólag és lopva iktattatott be ; hogy a negyvenéves magyar poütikát Fiúméban és készakarva szegénynyé és elhagyottá tett horvát tengerpart nyilt seb a horvát nemzet testén. íme : az első ténykedés az volt, hogy a legkíméletlenebb módon hozzányúltak és megsértették ezt az érzéKÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. Xni. KÖTET. kény sebet. Az egész nemzet reakczióját és fájdalmas felkiáltását hivta ki ez a tett, a horvátszerb koalicziónak óriási fáradságába került, mig közbelépésünkkel, agy a hogy aplanáltuk és enyhítettük ezen kellemetlen inczidenst. Még el sem felejtettük az elsőt, már is követte a másik. Mikor a múlt év szeptember havában Zágrában a szokolisták ismert ünnepélyüket rendezték, mint édes testvéreikhez ellátogattak hozzánk a dalmát horvátok és más szlávok és nagy számban a csehek is. Ez kulturális ünnep volt és a legnagyobb rendben és csendben folyt le, a mint az összes részletek is bizonyíthatják, csakhogy cseh testvéreink magyar szövetségeseink államvasutai részéről a legbarátságtalanabb fogadtatásban részesültek, ugy, hogy Zágrábban leplezetlenül is kifejezést adtak megbotránkozásuknak azon bánásmód felett, a melyben részük volt. Dalmácziai horvát testvéreink Fiúmén való átutazásukkor összegöngyölt zászlókkal és erős rendőrkisérettel ugy festettek, mint egy elitélt gonosztevő-csapat és a mikor Fiúmén keresztül visszatértek hazájukba, még mielőtt a vonatból kiszállhattak volna: szitokkal, fütytyel, kővel fogadták őket; az utczákon megtámadták és inzultálták őket, ugy hogy reagálni, védekezni voltak kénytelenek és a legkellemetlenebb emlékekkel távoztak abból a városból, mely ideiglenesen a magyar hatóságok vezetésére bízatott. A kormány az ujját sem mozdította meg, hogy a horvát megsértett nemzeti érzésnek akármi módon is elégtételt szolgáltasson. A mig ezek úgyszólván az utczán játszódtak le, azalatt a különböző minisztériumokból, különösen a kereskedelemügyi- és a honvédelmi minisztériumból leiratok és rendeletek érkeztek a horvát kormány és a horvát hatóságok czimére, melyek csak ugy hemzsegtek az ujabb törvénysértésektől. A közös minisztériumokban pedig ugyanilyen értelemben és irányban különböző törvénytervezetek készültek, melyek nemcsak hogy ellenkeznek a kiegyezés rendelkezéseivel, hanem egyenesen sérelmesek Horvátországra nézve. Csak a nrnnkásbiztositásról, a tengerhajózásról és az iparvédelemről szóló javaslatokat említem itt fel. Ismét a horvát kormány nagy intervenczióhorvát delegátusok . . . (Zaj.) Ugron Gábor: Olyan nincs! A delegátusok Bécsben vannak ! (Halljuk ! Halljuk !) SopÜO Ferencz: (tovább olvas);... közbelépésére volt szükség, hogy a statusquo ne sértessék meg Horvátország kárára. És a kereskedelemügyi minisztérium, a honvédelmi minisztérium, a földmivelésügyi minisztérium részéről, sőt magának a belügyminisztériumnak részéről is egy csomó ujabb sérelem ejtetett rajtunk akkor, a mikor az autonóm magyar belügyi miniszter a nemesi okleveleket illetőleg Horvátországban is magához szerette volna ragadni azokat a jogokat, a melyek abszolúte nem illetik meg. (Mozgás.) Mind ennek a tendencziája az volt, hogy Horvátországban óvatos, de fokozatos magyarosító 10