Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 67 összeg az, a mely a bánya zárt kutatmányok dijaiból befolyik és a t. pénzügyminiszter ur adott ki egy rendeletet, a mely szerint jövőre a bánya zárt kutatmányok csak arra az esetre hosszabbittassanak meg, ha kimutatja a zárt kutatmányos, hogy tényleg műveli azt. Wekerle Sándor miniszterelnök: Igen, ka tényleg műveli. Miháli Tivadar : Financziális tekintetben kissé rossz időben tetszett ezt kiadni, mert azt hiszem, ma nemcsak arra nincs pénze a magános embernek, hogy zárt kutatmányt műveljen, de nincs pénze, hogy szénát vegyen a marhának, miután azt nem is tudja eladni. Nagy és tekintélyes összeg függ attól, hogyan fogják a bányakutatmányra vonatkozó miniszteri rendeletet végrehajtani. Én ismerem ezt az ügyet. Eddigelé a bányakutatmányi hivatal egyszerűen kiadta a jogot, számbavette a bevételeket és nem kutatta, hogy üzemben van-e a bánya. De volna még egy másik szerény megjegyzésem is ugyancsak a bányászatra vonatkozólag, a mely felfogásom szerint talán még több jövedelmet biztosithatna az állam részére és ez a sóbányászat. Hazánkban a só az ország tulajdonát képezi és azt magánosok nem vehetik üzembe, nem bocsáthatják áruba, hanem az állam árusitja és eddigelé a különböző góczpontokon felállított állami sóhivatalok utján árusitotta el a sót. Ne vegyék ezt olyan kicsinyes dolognak, mert az állami bevétel évente a sóból körülbelül 50 millió, tehát igen jelentékeny összeg. És megtörtént az a szerencsétlen állapot a volt liberális kormány alatt, hogy ezt a kitűnő üzletet egy ügynökségnek, a magyar kereskedelmi részvénytársaságnak adta át olyanformán, hogy az 9 hónapig ingyen élvezi a sóhitelt. És tetszik tudni, hogy mennyi az a hitel ? 200 millió korona. Tessék kiszámítani, hogy ennek a pénznek 9 havi kamatja körülbelül mennyit tesz ki. Ha a szegény ember adója ma esedékes, holnap nemde már késedelmi adót fizet. Hát az a tőkepénzes kereskedelmi részvénytársaság mi ezimen élvezzen ingyen hitelt 9 hónapig ekkora tömérdek összeg után ? Hozzájárul az is, hogy a mig az állam, illetőleg a kormány a sót a különböző góczpontokon felállított sóhivatalok utján árusitotta, mindig elegendő volt a só, ma pedig már sokszor odajut a szegény ember, hogy még készpénzért sem talál sót. Különösen áll ez a magyarországi részekre, és csodálkozom, hogy a magyarországi képviselők e tekintetben nem érdeklődnek, mert mig nálunk Erdélyben, Közép-Szolnok vármegyében, Krasznában és Kővár vidékén kedvezményes árak vannak, a mennyiben egy métermázsa só ára 6 frt 80 krajczár, az urak Magyarországon 9 írtért veszik métermázsáját annak a sónak. A mióta ez az ügynökség a kereskedelmi részvénytársaság átvette a sószállitást, a sóüzletet, azt mondják : hiszen csak egy krajczárral drágult meg a sónak kilója. De tetszik tudni mennyi az a krajczár egy kocsinál ? Az annyi száz frt. Ha még figyelembe veszszük, hogy a szükséges ellenőrzés sincs meg, a mi régebben volt, t. i. hogy ne élvezzék Magyarországon az erdélyi részekben kedvezményesebb áron kapott 6 frt 50 krajczáros sót, miután alig van ma ebben a tekintetben valami ellenőrzés, könnyen megtörténhetik, — nem mondom, hogy megtörténik, mert alaptalanul senkit sem akarok vádolni — de könnyen megtörténhetik, hogy a kereskedelmi részvénytársaság a 6 frt 50 krajczáros sót behozza ide Magyarországba. De van még egy dolog, t. i. hogy ennek a kereskedelmi részvénytársaságnak engedélye van arra, hogy a sót gyári czélból használja. Ez nagybaj és határozottan törvénybe ütközik, mert az 1868 ; XI. t.-cz. világosan rendelkezik, hogy mely esetekben és kinek lehet engedélyt adni arra, hogy a sót gyári czélból használja. Természetesen, ha a sót gyári czélokra használja, ennek minimális ára van és igy méltányos áron kapja a t. részvénytársaság a sót. T. ház ! Ez igen fontos és igen bonyodalmas ügy. Nem akarok ezúttal bővebben foglalkozni vele, mert alkalmam lesz a költségvetési vita alkalmával a kérdésről bővebben nyilatkozni. Ez alkalommal csak fixiroztam az álláspontomat és azt mondom, hogy ámbár ez a szerződés a volt liberális kormány alatt köttetett, nekem tudomásom van arról, hogy azt a jelenlegi kormány is megujitotta. Megújította pedig az ország budgetjenek a kárára és a fogyasztó közönség kárára, mert egy részvénytársaság abból az anyagból, amely Magyarországon a legjobb és a legszebb módon állíttatik elő, a sóból, milliókra menő hasznot tesz zsebre, még pedig a mi károsadásunkra, a szegény fogyasztó közönség kárára, amely drágábban jutván ahhoz hozzá, az hozza meg ezeket az áldozatokat. T. ház ! Csak azért hoztam fel ezt ebben a vitában, hogy megindokoljam, miszerint az előbbi kormányok bűnei most is ismétlődnek. A t. kormánynak a dolga, hogy ezt az ügyet tisztázza ; én csak képviselői kötelességemet teljesítettem, a midőn ezen kérdésnek a főbb pontjaira reámutattam. T. ház ! A belügyi kormányzattal sem vagyunk és nem is lehetünk megelégedve. Velünk, a nemzetiségiekkel szemben, a belügyi kormányzat bizalmatlansággal viseltetik. Sajnosán keU konstatálnom, hogy a közigazgatás régi rendszere nemcsak hogy meg nem változott, de sok tekintetben még rosszabbodott is. Eleinte, a mikor e téren panaszainkat felhoztuk, azzal vigasztaltak bennünket, hogy majd javítunk a helyzeten, és hogy egyébként a magyar vidékeken is csak ugyanez az áüapot. Hát ez gyenge vigasztalás volt, de időközben csakugyan meggyőződtünk arról, hogy ott is csakugyan ugyanaz az állapot és hogy ott is az az elv érvényesül, hogy a szegény ember hiába megy akárhová igazságát keresni, azt meg nem találja. Nagyon sajnálom, hogy a t. belügyminiszter ur a képviselőtársaim részéről benyújtott annyi 9*