Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-218

218. országos ülés 1907 november 15-én, pénteken. 277 Elnök: Ki következik? Szent-Királyi Zoltán jegyző : Babics Gyalszky Lyúba! Babics Gyalszky Lyúba (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Kissé kellemetlen, hogy olyan idegen nyelvű szónoklatok közt kell felszólalnom. A vita elején akartam felszólalni, de épen a felhíváskor nem lehettem jelen. Ne méltóztassék ebből valami konzekvencziát vonni, hogy én talán a t. túloldalnak az obstrukczióját támogatni akarnám, de kénytelen vagyok felszólalni, mert olyan fontos, nagy elvi kérdésekről van itt szó, a melyeket tisztázatlanul és vitatás nélkül hagyni nem lehet. T. képviselőház ! Az államtitkár úrral szemben folytatott vitám alkalmával azt mondottam, hogy ez a tarifa sem nem önálló, sem nem magyar, és nem is tarifa. A t. államtitkár ur akkor, a helyett, hogy érvelésemmel szemben érveket hozott volna fel és a tényeket tényekkel czáfolta volna meg, azt mondotta, hogy nem értem ezt a dolgot, és tanuljam meg újra. Konstatálom, hogy ma is értem, azóta nem tanultam meg, mert nem kellett megtanulnom. Nagyon is értem, és ha az államtitkár urnak ellenkező véleménye van, — ő is tudja, csak nem akarja megmondani — ime itt a t. ház előtt van módunkban megvitatni a kérdést. Tisztázzuk tehát, ki tudja a kérdést és ki nem, kinek van igaza és kinek nincs. T. képviselőház ! Ez a tarifa nem önálló, nem magyar és nem tarifa. Hogy nem önálló és nem magyar, azt már bizonyitottam. De nem is tarifa, mert ez a tarifa soha a világon egyetlen egy esetben és egy alkalommal sem képezheti alkalmazás tárgyát. Hogy ezt igazoljam : ez az oka annak, a miért felszólalok. Igenis, ez a tarifa egy autonóm vámtarifának elkeresztelt valami, a melyről az van mondva, hogy a magyar állam országainak területére érvényes, azonban ezzel a tarifával szemben a kormány a kiegyezési szerződésben egy uj megállapodást kötött, a melylyel e tarifát, ha érvényben és törvényes állapotában meghagyja, hatályon kivül helyezi 1917-ig. 1917-ben pedig megkötendők a külföldi uj kereskedelmi szerződések. Ezzel megkötötte a kormány a kezét, hogy más tarifát nem hozhat, más tarifa alapján nem is szerződhetik, tehát 1927-ig ki van zárva — mert 1917-ig szól a kereskedelmi szerződés, 1917-ig pedig lejárnak a külkereskedelmi szerződések és 1917-ben újra megkötendők, a melyek tiz évre szólnak — ennélfogva — mondom — 1927-ig egyáltalában nem is jöhet ez a tarifa soha semmiféle vonatkozásban alkalmazásba. 1927-ig pedig még 20 esztendő van és én azt hiszem, hogy az államtitkár ur sem vitatja, hogy ezt a tarifát akkor is, tiz év múlva, az önálló vámterületnek, a mint mondják, bekövetkezte után is fenn fogjuk és fenn lehet tartani. A kormány azt vitatja, hogy itt egy uj tarifával uj dolgokat hozott, a nemzetnek vívmányokat hozott és hogy ez mértföld-jelzőt jelent. Ezzel szemben én azt vitattam, hogy nem csak nem eredmény ez az uj rendezés, ez a nem is egy, hanem két tarifa — és pedig ez a külön és az a kereskedelmi szerződésbe foglalt tarifa — hanem ellenkezőleg, a legnagyobb mérvű visszafejlődést jelenti az 1899: XXX. t.-czikkel szemben és 1917-ig a teljes megkötöttséget jelenti és az országot ezzel a két tarifával, a mely iránt a kormány megállapodott, abba a helyzetbe hozza, hogy soha Ausztriától elszakadni nem tudunk és az önálló vámterületet megvalósitani képesek nem leszünk. Ha Ausztriával akármilyen viszonyban akarunk lenni, t. ház, ha a külfölddel szerződni akarunk, ha az önálló vámterületet meg akarjuk csinálni, saját tarifánkra van szükségünk. Saját tarifánkra van szükségünk ma és lesz szükségünk akkor is. Igen ám, de a t. kormánynak a kereskedelmi szerződésekbe beiktatott, első czikkül beiktatott megállapodása szerint a tarifát nekünk, nemzetközi szerződésnél fogva, nem lehet egyoldalulag megcsinálni. 1917-ig . . . Elnök (csenget) : Kérem a t. képviselő urat, hogy méltóztassék a czimhez szólni ; a mennyiben el akar térni a tárgytól, tessék a házat megkérdezni, hogy megengedi-e vagy nem; nekem ezt megengedni nem szabad. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán : Én nem akarok hosszasabban vitázni, t. ház, csak annyira a mennyire a parlamenti vitatkozás megkívánja és a mennyire a kérdés tisztázása szempontjából szükséges. Az eddigi parlamenti szokás az, hogy az általános vita során felmerült tisztázatlan kérdéseket a czimnél módjában van mindenkinek tisztázni. Ebbe a ház sohasem szólt bele, csak ha obstrukcziós színezete volt a dolognak; én pedig az obstrukczióhoz nemcsak nem csatlakozom, hanem a jelen esetben azt igenis ellenzem és azzal szemben állok. Elnök : A t. képviselő ur maga is azt mondja, hogy az ilyen felszólalásnak obstrukcziós színezete lehet. Épen ilyen körülmények közt tehát kétszeresen kötelességem, hogy a házszabályokat szigorúan alkalmazzam és e tekintetben nem tehetek különbséget egyik képviselővel szemben sem. Azért kérem, hogy méltóztassék szorosan a czimhez szólni. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán : T. ház ! Én indítványt fogok előterjeszteni a czimhez és ezen előterjesztésem megokolása képezi egész beszédem anyagát és ennek határán tul nem is fogok terjeszkedni. T. képviselőház! Eddig volt az állapot, hogy Ausztriával együtt volt nekünk egy külön vámtarifánk, a melynek az volt a czime, hogy az osztrák-magyar vámterület általános tarifája. Volt kereskedelmi szerződésünk, a melybe a vámtarifa nem volt belefoglalva. (Ellenmondások.) Nem volt a vámtarifa belefoglalva a kereskedelmi szerződésbe, ez most történik először. A vámtarifára vonatkozólag eddig is az volt a megállapodás, hogy az csak közösen változtatható meg és nem volt a kereskedelmi szerződésbe belefoglalva.