Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-222
222. országos ülés 1907 november 20-án, szerdán. 319 kérdem: abból a 10.000 vaggonból, a melylyel megszaporították a vaggonparkot, miért nem jutott. 1210 kocsi ennek a só-hiánynak a megszüntetésére ? T. ház ! Hangsúlyozni kívánom, hogy ezekkel a kalamitásokkal nem direkt a kormányt és nem is a kereskedelmi kormányt vádolom. Talán a kereskedelmi kormány maga és a pénzügyi kormány, a mely természetesen igen nagy mértékben van érdekelve, mindenütt keresi az okokat, és embereket, a kik ezért felelősekké tehetők, de egy helyre nem tekintenek, mint az egyszeri pakulár, a ki mindenkitől kérte a süvegét, a mig meg nem találta a saját fején, mondom, egy helyre nem tekintenek, arra a központi szervezetre, a mely hivatva volna a vággon' hiányt megszüntetni, és az ország forgalmáról állandóan gondoskodni, és ez a magyar államvasuti igazgatóság. Nagy György: Ludvigh! Farkasházy Zsigmond : E párt, ez oldal, a függetlenségi párt részéről hosszú időn át hangzott az a türelmetlen kívánság, hogy azt a tehetetlenséget és ügyetlenséget, a mely az államvasutak igazgatósága terén mutatkozik, meg kell szüntetni. (Igaz!) Hogy a régi rendszer ez áldásos hagyatékát, a mely az államvasutak igazgatóságának eljárási módjában és személyzeti szervezetében mutatkozik, végre eliminálni kell, de eddig nem volt eredménye. Pedig, t. ház, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy nem puszta véletlen az a vaggonhiány, a melyet a kereskedelemügyi miniszter urnak minden intézkedése és Szterényi államtitkár ur minden buzgalma és kísérletei daczára megszüntetni nem lehet. Ez nem puszta véletlenek és fatális körülmények eredménye, Nagy György : Tervszerű gonoszság! Farkasházy Zsigmond : Tudom, hogy történtek oly abszurd intézkedések, a melyek e vaggonhiányra vezetnek, és igenis azt állítom, (Halljuk!) hogy az a vaggonhiány, a mely az egész országban elkeseredést és ingerültséget kelt, tendencziózusan, rendszeresen előkészíttetik és fentartatik. Nagy György: Batthyány elmondta, nyilt ülésben beszélte. Farkasházy Zsigmond: Méltóztassék csak a parasztok közé menni, hogy milyen hangulat uralkodik e vaggonhiány és sóhiány miatt. A magyar vidékeken az értelmes lakosságnak még meg lehet magyarázni, hogy Kossuth Ferencz nem hozhatja a hátán a sót, bizonyosan mások a hibásak abban. De tessék elképzelni, mily agitatórius eszköz, mily fegyver az egész magyar nemzet és nemzeti politika ellen ez a sóhiány a nemzetiségi vidéken. Erre példát tudok. Pop C. István: Nem a magyaroknak tulajdonítják. Farkasházy Zsigmond: De magam hallottam, szemembe mondták, t. képviselő úr, hogy Kossuth csinálja, hogy az ő pártja és a magyarok csinálják. Erre példát, konkrét példát tudok felhozni. Tessék megczáfolni. Nagyhalmágyon küldöttség ment a szolgabíróhoz, nemzetiségi parasztok, és azt mondták a szolgabírónak: Uram, irj egy levelet a császárnak és írd meg neki, hogy mi bocsánatot kérünk tőle, szánjuk-bánjuk bűneinket és többet nem fogunk ugy cselekedni, mint a múltban, csak bocsásson meg. A szolgabíró azt mondta nekik: Mit akartok ti bocsánatot, hisz jól viseltétek magatokat, velünk voltatok, magyar jelöltre szavaztatok ? Azt felelték : Uram, tudjuk, de épen ez a baj; megmondták, hogy elvette tőlünk a sót azért, mert a magyarokkal tartunk. Ez faktum, ez jellemző példa arra, hogy mit lehet ebből az esetből csinálni, Pop C. István: Igen, mert ígérik, hogy Kossuth mindent megad. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nagy György: ISTe hazudjék. Pop Csicso! Pop C. István: Nem szoktam hazudni! {Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Ez elég élénk bizonyíték arra, hogy nem kell hozzá animozitás, elfogultság, párttaktika, hogy ezt a kérdést itt felvessük és arra kérjük a t. kormányt, hogy méltóztassék ezen súlyos sérelmen segíteni. Tudom, hogy a válaszban, a melyet esetleg ma, vagy három hét múlva nyerni fogok, benne lesz az, hogy a kormány nem hibás, hogy a vaggonhiányt ilyen és ilyen adatokkal igazolja. De statisztikai adatokkal nem lehet a jószágot eltartani és a levest megsózni és azért azt hiszem, hogy a t. kormányt szivesen felmentjük az alól, hogy igazolja az ártatlanságát, elhisszük, hogy a mostani kormány nem hibás ezen mostani állapotokban, csak azt kérem, nem csupán az ország lakossága érdekében, hanem a nemzeti uralom és a nemzeti irányzat érdekében, hogy méltóztassék minden eszközzel, tekintet nélkül arra, hogy ki hibás a sóhiányban és vaggonhiányban, ezt a kétségbeejtő és tarthatatlan állapotot azonnal megszüntetni. Hogy erre nézve a t. kormány nyilatkozhassak, a következő interpellácziót vagyok bátor a t. pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz intézni (olvassa): »Interpelláczió a m. kir. pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról, hogy az ország egész területén hetek óta nem lehet sót kapni, s ebből kifolyólag a lakosság a legnélkülözhetetlenebb életfentartási czikkben állandó hiányt szenved? 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról, hogy azon helyeken, a hol időrőlidőre korlátolt mennyiségben sót lehet kapni, ott annak árát mértéktelenül felemelték?
