Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. 225 Interpelláczióm a következőkép hangzik (olvassa) : »Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter.urnak arról, hogy a budapesti Gschwindt-féle szeszélesztő gyár r.-t. a tulajdonát képező gyártelepet jelenlegi helyéről más helyre, illetőleg más község területére kívánja áthelyezni ? Van-e a t. pénzügyminiszter urnak tudomása arról, hogy a nevezett részvénytársaság és a székesfőváros közt ezen áthelyezésre vonatkozólag oly megállapodás jött létre, mely a székesfőváros megkárosítására vezet, a mennyiben a részvénytársaság a gyárat oly feltétel mellett kivánja más község területére áthelyezni, ha az 1899. évi XXII. t.-cz. alapján ez idő szerint birt szeszkontingensét a t. pénzügyminiszter ur az uj gyártelepre nézve továbbra is már eleve biztosítja ? A mennyiben a t. pénzügyminiszter urnak az előadottakról tudomása van, hajlandó-e, a képviselőházat a már eddig is nagy feltűnést keltő ügyről tájékoztatni ?« Elnök: Az interpelláczió közöltetik a pénzügyminiszter úrral. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Én a t. Ház megnyugtatására csak a következőket adhatom elő. (Halljuk! Halljuk!) Engem, amint többször szokott más ügyekben is, hivatalosan meglátogatott a főváros polgármestere, a kerület képviselőjének kíséretében és azt a kérdést intézte hozzám, hogy ha a Gschwindt-gyár kitelepítése elhatároztatnék, nem hárulna-e ebből a városra kár, amennyiben esetleg a gyárnak elvesző kontingensét is meg kellene téríteni? Erre azt a megnyugtató választ adtam, hogy miután a t. képviselő ur által is idézett törvény, az 1899 : XXII. t.-cz. azt az intézkedést foglalja magában, hogy ha hatósági kényszer folytán telepíttetik át valamely gyár, akkor kontingensét nem veszti el: én az esetben, ha a város elhatározza a kitelepítést, biztosítom, hogy a gyárat különben megillető kontingens — nem a mait biztosítom, hanem azt, amely lehet, hogy más okokból redukáltatni fog — mondom, a különben a gyárat megillető kontingens részére uj telepénél is biztosítva lesz. Ha a város eziránt hozzám kérdést intéz, ugyanezt a választ adhatom a városnak és ezt is fogom válaszolni, valamint ezt a választ adom a t. képviselő urnak is. Ha a város elhatározza a kitelepítést, akkor a gyár kontingensét az általam idézett törvény alapján meg fogja tartani. Más választ nem adhatok. A mit a t. képviselő ur itt előhoz, hogy nekem van-e arról tudomásom, hogy nem tudom micsoda kölcsönös okmány-kicserélésekkel akar ez történni, erről nekem tudomásom nincs. Kekem arról van tudomásom, a mi nálam történt és a mit a törvénynek megfelelőleg ezen értelemben fogok tenni. KÉPVE. NAPLÓ. 1906 1911. XIII. KÖTET. Én egyébiránt bizom a főváros törvényhatóságában, hogy saját érdekeit, a mennyiben netalán ezzel veszélyeztetve lennének, fogja tudni érvényesíteni és miután minden egyes polgárnak joga van a város intézkedései ellen felebbezni, ha azokat megfelelőknek nem tartja, a vagyonfelügyeleti hatóságban is nagyon természetesen biznom kell, — mert hisz az a mi kormányunk — hogy a város érdekeit, ha netalán sértve lennének, veszélyeztetni nem engedi. Kérem, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló urat illeti a szó. Szmrecsányi György: T. ház! A miniszterelnök urnak interpellácziómra adott szives válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A ház tudomásul veszi a választ. Következik ? Hencz Károly jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály: T. képviselőház! Midőn az igen t. miniszterelnök úrhoz bátor leszek interpellácziót intézni a szerb egyházi ügyekben és a jövő patriarcha-választás tárgyában, nem teszem ezt csak a specziális, a különös szerb szempontból, hanem teszem Magyarország állami szempontjából is, mert Magyarország államjDolgárai egy tetemes részének megelégedése vagy elégedetlensége van kérdésben. Tudom, hogy a hangulat felszólalásomra nem nagyon kedvező, azért azon kéréssel járulok a t. ház elé, kegyeskedjenek bizonyos figyelemmel, bizonyos türelemmel meghallgatni, mert a dolog nagyon komoly és nagyon sürgős. Kovács Pál: Lehet röviden is! Polit Mihály: Kérem, méltóztassanak egy kis kímélettel lenni . . . Somogyi Aladár: Maga legyen kímélettel! Polit Mihály: . . . mert az ügy nagyon fontos és bátorkodom kérni, hogy egy öreg képviselőt hallgassanak meg és szenteljenek erre egy félórát. (Mozgás.) T. ház! A szerb egyházi ügyeket egy kissé magasabb szempontból kell tekinteni. Tudvalevő dolog, hogy a szerb egyházi ügyeket a bécsi kormány kezelte és pedig a régi szerb kiváltságok alapján, azon oknál fogva, mert a szerbeknek nagy többsége a határőrvidéken lakott. A szerb egyházi ügyeket Bécs úgyszólván kihasította a magyar közjogból, ép ugy, mint azt a területet, a melyen a határőrvidéket szervezték. Világos dolog, hogy ezen határőrvidék mindenkor nagy eszköz volt a bécsi kormánykezében Magyarország és a magyarság ellen. Az alkotmány visszaállítása után az 1868. évi IX. t.-cz. a szerb egyházi ügyeket alkotmányos alapra fektette és biztosította ugy a szerbeknek, mint a románoknak, értem a gör. keleti románokat, az egyházi autonómiát. Azóta negyven év telt el és mi szerbek oly szerencsét29