Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-205
74 205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. politikát kell életbeléptetni, és mindez ujabb küzdelmeket, összeütközéseket és nagy izgalmat okozott nemzetünknél, mely kezdte belátni, hogy a magyar kormány és a magyar koaliczió nemcsak, hogy nem akar az átmeneti idő alatt ragaszkodni a status quo-hoz, hanem még súlyosabb merényletet tervez Hrovátország nemzeti közjogi individualitása ellen. A vasutas pragmatika, (Halljuk! Halljuk.!) melylyel a kvalifikáczió ürügye alatt Horvátországban a vasutasok nyelvének törvényeUenes status-quoj a akar megállapittatni, a közös kormány részéről elkövetett támadó sérelmek csúcspontját képezik, azt a csúcspontot, a melyen tul csak szakitás következhetett be köztünk. A mit az öreg Tisza vagy báró Bánffy leghorvátfalóbb uralma soha megkísérelni sem mert volna, azt megtette a népjogok és a népszabadság harczosa, Kossuth Ferencz ur, jobban mondva elkövette a Kossuth Ferencz ur diabolus rotaeja, Szterényi József ur, Kossuth és pártja gonosz szelleme. (Mozgás és derültség.) Ugron Gábor: Ilyet nem lehet mondani. Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés.) SupiSo Ferencz: Nem akarom itt ismételni küzdelmünk történetét. Ez annál kevésbbé szükséges, mert ez a kérdés még mindig nincs megoldva. Nem akarok foglalkozni a törvény világos rendelkezéseivel, melyek ezzel megsértettek. Magasabb szempontból, ethikai szempontból kérdem önöket, t. uraim, miként lehetséges két nemzet egyetértése, ha az egyik a másik nyelvterületére rá akarja erőszakolni a maga nyelvét? Ugron Gábor : És a magyar nyelvet üldözik Horvátországban, gyalázatosan! Egy államterületen. Nincs a világon nemzet, a mely ezt megtűri. Suprilo Ferencz: Ilyen auspieiumok alatt önök vagy nem értik, micsoda nemzeti szentségünkhöz nyúltak, vagy nem gondoltak őszintén akkor, a mikor testvéri egyetértésről beszélnek. Akár az, akár ez lenne az oka, a közös kormánynak a nyelvkérdésben tanusitott eljárása nem a legszebb bizonyítvány sem a kormány, sem azok részére, a kiknek nevében a kormány eljárni szokott. Ugron Gábor; Ilyet nem lehet mondani! A magyar nyelvről nem lehet ilyet mondani. A magyar nyelv szentsége Horvátországban is fennáll. SupÜO Ferencz : És mintha ez nem is lett volna elég, előállott még a miniszterelnök ur is és affektált, Jupiter tonansszerü hangon, egyszerűen törölte az 1848: XXX. t.-cz. leglényegesebb, a Magyarország és Horvátország között létező államközösségről szóló részét és a magyar koaliczió helyeslése mellett kijelentette, hogy az uj, Horvátországra ráerőszakolt bánnak a feladatát képezendi a magyar államegység elvének végrehajtása, (Éljenzés.) és hogy e kérdésben közönséges exekutora a magyar kormány álláspontjának. A horvát nemzeti nyelvre való jog elleni merénylet még a tárgyalás alapját képezte, mikor ez ujabb, Horvátország törvényben megállapított közjogi helyzetére való merénylet is bekövetkezett, melynek jelszava alatt a közös kormány megbuktatta Horvátország nemzeti kormányát és helyébe más, nemzetellenes kormányt ültetett. (Zaj és ellentmondás.) Eakodczay czégére alatt azzal a kifejezett misszióval, hogy a törvény és a horvát jogok összes sérelmeit biztosítsa és végre is hajtsa. (Zaj.) Ugron Gábor : Ez nem igaz ! Valótlanság ! Rágalom ! Elnök : Csendet kérek ! Suprilo Ferencz: E czélból az uj bán gondja leend az, hogy Horvátországban ostorral és zabbal egy országgyűlés-paródiát és egy mameluk-pártot alapítson, (Zaj.) melyek személyes érdekekből elfogadják .... (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Ilyent nem lehet mondani! Suprilo Ferencz: .... és jóváhagyják a fenti terveket és ezekkel szemben lehetetlenné tegyék a nemzet reactióját. Az itt sommásan elmondottak után kérdem a t. házat : hova lett az a lelkesedés, melylyel a magyar koaliczió tavaly májusban tett deklarácziónkat üdvözölte . . . Szatmári MÓr: Hiszen önök csaltak bennünket azóta. Ugron Gábor: Ámítás volt; az osztrákokkal játszottak össze. Suprilo Ferencz : . . . jobban mondva kérdem, hogy ki nem tartotta meg adott szavát, (Felkiáltások : A. horvátok !) és a megállapított és akkora lelkesedéssel fogadott inodus procedentit ? Horvátország delegátusai, ha egy csép nemzeti érzés lakozik bennük, a fent felsorolt sérelmek, de külön is kiemelem, a horvát országgyűlés jogainak elkobzása után milyen álláspontot foglalhatnak el a konfliktusban és tehetnek-e mást, mint hogy ennek a kormánynak bizalmatlanságot szavazzanak és az előterjesztett indemnitást visszautasítsák ? Mi, a mint ezt deklarácziónk is mondja, abba a legjobb meggyőződésben jöttünk e t. házba, hogy hiven és határozottan vállvetve küzdjünk a magyar nemzettel közös függetlenségünkért és közös szabadságunkért. Ugron Gábor : Hogy elszakadjanak tőlünk. Suprilo Ferencz: E reményben először bizalmat szavaztunk e kormánynak. Csakhogy e kormány tettei nem feleltek meg a szavainak, sőt mi több, ez a kormány Horvátországgal szemben csak rosszabbított kiadásban folytatta az eddigi kormányok régi politikáját, mely miatt a két nemzet között akkora szakadék támadt. Tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a magyar ügyet sem el nem árultuk, sem illojalisak nem voltunk iránta, (Ellenmondások.) De becsületes ember nem is követelheti tőlünk, hogy feladjuk és eláruljuk hazánk és nemzetünk ügyét. Ugron Gábor: Nem is kívánta senki. Supilo Ferencz: Mi nem azért jöttünk ide, hogy kitüntetésekért, czimekért és pozicziókért
