Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-222
318 222. országos ülés Í907 november 20-án, szerdán. az ellenségemtől magam védem meg magamat, Isten segítsen és védjen meg jó barátaimtól. (Elénlc derültség.) Lengyel Zoltán: Minket az Isten sem teremtett egymásnak. Farkasházy Zsigmond: Olyan hírek érkeztek, hogy a lakosság fellázadt, szidja a kormányt, szidja Kossuthot, szidj koalicziót, szidja a magyarokat azon a czimen, hogy ezek az okai annak, hogy az odavalók sót nem kapnak. Erre még visszatérek kérem. (Zaj.) Bocsánatot kérek az uraktól, igazán nagyon sajnálom, hogy a figyelmüket túlságosan igénybe veszem, de ez igen fontos kérdés, a mely nagy izgalmat kelt. Méltóztassék csak kérdezősködni, hogy a kiegyezés kérdése, vagy a sóhiány izgatja-e jobban a közönséget; meg fogják látni, hogy a sóhiány inkább izgatja. T. ház! Ekkor panaszommal Szterényi államtitkár úrhoz, a kereskedelmi miniszter ur helyetteséhez fordultam és előadtam neki ezt a helyzetet, mely országos bajnak mutatkozik. Szterényi államtitkár ur erre azt mondta nekem, hogy forduljak panaszommal a kereskedelmi részvénytársasághoz, mert az van hivatva ezt a kérdést elintézni. Tehát én forduljak a kereskedelmi részvénytársasághoz, én, a kinek ezen részvénytársaság iránti érzelmeiről a t. képviselőház ismételt felszólalásaim folytán tájékozva van, ahhoz a részvénytársasághoz, a mely iránt a t. kormány szimpátiája csak az imént nyilatkozott meg abban, hogy egyik, innen a kormánypárt padjairól kifogásolt szerződését tiz évre meghosszabbitotta! Szterényi József államtitkár: Nem sószerződés volt! Farkasházy Zsigmond: Nem sószerződés volt, nem is állitom, de itt kifogásolták és azért mégis megcsinálták. Mit csináljak, államtitkár ur? mondottam. Hiszen a részvénytársaság azt fogja mondani, hogy nem ő a hibás, hanem az államvasutak, a melyek a sót nem szállítják. Erre azt mondta az államtitkár ur, hogy: Annyi vaggont állítunk rendelkezésre, a mennyi csak szükséges. Miért nem gondoskodtak a nyáron arról, hogy elegendő só legyen a megfelelő helyeken ? Az én szimj)átiám nem nagyon hajlik a kereskedelmi részvénytársaság felé, de azért kénytelen voltam magamban megállapítani, hogy a kereskedelmi részvénytársaság csak akkor teljesítheti a rendeléseket, ha azok tényleg megtörténtek és egy sórendelést, a mely októberben történik, júliusban nem effektuálhat, oda nem szállíthat, a hol nem kérik. Mit csináljak? Kénytelen voltam a kereskedelmi részvénytársasághoz fordulni panaszommal és akkor ők egy nagyon egyszerű kimutatást terjesztettek elém. Megmutatták, hogy szeptember 1-én a sószállitás terén abszolúte nem volt hiány, mig október 1-én már 270 vaggon hiány volt, ez annyit jelent, hogy 270 helyen nem lehetett sót kapni. Nem így van? Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem hát! Farkasházy Zsigmond: Nincs olyan sóelárusitó, a ki több vaggonnal rendeljen, mert még ha akarna sem kap, mert egyszerre csak egyet szállítanak. Eddig ugy volt Magyarországon évtizedek óta a berendezés, hogy a megrendelés után 24 vagy 48 órával szállították -a sót. Tehát 270 vaggon sóhiány az ország számos helyén okozott hiányt. Már most a helyett, hogy a 270 vaggonhiány pótoltatott volna, egy-két vagy három hét alatt, — négy hét múlva már nem 27 0 hanem 1078 vaggonhiány mutatkozott. Ez volt november 1-én. Már azt csak méltóztatik konczedálni, hogyha 1078 vaggon hiányzik, mikor egyszerre nem tudunk szállítani. És konstatálom, hogy ebben október elején megrendelt só is van, — tehát akkoriban már három-négy hete megrendelt só — s hogy e só hiánya az ország számos helyén nagy bajt és zavart okozott. Azonban ez sem volt elég, mert november 15-én már 1210 vaggonhiány volt és bár mondhatom, hogy a részvénytársasággal kíméletesen nem jártam el és megmondtam a véleményemet és kifejeztem azt a meggyőződésemet, a melyet a miniszterelnök úrral a ház szine előtt is közöltem, a kereskedelmi részvénytársaságnál konczedálták, hogy a sószállitás nem felel meg azon elveknek, a melyet az egész magyar törráiyhozás eddig követett. Lengyel Zoltán: (lözlessől). Farkasházy Zsigmond : Megmondottam nekik azt, hogyha a sóhivatalokat meg nem szüntették volna és hogyha raktáraikat kellő időben ellátták volna, akkor bizonyára . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Nincs raktáruk, az a baj. Farkasházy Zsigmond: Az ország bizonyos részeiben vannak raktárai, ugy tudom. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nincsenek. Farkasházy Zsigmond: Akkor tévedek. Egyszóval, ha a 12 megszüntetett sóhivatal fennállana, azokon a bizonyos helyeken talán kisebb volna a sóhiány. Erre kimutatták nekem, hogy mindössze 579 vaggonra menne, a melyet a 12 sóhivatal pótolna, a mi az egész hiánynyal szemben bizony igen jelentéktelen kontingenst képvisel. Tény, hogy a mai napon és a mai napig 1210 vaggonhiányt mutatnak ki az országban, és már most kérdem, ha a t. kormány elismeri, hogy a sóhiány az országot nagyon súlyosan érintheti, hogy a só a legszükségesebb élelmi czikkek közé tartozik, ha elismeri, a mint a múltban mindig elismerte, hogy bárminek a szállítása az országban késhetik, még a széné, a tüzelőanyagé is tovább késhetik mint a sóé, — mert eddig ezt az elvet vallották, — akkor
