Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

68 205. országos ülés 1907 interpelláczióra nem reflektál, a melyekre pedig reflektált, ott bejelentette, hogy nem talált semmi büntetni valót és ott a vizsgálatot a mi adataink figyelembevétele és a mi meghallgatásunk nélkül, csupán az érdekelt közigazgatási hatóságok jelentése alapján döntötte el. Szomorú dolog, hogy a t. miniszter ur csakis bizonyos források, bizonyos hivatalos körök által akarja magát tájékoztatni. Mert bármennyi tisztelettel vagyok is az ő főispáni kara iránt, — lehetnek ott is kivételek — de a mikor ilyen fontos dolgokról van szó, akkor más informáló forrásokhoz is kell a t. miniszter urnak fordulni, egyrészt az igazság, másrészt magának az országnak érdekében. Mert ez az állapot igy tovább fenn nem tartható. Láttuk, hogy a lefolyt nyár folyamán is hány helyütt nyomták el a gyülekezési szabadságot. Láttuk, hogy különböző közigazgatási tisztviselők különböző indokokat hoztak fel azért, hogy ilyen gyűléseket, a melyeket az általános szavazati jog érdekében összehívtak, meg ne tarthassanak. De nincsen egyöntetű eljárás és mindenütt mindenki a saját feje, a saját esze és a saját érdeke szerint jár el, a mint sajnosán tegnapelőtt is eljárt az a szolgabiró, a ki tüzet rendelt a népre, a nélkül, hogy figyelmeztette volna, hogy oszoljék szét. Egy hang (balfelöl) : Honnan tudja % (Folytonos zaj a baloldalon.) Einök (csenget) : Csendet kérek. A képviselő uraknak nincs joga közbeszólni. Névszerint fogom megnevezni a folyton közbeszóló képviselő urakat. Tessék a házszabályt szem előtt tartani. Miháli Tivadar: T. ház! Nem akarok ezzel az ügygyei bővebben foglalkozni, miután más társam van megbizva ennek előadásával, olyan társam, aki a helyszínén tanulmányozta azt és ugy fogja előadni, amint tényleg történt. Csak eszembe jutott beszédem folyamán, hogy egy szolgabiró mire képes, és hogy a t. belügyminiszter ur menynyire ragaszkodik annak a szolgabirónak szavához, mennyire szentírásnak veszi azt, és hogy ennek milyen komoly következményei lehetnek a közvéleményre. (Zaj a baloUahn.) T. képviselőház ! De bizalmatlansággal viseltetem az igazságügyminiszter úrral szemben is. A múlt évi költségvetési vita alkalmával Polónyi Géza volt igazságügyminiszter ur azon Ígéretet tette, hogy a nemzetiségi vidékek nyelvét tudó birák alkalmazására vonatkozó kérésünket teljesíteni fogja. Az ő Ígérete némileg megnyugtatott minket. Sajnos, ez az ígéret nem váltatott be. Ne higyjék az urak, hogy nemzetiségi sérelmeket fogok most előadni; hiszen mi már tul vagyunk ezen ; hiszen a miniszterelnök ur már megmondta, hogy az 1868-iki nemzetiségi törvényt nem hajthatja végre, legfeljebb a községekben, de még ott sem . . . Nem, uraim, nem nemzetiségi sérelmekkel akarunk most előállanL hanem eljutottunk már oda, hogy csak azon jogokat akarjuk megvédelmezni, a melyek velünk született emberi jogok. Velem született emberi jog az, hogy ha én az áloktóber 29-én, kedden. lam nyelvét nem tudom, jogom legyen a bíróság előtt saját anyanyelvemen védekezni. És midőn az igazságügyi kormányzat a modern kodifikáczió elveihez képest a közvetlenséget és szóbeliséget hozta be a bírói eljárásba, kérdem az igazságügyminiszter urat, hogyan képzeli ő a közvetlenséget és szóbeliséget a nélkül, hogy az illető törvényszéki birák ne tudják az illető nép nyelvét. Épen nemzetiségi vidékeken vannak olyan birák, a kik csak magyarul tudnak, a kik nem csinálnak egyebet, mint folytonosan tolmács utján érintkeznek a felekkel, ngj, hogy már a magyar ember is restelli a dolgot és konstatálni kénytelen, hogy ez az állapot az igazságszolgáltatásnak hátrányára van. Ez az állapot most is fennáll. Az uj igazságügyminiszter ur egészen nyíltan háborút indított a nemzetiségi és szocziálista sajtó ellen. Egy hang (a nemzetiségiek •padjain): Igaz! Miháli Tivadar: Hiszen a múltban is voltak sajtóperek, uraim, üldözték a nemzetiségieket a memorandum-perrel, folytatták a replika-pert, és kérdem, hogy azoknak az óriási üldöztetéseknek és elitéléseknek látható-e valami eredménye ? Bizonyára nem, csak a nép elkeseredése látható, azok csak a nyugalmat zavarták fel. Es nem tanultak a multak hibáján. Tudok akárhány vezérczikket, a melyért a sajtópert az ügyész megindította, holott szakértő magyar ügyvéd és magyar képviselő nyilatkozott, hogy bizony abban nincsen semmi sem. De nem azért Ítélik el az illető szerzőt, a mit irt, hanem, azért, a mi subintelligitur. T. ház ! Talán még nálunk is áll elv, hogy : »De intemis non indicat praetor.» Vagy már odáig jutottunk, hogy ma már az urak a mutatkozó külső tcnyálladék daczára, csak azután Ítélnek, a mit feltételeznek ? És azt hiszik az urak, hogy ezzel czélt érnek ? Nagyon csudálkozom ezen ! Ma a nemzetiségek preponderáló helyet foglalnak el, ugy hogy azok mozgalmait semmiféle sajtóperekkel az igazságügyminiszter ur el nem fojthatja, hanem ezzel csak az ország kárára az ország nyugalmát bontja meg. És még önök panaszkodnak, hogy mi árulkodunk külföldön ? Pedig nem történik más, mint hogy az illető czikkek a külföldi sajtóban megjelennek, és a külföldi sajtó tudomást vesz arról, hogy ártatlanul annyi ezer ember jut tömlöczbe. Ez nem áll az ország érdekében, ez nem áll az igazságügy érdekében. Kérdem az igazságügyminiszter urat, hogy meddig fogja tűrni ezt az állapotot, meddig fogja még üldözni a nemzetiségi és a szocziálista sajtót ? (Zaj. Elnök csenget.) Egy hang: Hát a bizonyíték ? Miháli Tivadar: Csodálkozom, hogy lehet valaki, a ki Magyarországon lakik és nem látja, hogy egyik igazságtalan ítélet hangzik el a másik után és hogy a váczi és a szegedi fogházak politikai foglyokkal vannak tele. Én azt hiszem, ha az igazságügyminiszter ur ezt az ügyet magáévá teszi, az ország érdekében cselekszik. Még mindig remélem, hogy jó útra tér. Ha csakugyan szándékuk az uraknak és a kormánynak, hogy az ország viszonyai