Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-212

212. országos älcs 1907 november 8-án, pénteken. 189 Supilo Ferencz: - . . csak olyan képviselőket küldhetné ide, a kik magyarul beszélnek. (Felkiáltások balfelől: Ez igaz! Hiszen igy is kell!) Minthogy pedig egy horvátországi kerület sem akarna lemondani arról, hogy az ő képviselője védelmezze a közös érdekeket, olyannak volna előnye, a ki magyarul beszél. így ha de jure nem is, hanem de facto, a közös országgyűlés a magyar nyelvet, határozná meg mint szükségszerű kvalifikácziót. Tehát ismétlődnék mit Kossuth Ferencz és Szterényi József urak a vasutasok kvalifikácziójánál tettek. Ez pedig egy lehetetlenség, törvénytelenség és abszurdum. (Nagy zaj.) Hencz Károly jegyző: Návay Lajos! Návay Lajos: (Halljuk ! Halljuk!) T. képviselőház ! A házszabályokhoz és némileg személyes megtámadtatás czimén is kérek szót. (Halljuk ! Halljuk I) Kötelességem, mint az elnökségnek tagja, a mely ezen nehéz ütközetben a vezérszerepet játszsza, az itt felhozottakra nézve észrevételeimet megtenni. Nekünk kötelességünk igenis minden politikától és szenvedélytől menten, kizárólag a jog, a törvény és a házszabályok alapján teljesiteni a reánk ruházott nehéz feladatot, hogy itt a ház tárgyalási rendjét a törvények értelmében teljesen és mindenkivel szemben biztosítsuk. A helyzetünk most kétszeresen nehéz, midőn egyrészt számolnunk kell az itt ülő képviselő urak jogos felháborodásával, másrészt számolnunk kell az önök részéről nyilvánuló rosszakarattal, (ügy van ! ügy van !) midőn a törvény által biztositott jogukkal visszaélve, nem arra törekszenek, hogy azon nehézségeket, melyeket a két nyelv használatának lehetősége nekünk okoz, eloszlassák, könnyítsék, hanem ellenkezőleg, arra törekesznek, hogy az önöknek adott jogokkal visszaélve, egyrészt a ház hangulatában a szenvedélyt szítsák, másrészt meg az elnökség intézkedését lehetetlenné tegyék. T. ház ! Nemcsak most járnak el igy, hanem a nyáron is ugyanezt tették, mert ugy látszik, ez az önök programmja, hogy a törvényhozás működését és az elnökség helyzetét lehetőleg megnehezítsék. Én a tegnapi s az előbbi üléseken is mindenkor respektáltam az önök horvát nyelven szólhatási jogát, azt semmiben sem korlátoztam., és a mennvire lehetett, megpróbáltuk feladatunk teljesítését tolmács segélyével könnyebbé tenni. Midőn tegnap arról volt szó, hogy Lorkovics Iván képviselő ur a házszabályokhoz szót kért, tetszik emlékezni rá, hogy nem tudta megértetni magát, valamint ón sem tudtam megérteni, hogy mihez akar szólni. Ekkor a józan ész alapján rájutottam arra, hogy azon jog, a mely az önök számára biztosit ja azt, a melytől — hangsúlyozom — én senkit megfosztani nem akarok, hogy a horvát tárgyalási nyelvet is használhatják, csak az általános tárgyalásokra vonatkozhatik ; mert ezen jog az önök számára azt a lehetőséget akarja biztosítani, hogy az önök érdekében alkotandó törvényekhez a szükséghez képest kisegitőképen, a saját anyanyelvükön is hozzászólhassanak. De, bocsánatot kérek, itt házszabályvitát provokálni, a melynek kölcsönös vitatkozás kapcsán rögtöni eldöntése válik szükségessé (Igaz ! Ugy van ! balfelől.), a melyhez nemcsak hogy mindenkinek joga van hozzászólni, de melyet első sorban nekem kell megértenem és idegen nyelven folytatni : ez emlékeztet a bibliai bábeli zavarokra, a melyek akkor is lehetetlenné tették annak a toronynak felépítését. (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Én azt hiszem, t. uraim, hogy önöket eljárásukban nem a jóakarat, nem is a komoly tárgyalási szándék, hanem a magyar nemzet szent jogainak megsértése és kigunyolása vezeti! (Helyeslés és taps.) Ezen eljárásuk sem a törvényre nem mvatkozhatik, sem a házszabályra. Én magyar becsülettel, magyar lelkiismeretességgel de egyúttal szilárd elhatározással (Élénk helyeslés és taps.) nézem e kérdést, és engem semmiféle meggy anusita s, semmiféle kétely nem fog eltántoritani attól, hogy a magyar állam tekintélyét és a magyar kéj)viselőház becsületét az önök támadásaival szemben akár saját állásom feláldozásával is, a lehetőség határáig megvédelmezzem. (Elénk helyeslés és taps.) Az ilyen fölényes mosolyok, Supilo képviselő ur, egészen feleslegesek, mert mi a törvény és jog alapján állunk. (Ugy van balfelől.) SupÜO Ferencz : Mi állunk azon ! (Nagy zaj. Élénk ellenmondások balfelöl.) Návay Lajos: Azt pedig nem engedhetjük meg, hogy a törvényeknek és azon jogoknak, (Zaj. Elnök csenget.) a melyeket önöknek a törvényhozás megadott, kijátszásával e parlament működését készakarva megzavarják. (Élénk helyeslés balfelől.) És én, bár"nem akarom a ház helyeslését saját ügyemben provokálni, mégis kérem a t. házat, méltóztassék eldönteni . . . (Halljuk ! Halljuk !) Supilo Ferencz (közbeszól). Elnök : Csendet kérek ! Návay Lajos: . . . hogy hova vezetne az önök eljárása . . . Egy hang (a baloldalon: ) Provokáló az eljárásuk minden nap! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Návay Lajos : . . . ha megengedtetnék az, hogy a tárgyalási kerettől eltekintve, a tárgyaláson kivül álló vitás kérdésben napokon keresztül idegen és előttünk érthetetlen nyelven provokáljanak bennünket. (Ugy van!) Ez voltaképen az egész tárgyalási rendet megakasztaná (Ugy van!) és szükségkép oda vezetne, a hová önök jutni akarnak, hogy a magyar állam tekintélyét és a magyar kormány működését gyökereiben kompromittálják. (Igaz ! Ugy van !) Erre a szerepre, t. uraim, nem kapnak meg sem engem, sem más elnököt (Éljenzés.) és én teljesen nyugodtan tekintek vissza arra, a mit tegnap tettem, (Élénk helyeslés.) mert józan és higgadt