Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-202
'202. országos ülés 1907 október 22-én, kedden. 43 tünk fel közegészségügyi kiadásainkra a belügyi tárczába. (Élénk helyeslés.) A különböző szükségletek közt oszlik meg ezen magas tétel; mint legjelentékenyebbet felemlíteni kívánom, hogy 200.000 koronáról 500.000 koronára emeljük a tüdővész elleni védekezés kiadásait; 50.000 koronáról 100.000-re emeljük a szegény községeknek egészséges ivóvízzel való ellátására forditandó költségeket ; (Helyeslés.) újból 915.000 koronával emeltük a betegápolási alapnak szükségletét. Már tavaly kifejtettem a t. ház előtt, hogy az a betegápolási 5%-os pótadó, a mely tétel pedig már fel van emelve az 5% által, távolról sem elégséges a szükségletek fedezésére. Humanitárius kötelességünk tette mellőzhetetlenné, hogy ezen kiadásokat újból jelentékenyen emeljük. Áttérek gazdasági és szocziális jelentőségű kiadásaink ecsetelésére. (Halljuk ! Halljuk !) Gazdasági tevékenységünknek igen jelentékeny része az állami üzemekre terjed ki. Most is azt az elvet követjük ezekre nézve, hogy azokat az üzemeket, a melyek természetüknél fogva úgyszólván csak is az állam által kezelhetők, a legjelentékenyebb mértékben kiterjeszteni kivánjuk ezeket azért, hogy a közszükségleteket fokozottabb mérvben elégítsük ki; kiterjeszteni kivánjuk azért, hogy jövedelmet hajtsanak és kiterjeszteni kivánjuk főleg azért, hogy a népesség szélesebb rétegeinek tudjunk uj foglalkozási tereket biztositani, mig ellenben azon üzemeknél, a melyeknek folytatására tulaj dónké pen nem az állam lenne hivatva, csak is az a szempont vezet, hogy ezen igen gyakran hiányokkal küzdő üzemeknek jövedelmezősége és a népesség foglalkoztatása végett terjeszszük ki az üzemünket. Ezen szempontokat tartva szem előtt, 35,146.000 koronával emeljük a vasutak kiadásait, három, és fél millió koronával a dohánygyáraknak szükségletét, a melyből közel három millió magára a dohánygyártásra esik. 375.000 koronával emeltük a sótermelési kiadásokat, miután a munkások bérét itt is javitanunk kellett. 349.000 koronával az állami nyomda kiadást, a nélkül, hogy ezáltal a magániparnak versenyt kivánnánk teremteni, de mint műintézetet, mint értékjegyek és térképek előállítására hivatott állami intézetet kivánjuk ezt fejleszteni. 4.301,000 K-val emeltük a posta kiadásait és 618 uj állás rendszeresítése által kivánjuk ezen intézményt fokozni, s a mint ez a szám bizonyítja, egy ujabb erős lépéssel kiterjeszteni és közgazdaságunk érdekeit ez utón is szolgálni. 649.000 K-val emeltük a postatakarékpénztár kiadásait, a hol 35 uj állást kell szerveznünk a forgalom növekedése folytán. Jobban kell díjaznunk az alkalmazott személyzetet, különösen a dijnokokat, a délutáni munkát is díjazni és az üzlet terjedelméhez, fokozódásához képest kamatokra is nagyobb összeget kellett előirányozni. A földmivelésügyi tárcza körében -1,903.000 K-val emeljük az erdészeti kiadásokat az üzem kiterjesztése és a munkabérek drágulása folytán, 224.000 K-val nagyobb összeget vettünk fel a községi erdők kezelésénél és ezzel kapcsolatosan 42 ezer korona többletet az erdőfelügyelőségeknél. Az állami mezőgazdaság körében a ménesbirtokoknál 415.000 K, a lótenyész-intézetek körében 248.000 K többköltség van, a mely az intenzív gazdaságnak, s a béremeléseknek következménye. Végül az állami jószágok és fürdőknél 109.000 K többletet vettünk fel, a mely összeg főkép a vízaknai fürdőnek — merem mondani a fürdők gyöngyének — belterjesebb fejlesztésére szükséges. (Halljuk ! Halljuk !) Gazdasági tevékenységünk távolról sem lehet kimerítve az állami üzemeknek belterjesebb berendezése, kiterjesztése által. Azok közül az állami üzemek közül, a melyeknek vitelére elsősorban tulaj donképen nem az állam van hivatva, felemlítem a vasműveket, a melyeknek a költségeit 13,795.000 koronával emeltük azért, mert az államvasutakkal összefüggésben lévén, azt a fizetésrendezést, melyet keresztülvittünk, ezek egy részénél is keresztül kell vinnünk. Emelni kellett a munkabéreket, a szén drágulása idézi elő a nagyobb üzemi költségeket és nem uj iparágak fejlesztése, hanem a mostani üzemek tényleges költsége tette szükségessé az emelést, a mely, megengedem, hogy mérsékelten, de mégis olyan állapotba juttatja ezen vasműveket, hogy nem defiezittel, hanem jövedelmezőséggel fognak működni. A bányászati kiadásokat 78.000 koronával emeltük, habár a költségvetés realitása érdekében egy millióval apasztottuk a költségeket. A bányászat gazdaságunknak az a beteg része, a melylyel a legalaposabban kell a legközelebbi jövőben foglalkoznunk. (Helyeslés.) Igen sok helyen tisztán a népesség foglalkoztatása érdekében vagyunk kénytelenek ezen üzemeket fentartani, de elvégre sem dolgozhatunk évek hosszú során át defiezittel. Tisztáznunk kell a kérdést, arra a térre kell azt szorítanunk, a hol jövedelmet hajt, vagy tetemes áldozatokat nem igényel, mig a fenn nem tartható helyeken a népesség másnemű, haszonhajtó foglalkozását teszi feladatunkká. Miután, mint emlitém, gazdasági tevékenységünk egyáltalán nem lehet kimerítve az állami üzemek által, más téren is felvettük azokat a többkiadásokat, a melyek a közdazdaság emelésére szükségesek. így 1,054.000 koronával vettünk többet a kereskedelmi tárezánál az utak költségére. 300 kilométerre terjedő uj úthálózat bevonása, az anyagok drágulása és az utkaparók illetményeinek szabályozása okozza ezeket a többköltségeket. De legjelentékenyebb részük, ujabb 500,000 korona, a törvényhatósági és közutaknak segélyezésére esik, (Helyeslés balfelöl.) ugy hogy most már rendes állami kiadásaink között 2,233.000 koronát fordítunk ugy mezőgazdasági, mint ipari és kereskedelmi szempontokból annyira szükséges viczinális úthálózatnak fokozatos kiépítésére. 2,657.000 korona többletet vettünk fel az ipari és kereskedelmi czéloknak dotálására. (Helyeslés.) Ebből egy csekély összeg, kereken 7000 korona, a kereskedelmi múzeum többkiadásaira 6*
