Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-205
"205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 63 négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról (írom. 596) szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó: T. ház! A kormány ez évben idejekorán benyújtotta az 1908. esztendőre szóló költségvetési törvényjavaslatot. Ha a képviselőház minden egyéb dolgát félretéve, azonnal hozzálátna ezen törvényjavaslat tárgyalásához, remélhető volna, hogy a rendelkezésre álló idő elegendő lesz arra, hogy e törvényjavaslatot még az esztendő vége előtt letárgyaljuk és törvényerőre emeljük. Ilyen módon az állami háztartásnak vitelében semminemű fennakadás elő nem állana. Azonban vannak nagy, fontos politikai érdekek, a melyek egyszersmind az országnak is érdekei, s a melyek nem teszik kívánatossá azt, hog)'' a képviselőház minden egyebet félretéve, azonnal ennek a javaslatnak a tárgyalásába fogjon bele. Nagyfontosságú törvényjavaslatok fekszenek a képviselőház előtt. Itt van mindenekelőtt az alkotmány biztosítékaira vonatkozó törvényjavaslat. Az egész országnak nagy érdeke, hogy ezen javaslat minél előbb törvénynyé váljék, hogy alkotmányunk minden tekintetben, minden támadással szemben, a mennyire lehetséges, minél hamarabb biztosítva legyen. Itt van előttünk az Ausztriával kötött kereskedelmi kiegyezés ; ennek is le kell tárgyaltatnia és törvényerőre kell emelkednie még ezen esztendő lezárta előtt. Szükséges tehát, hogy a képviselőház ezekkel a javaslatokkal foglalkozzék és igy előreláthatóan nem lesz annyi ideje, hogy a költségvetést még ez esztendőben nyugodtan letárgyalhassa, ugy, hogy fennakadás ne álljon elő az államháztartás vitelében. Azért a kormány azzal az előterjesztéssel él, hogy felhatalmazást, u. n. indemnytit méltóztassék a kormánynak adni a jövő esztendő négy első hónapjára, az államháztartásnak továbbvitelére. Az erre vonatkozó törvényjavaslat semmi különös intézkedést nem tartalmaz, csak olyanokat, a minők máskor is ilyen törvényjavaslatba fel szoktak vétetni; nem tér el a. szokott formától ; amellett az ilyen törvényjavaslat mindig fokmérője annak a bizalomnak, a melylyel a képviselőház a kormány iránt viseltetik, és ezen okoknál fogva kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Van valakinek észrevétele ? Hammersberg László jegyző: Miháli Tivadar! Miháli Tivadar: T. ház ! Az országgyűlési nemzetiségi párt nevében (Felkiáltások: Az is van? Olyan nincs!) van szerencsém kijelenteni, hogy a szőnyegen levő indemnitási törvényjavaslatot nem fogadjuk el, mert nem viseltetünk bizalommal a kormány iránt. Legyen szabad bizalmatlanságunk indokait röviden megismertetnem. (Halljuk !) Midőn ez a t. kormány a kormányzatot átvette, határozott Ígéretet tett, hogy gondja lesz rá, hogy az általános, egyenlő szavazati jog meg fog valósittatni. Programmunkban és különösen felirati javaslatunkban bővebben indokoltuk az általános titkos és egyenlő szavazati jog és egyáltalában az igazi népképviseleten alapuló alkotmány behozatalának szükségességét. 18 hónap telt el azóta és a kormány ebben a tekintetben nemcsak, hogy törvényjavaslatot nem nyújtott be, de az ország közvéleményére . . . (Zaj.) Ugron Gábor : Kétszer nem csikózik egy kaneza, egy évben, csak egyszer ! Vlád Aurél: Az is elég! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Miháli Tivadar: ... a nélkül azonban, hogy Ígéretének eleget tett volna és a kérdéses javaslattal a ház elé jött volna ; sőt a kormány egyes tagjainak a nyilatkozatai a közvéleményre ebben a tekintetben nemcsak hogy megnyugtatólag nem hatottak, hanem még nagyobb lett ezek folytán az országban a bizalmatlanság és a zavar. Mi, nemzetiségi párt, a teremtett helyzethez képest minden tevékenységünket benn a házban és kinn arra fordítottuk, hogy ezen eszmének minél több hivőt szerezzünk és ebben a tekintetben ma már, azt hiszem, nem állunk egyedül. Mondhatjuk bátran, hogy ma már az ország polgárainak legalább is 80 százaléka óhajtja őszintén és követeli, parancsolja az általános, titkos, egyenlő szavazati jogot. Sajnos, t. ház, hogy akkor, a mikor mi, ezen az utón haladva, a mennyire lehetett, a legobjektivebb módon léptünk fel, mint párt, (Ellenmondás johb- és balfelől.) az urak nemcsak hogy nem méltányolták eléggé a mi objektív fellépésünket, hanem mindenféle sértő nyilatkozatokkal folytonosan zavartak és megakadályoztak bennünket működésünkben, annyira, hogy közülünk némelyek képviselői kötelességeik és jogaik teljesítésében, illetve szólásszabadságukban is megakadályoztattak. (Elénk ellenmondások a baloldalon. Mozgás. Igaz! Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) Elnök : A képviselő ur azt mondja, hogy a nemzetiségi képviselő urak itt meg voltak szólásszabadságukban akadályozva. Egy hang (a nemzetiségiek padjain) : Igaz ! Elnök : Éz nem felel meg a valóságnak, nem igaz. En gondosan őrködtem a felett, hogy itt a képviselőházban mindenkinek . . . (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain: Voltak más elnökök is !) Miháli Tivadar : Én csak azt mondtam . . . (Mozgás balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassék közbeszólni az elnöknek, mert különben a házszabályok legszigorúbb alkalmazását fogom kérni a képviselőháztól. (Helyeslés.) Tehát ismétlem : az nem igaz, hogy szólásszabadságukban korlátozva voltak, (Ugy van ! jobbfelöl.) mert az elnökség mindenkor megtette kötelességét minden képviselővel szemben, a nemzetiségi képviselő urakkal szemben is, (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) akkor, midőn azokat, a kik meg akarták őket szólásszabadságukban akadályozni, rendreutasította és általában igyekezett a házszabályok értelmében a csendet és rendet biztosítani. (Elénk helyeslés.)
