Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-218

27S 218. országos ülés 1907 november 15-én, pénteken. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Eddig nem is volt kereskedelmi szerződésünk ! Lengyel Zoltán : Tehát az Ausztriával való viszonyunk rendezésébe nem volt belefoglalva a vámtarifa. Az 1882 : XVI. és az 1887 : XXIV. t.-czikkek igaz, hogy Ausztriával egyforma tarifát állapítottak meg, de a kiegyezéstől egészen elkülönítve léptek életbe. Most a kormány csinál nekünk egy autonóm vámtarifát külön, a mely egész terjedelmében közös tarifa ; egy vonással sem változott meg az, a mit Széll Kálmán csinált közös vámterület alapján. Csinált aztán egy kereskedelmi szerződést, ebbe belefoglalta ezt a vámtarifát is, azt mondván : »Az egységes vámhatáron belül a jelen szerződés tartama alatt az ezen szerződés kiegészítő részét képező és az A. mellékletben foglalt szerződéses vámtarifának határozmányai, mely vámtarifa a magyar szent korona országaira és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra érvényes autonóm vámtarifáknak megfelel, valamint az ehhez képest továbbra is hatályban maradó vámszabályok érvényesek.« Csinált tehát a kormány két megállapodást. Az egyikben csinált nekünk egy autonóm vámtarifát, a melyet elkeresztelt önállónak és magyarnak, a mely vámtarifa azonban közös, és csinált egy kereskedelmi szerződést, a melybe belefoglalta ezt a vámtarifát és a mely szerződés 1917-ig effektive hatályon kivül helyezi ezt a vámtarifát, mert egyenesen kimondja, hogy 1917-ig a kereskedelmi szerződések nem a külön magyar vámtarifa hanem a közös, az egységes vámhatárra alkalmazott osztrák és magyar vámtarifa alapján kötendők meg. Ennélfogva illuzórius az egész tarifa, illuzórius, mert a kereskedelmi szerződések már meg vannak kötve, — legfeljebb egy-kettő nincs még megkötve — illuzórius, mert tartalmában teljesen egyezik a másikkal, illuzórius legfőképen azért, mert 1917-ig lekötötte magát a kormány a kereskedelmi szerződésekben, hogy ezen vámtarifát egyáltalában nem is alkalmazhatja. De legnagyobb mértékben sérelmes az 1917-ig lejáró uj kereskedelmi szerződésekre nézve is, mert — bocsánatot kérek — a külföldi szerződések ugy vannak megkötve, hogy azok 1916. vagy 1917. január 1-jére felmondhatok. De minden körülmények közt, ha 1917. deczember 31-ére mondja is fel, a kormánynak uj kereskedelmi szerződéseket kell kötni. Más szerződéses tarifa alapján pedig nem szerződhetik, mint ezen tarifa alapján. Ha tehát a kormány azt akarta volna . . . Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok másodszor felkérni a t. képviselő urat, szíveskedjék megkönnyíteni az elnökségnek nagyon is nehéz feladatát és szíveskedjék szorosan a tárgyhoz, a czimhez ragaszkodni. Épen a premisszák alapján kérem erre a képviselő urat. mert azt méltóztatott bejelenteni, hogy nem szándékozik az obstrukcziót támogatni. Lengyel Zoltán : Nem ! Elnök: És most mégis példát nyújt arra, hogy hogyan lehet a tárgytól eltérőleg vitatkozni. Én kénytelen vagyok a házszabályokat mindenkivel szemben egyaránt alkalmazni. Ez a mai nehéz időben a legfőbb kötelességem. Ha tehát a képviselő ur a tárgytól eltérőleg kivan szólni, tessék a házat megkérdezni. A ház engedelme nélkül ezt én nem engedhetem meg. Lengyel Zoltán : Hamarább befejezem, mintsem a ház határozna. 1917-ig tehát ezen tarifa alapján keU megkötni a külfölddel a szerződéseket, vagyis ezen megállapodás értelmében a kormány elzárta a lehetőséget az elől, hogy Magyarország a külfölddel 1917. deczember 31-ike előtt a magyar viszonyoknak megfelelő tarifa alapján szerződjék. Lenne erre alkalom egy esetben, ha a kormány kimondta volna . . . Szatmári Mór: Fogalma sincsen a dologról! Lengyel Zoltán : A ki jobban tudja, mondja maga ! Nem fogok ilyen invektivákat tűrni senkitől se ! (Zaj.) Ha nekem nem szabad beszélnem a házszabályok szerint, akkor a képviselő urnak sem szabad közbeszólni! Szatmári Mór: Folyton beszél, a fenébe ! (Zaj.) Förster Ottó : Kössétek meg a szatmári békét! (Derültség.) Lengyel Zoltán : Egy esetben, ez az eset az, ha a kormány biztosította volna azt, hogy az 1917 előtti szerződésekre uj tarifát állapithat meg és ezen uj tarifa alapján szerződhetik. A kormány ezt nem biztosította, hanem biztosította azt, hogy csak 1917 deczember 31-én tul terjedő hatálylyal fog uj tarifát csinálhatni, de a szerződések ezen időn belül kötendők meg. Mivel pedig nem lehet nem létező tarifa alapján szerződni, a kormánynak 1917-től 1927-ig ezen közös tarifa alapján kell a szerződéseket megkötni. Ez elzárja a lehetőséget az elől, hogy 1917-ben egyáltalában rendet csinálhassunk, hogy Ausztriától elválhassunk és hogy bármi módon Magyarország érdekeinek megfelelőleg szerződhessünk. Ezt akartam elmondani és ezt mondotta el Beck az osztrák Reichsrathban. Nevezetesen azt mondotta, hogy (olvassa) : »Igenis, az uj szerződés szerint ugy egyeztek meg, hogy mindkét állam területét a jövőben is egységes vámhatár vegye körül. . .« Szterényi József államtitkár: 1917-ig! Lengyel Zoltán : . . . a két autonóm vámtarifa alapján. Ez a forma öleli fel a legextenzivebb és legintenzívebb rendezését az összes gazdasági viszonyoknak oly mértékben, a mint a két állam közötti kereskedelmi szerződésekben sohasem található.« A midőn a kormány előterjeszti a kiegyezést és vámtarifát, azt hirdeti, hogy előrehaladt a nemzeti önállóság utján. A tényállás az, hogy a közösügyek szaporodtak, a kiegyezésnek terjedelme is szaporodott, a vámtarifa is belekerült a kiegyezésbe, Magyarországot 1917-ben a külfölddel is és . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek!