Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-214

236 2/4. országos ülés 1907 november lí-én, hétfőn Laehne Hugó előadó: T. ház ! Abból a körülményből, hogy csak ma látunk hozzá az autonóm vámtarifa törvénybe iktatásához, méltóztatnak látni, hogy nem tartatott be az a nagy közgazdasági elv, hogy első sorban kell az autonóm vámtarifát megállapítani és csak azután szabad kereskedelmi szerződések tárgyalásába vagy megkötésébe bocsátkozni a külföldi államokkal. Ezen nagy közgazdasági elv annak idején az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-ában kifejezést talál és mindamellett az előző kormányok a törvény ezen fontos és szigorú rendelkezését nem tartották be; nemcsak tárgyalásokat folytattak a külállamokkal, hanem a legfontosabb kereskedelmi szerződéseket az 1907. éven túli időre, 1915-ig, illetőleg 1917-ig meg is kötötték és igy számunkra közgazdasági kényszerhelyzetet teremtettek. A je'en'egi kormány hivatalba lépése után azonnal kötelességének tartotta az autonóm vámtarifa-javaslatot beterjeszteni és felhatalmazást kérni arra nézve, hogy ezen javaslatot rendeleti utón életbe léptesse és igy tulajdonképen nincs egyébről szó, mint a kormánynak a múlt évi III. t.-cz.-ben adott azon felhatalmazást véglegesíteni, hogy végre-valahára közgazdasági ügyeinknek ideiglenes állapota megszűnjék. A javaslatot ugy politikai, illetve közjogi, mint közgazdasági szempontból lehet birálni. Közjogi szempontból nagy fontossággal bir, hogy a javaslat szigorúan ragaszkodik az 1899 : XXX. törvényczikkben megállapított önálló vámterülethez, és egyszersmind a javaslat itten — a mint méltóztatnak látni — azon előnyt biztosítja nekünk, hogy ha 1917-en túli időre netalán szükségesnek látnánk, hogy uj autonóm vámtarifát akarunk megállapítani, abban mi sem akadályoz. És ez egyszersmind ugy ennek a javaslatnak, mint a kiegyezésnek a legnagyobb közjogi vívmánya. A javaslat cziménél már szembeötlő ezen változás, a mennyiben az eddigi vámtarifa-javaslatok mindenkor az osztrák-magyar vámterületről szóltak, ez a javaslat pedig csak a magyar állam vámterületéről, illetve a magyar szent korona országainak vámterületéről szól és intézkedik. Szabadjon itten kitérnem Lengyel Zoltán képviselőtársamnak az indemnitási vita során történt felszólalásában hangoztatott azon vádjára, hogy a közgazdasági bizottság első jelentésemet visszaadta azért, mivel az túlságosan kidomborította a függetlenségi szempontot. Hát ez nem felel meg a tényeknek, mert a közgazdasági bizottság a végett adta vissza átdolgozás czéljából első jelentésemet, minthogy épen függetlenségi szempontból és függetlenségi oldalról történt azon indítvány, hogy jelentésem domborítsa ki jobban a kényszerhelyzetet. Ez a jelentés azután át lett dolgozva és igy lett a házhoz benyújtva. Ha a képviselő ur ebben kételkedik, én rendelkezésére bocsáthatom mindkét jelentésemet, ugy az első jelentést, a melylyel a közgazdasági bizottság elé jöttem, mint azon jelentést, a mely most a t. ház előtt fekszik. Közgazdasági szempontból birálva a javaslatot, az emiitett kényszerhelyzetnél fogva a javaslat nemcsak a magyar közgazdasági érdekekre van tekintettel, hanem számol a szabad forgalommal, a mely fenn fog állani Ausztriával szemben és igy egyszersmind tekintettel van az osztrák közgazdasági érdekekre is, a mit igazol a javaslatban az ipari termékeknek magas védelme. Be kell ismernünk, hogy a mezőgazdasági termeivények is hathatósabb vámvédelemben részesülnek a javaslatban, de korántsem oly nagy mértékben, mint az ipari termeivények. Megnyugtatásunkra szolgál csak az, hogy ezen ipari vámvédelem folytán mindinkább fejlődő hazai iparunk is védelemben részesül, (Helyeslés a baloldalon.) nemkülönben, hogy ezen magas autonóm iparvámok a szerződéses tárgyalások alkalmával több helyt tetemesen le lettek szállítva.A tulaj donképeni tarifa számol a gyakorlati szükséggel és a tarifa-osztályok tetemesen fel lettek emelve, miáltal az érték-kategóriába való osztályozás könnyebbé vált. A pénzügyi vámok nem lettek emelve, eltekintve a koronaértékszámitásra való áttérésből folyó kikerekitésektől. És itt fenn lett tartva a különbözeti kedvezményes vámrendszer, mivel az igazolódott be, t. képviselőház, hogy tengerhajózásunknak előmozditására ezen különbözeti kedvezményes vámrendszer igen nagy, kedvező befolyással van, mert — a mint méltóztatnak tudni — az 1882. előtti időben, mielőtt ezen kedvezményes differencziális vámrendszer életbe lépett, leginkább Hamburgon és szárazföldi utón lettek a gyarmatáruk behozva. Ezen kedvezményes vámrendszer óta azonban a termelési hely és közöttünk a behozatal leginkább tengeri utón történik. A mezőgazdasági vámok tetemesen emeltettek, a mi azért volt szükséges, mivel az egész külföld agrár véd vámos tendencziát követ (Ugy van !) és a netalán a külföldi piaczokról különben kiszoruló mezőgazdasági termények elárasztanák a mi belföldi piaczunkat. Itt a mezőgazdasági vámoknál kell egy igen fontos, közgazdasági szempontból eléggé nem méltányolható és mérlegelendő körülményt felemlítenem és ez az, hogy minimális gabnavámok statuáltattak, hogy igy a szerződéses tárgyalások alkalmával e minimális gabnavámoknál nagyobb kedvezmények ne nyújtathassanak külföldi államoknak. Az iparvámok terén, tekintettel a külállamok nagy versenyére, szintén gondoskodás történik az iparnak fokozott vámvédelméről. Hivatkozhatom itt Németország példájára, a mely daczára fejlődő iparának, a mely az egész belfogyasztást ellátja és a külföldi piaczokat is felkeresi, szükségét látja a fokozott ipari vámvédelemnek. Az ipari vámok megállapításánál azonban tekintettel volt a kormány humanitárius és szocziális szempontokra, a mennyiben csak azok az ipari vámok emeltettek nagyobbára, a melyek a vagyonosabb