Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-213

206 213. országos ülés 1907 november 9-én, szombaton. szemben történt, módot fog^ nyújtani, hogy ne húzhassák a vitát, mert én nem akarom feltételezni az elnök urakról, hogy egy magyar eüenzékkel szemben máskép fogják azokat alkalmazni, mint a horvátokkal szemben. (Nagy zaj.) Elnök : Másodszor figyelmeztetem ; harmad­szorra pedig elvonom a szót. (Élénk helyeslés.) Vlád Aurél: Különben az egész kormánynak politikájával szemben bizalmatlansággal viseltetem, ennélfogva természetesen nem fogadom el a módo­sitványt. (Nagy zaj.) Hencz Károly jegyző: Surmin György! Elnök: A miniszterelnök kivan szólan'. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselő­ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy most szó­laljak fel és érdemileg nyilatkozzam Ugron Gábor t, barátomnak az indítványához, mert azt hiszem, hogy ha további felszólalások történnek, ezek aligha azért hozatnak fel, hogy ujabb argumen­tumokat vigyenek a vitába bele, hanem talán épen a főargumentum az, hogy ez a vita ne marad­hasson az argumentáczió terén. (Derültség és tetszés.) Es Lengyel Zoltán képviselő urnak azzal a vádjával szemben, hogy a kormánynak tudnia kellett volna előre, hogy a négy hónapi indem­nitás nem elégséges, hanem hogy hat hónapra lesz szükség, csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy a kormány már a nyár folyamán foglalko­zott azzal a kérdéssel, hogy ne hat hónapra kérje-e az indemnitást. De azután abban reményked­tünk, hogy mégis normális folyama lesz a mi tör­vényhozási tanácskozásainknak, nem tartottuk ildomosnak fellépni hat hónapi indemnitás kéré­sével akkor, mikor volt remény arra, hogy nor­mális lesz a tanácskozások rendje. (Helyeslés.) A mi a t. képviselő urnak a második idő­számitási kérdését illeti, t. i. hogy 8 hónapra kérünk indemnitást. . . Lengyel Zoltán : Nyolcz hónapra rendezked­nek be! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, ha berendezkedésről van szó, hosszabb időre is berendezkedünk, nemcsak 8 hónapra. (Derültség és taps.) Nyolcz hónapi berendez­kedésre nem vállalkoztunk, hanem csak számí­tási logika érdekében vagyok bátor egyre figyel­meztetni. Hát ha mi most nem indemnitást, ha­nem a jövő évi költségvetést fogadnók el, vájjon a t. képviselő ur azzal a váddal lépne-e fel, hogy a jövő évi költségvetés nem 12 hónapra, hanem 14 hónapra szól ám ? (Derültség.) Bocsánatot kérek, a mathematikát sokszor próbálták ki­forgatni alapjaiból; csillagászati alapon sem sike­rült, a t. képviselő urnak sem fog sikerülni hat hónapból nyolcz hónapot kifaragni. (Derültség.) Itt egyszerűen hat hónapi indemnitásról van szó, a mely hat hónapi indemnitásnak érvénye is azonnal megszűnik, mihelyt a költségvetést el­fogadtuk. Ha tehát tanácskozásaink olyanok lesz­nek, hogy rövidebb idő alatt fejezzük be, akkor a hat hónap egyszerűen papíron marad és esetleg 2—3 hónap alatt a költségvetési törvénynek háta­rozmányai fognak érvénybe lépni. (Helyeslés.) Ennélfogva az az okoskodás, hogy itt egy lényeges változtatás történik, hogy ennek a kor­mánynak kötelessége lett volna visszavenni ezt a javaslatot, és egy ujabb hosszabb vitára alkalmat szolgáltatni, hogy azután az ujabb javaslat alapján ismét, nem tudom meddig, tárgj^alhassanak — bocsánatot kérek, ezt a naivitást még se méltóz­tassék rólunk föltenni. (Derültség és helyeslés.) A kérdés lényege az, hogy felhatalmazást kérünk az ügyeknek a mai törvényes alapon való vitelére addig, a meddig a költségvetési törvény fogja megadni az ujabb felhatalmazást. (Helyeslés.) A képviselő urak által felhozott indokokra azt vagyok bátor megjegyezni, hogy elérkezettnek tartjuk azt az időt, hogy minden eshetőséggel szemben fedjük magunkat. (Élénk helyeslés.) Az utóbbi napok bebizonyították, hogy itt bizonytalan tényezőkkel vagyunk kénytelenek számolni. Akkor, t. képviselőház, a mikor kétségbevonhatatlan jelei­vel találkozunk annak, hogy nem argumentumok­kal akarnak harczolni, hanem egy obstrukcziónak minden előjelei mutatkoznak (Igaz! ügy van.'), és pedig nem csak a hosszú beszédekkel folytatott obstrukcziónak, hanem, a mint a mai szavazásnak elhalasztása most már másodszor bizonyitja, hogy egyúttal a technikai obstrukcziónak igénybevételé­vel is (Igaz! Ugy van!), akkor nekünk be kell rendezkednünk mindenféle tekintetben. (Helyeslés.) Nekünk az indemnitási javaslattal is bizony­ságát kell szolgáltatnunk annak, hogy mi tanács­kozási rendünket megzavartatni engedni nem fogjuk és elérkezettnek tartjuk az időt arra, hogy minden tekintetben fedjük magunkat. (Élénk helyeslés.) Ez az oka, t. képviselőház, hogy én hozzájárulok Ugron t. barátom indítványához. (Helyeslés.) Vlád Aurél t. képviselő ur bizalmi szem­pontból tagadja meg az indemnitást, Lengyel Zoltán kéjaviselő ur pedig nem bizalmi okokból, hanem mert csak négy hónapra tartaná ezt meg­engedhetőnek. Legyen meggyőződve a t. kép­viselő ur, hogy mi sem a négy hónapig, sem a 6 hónapig tartandó indemnitás idejét felhasználni semmiféle meglepetésekre nem fogjuk. (Helyeslés.) Minekünk nincsen más programmunk, és — a mint voltam már bátor egy izben kifejezni — nekünk nincsen bevallott és be nem vallott program­munk ; nekünk csak egy programmunk van, a melylyel a t. képviselőház és az ország színe elé állottunk. E program ú ihoz ragaszkodunk és mi meglepetésekkel dolgozni nem fogunk. (Helyeslés.) A létszámfelemelési javaslatot illetőleg legyen megnyugodva a t. képviselőház, hogy 1908-ra egyáltalában nincsen szándékunkban létszám­felemelést kérni, hanem a mint a t. képviselő ur meg fog győződni, a legközelebbi időben előterjesz­tendő javaslat a normális ujonczlétszám megaján-

Next

/
Oldalképek
Tartalom