Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-210

210. országos iVés 1907 minden elvével, hogy ha ezek az urak tényleg igaz szeretettel és rokonszenvvel viseltettek volna Magyarország, a magyar nemzeti kormányzat és a magyar nemzet jogai iránt, hogy ez az érzület ily nagy fokú gyűlöletté változzék át, lehetetlen volna ez a változás, ha nem lakozott volna bennük ez a gyűlölet már akkor is, a mikor elálczázva érzelmüket, hozzánk közeledtek. (Igaz ! ügy van !) T. képviselőház! Supiló urnái nem csodálkozom. (Felkiáltások: Meg van fizetve !) Förster Ottó: Tessék rendre utasitani, azt mondta Supiló ur ! (Derültség.) Elnök: Förster képviselő urat figyelmeztetem . . . Förster Ottó : Tudom már a többit! Elnök: Rendreutasítom és a képviselő ur ellen is kénytelen leszek eljárni. Sokkal komolyabb ez a pillanat, semhogy a t. képviselő ur élczelődéseihez kedve lenne a t. háznak. Visontai Soma: Supiló úrtól nem is csodálom, mert valaki, a ki nem a magyar szent korona állampolgára . . . Éber Antal; Fizetett spion ! Visontai Soma: . . .a ki sem a szorosabban vett mag}

r

ar állampolgárság kötelékébe nem tartozik, sem nem horvát állampolgár, hanem a kinek bölcsője ott ringott, a hol állandóan a magyarellenes gyűlöletet szitották és a hol magyarellenes érzelmeket táplálnak, mondom, hogy nem csodálom, hogy ő benne, a ki csak a törvénynek hiányaiból vagy a törvény félszegségeiből merítve, egyszerre tudott átvedleni nemcsak horvát polgárrá, horvát községi illetőségű magyar állampolgárrá, hanem magyar állampolgárrá is, a lelkületnek és az érzésnek az a mélysége, az a bensősége, a melyet a magyar ember, a magyar állampolgár az anyatejjel sziv be és a melyet táplál benne a történelmi hagyomány, a magyar nemzet múltjából vett és jövőjébe vetett hit, nincsen meg, de már azon csodálkozom, hogy oly nagy bátorsággal és vakmerőséggel vezérszerepre vállalkozik az, a ki nem magyar hanem osztrák és az osztrákokkal való konspirácziót fentartja. (ügy van! balfelől.) Még annyi szeméremérzettel sem bir . . . Supiló Ferencz: Hazudik ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Supiló képviselő urat rendreutasítom. (Felkiáltások balfelől: Ki- és nem rendre kellene őt utasitani !) Visontai Soma: Mi, a magyar képviselőháznak tagjai, mondhatom, örökös megdöbbenéssel, fájdalommal és szégyenérzettel tűrtük heteken át a magyar szuverenitás megalázását és a magyar áüami létnek megszégyenítését. Szövetséges-társakat leltek a horvát képviselők itt azon urakban, a kik nemzetiségi képviselők elnevezése alatt szerepelnek. Ebben az országban mindenki csak a magyar alkotmányos és a magyar közjogi rend keretén belül nyeri a mandátumát, • hogy itt a parlamentben helyet foglalhasson, (ügy van!) A ki tehát itt helyet foglal — és ezt Porit Mihály t. képviselőtársamnak mondom, a ki idemosolyog, — az csak mint magyar képviselő foglal helyet, november 6-án, szerdán. 171 azért, hogy itt ebben a házban velünk együtt közösen mozditsa elő ennek a nemzetnek nagyságát, felvirágozását és gyarapodását. (Élénk Iielyeslés.) Ebben a házban a magyar nemzet notórius ellenségei nem foglalhatnak helyet! (Élénk helyeslés.) Ebben a parlamentben semmiféle házszabály alapján a magyar állam szupremácziája ellen támadni nem lehet. Ezt nem engedi meg semmiféle nemzet és ha ahhoz nem keUett a házszabályokban való kutatás, hogy mi felháborodjunk és lelkünk mélyében fel legyünk indulva, mikor erőszakkal és katonai hatalommal szétverték ezt a házat, éj> ugy ahhoz sem kell a házszabályokból merítenünk . . . Egy hang (jobbfelől) : Ezeket mi fogjuk kiverni ! Visontai Soma: ... hogy ebben a házban magyargyűlöletből, a magyar elleni ellenségeskedésből megtagadni a magyar állam alkotmányos létalapját senkinek sincsen és nem is lehet joga. (Élénk helyeslés és taps.) Polit Mihály: Hiszen ez nevetséges beszéd! (Felkiáltások balfelől: Vizet neki !) Ez aztán a kultúra ! (Szűnni nem akaró felkiáltások, : Vizet neki I) Visontai Soma : A t. képviselőtársam kultúráról beszél. Hol keresik önök ezt a kultúrát ? Prágában, a hol a magyar nemzet ellenségeit toborozzák ? Polit Mihály: Ki mondja azt ? (Nagy zaj.) Elnök : Polit Mihály képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot. Visontai Soma : Nem látjuk-e fájdalmas érzéssel azt, hogy a világ sajtója az utóbbi időben hamis, téves és teljesen alaptalan informácziókkal táplálkozik, a magyar nemzet ellen fordult; hogy azok, a kik az ellenségeinknek ezeket a rágalmazó híreket a magyar állam ellen, eljuttatják, azok az urak, a kik a magyar állam gyökerét képező jogegyenlőségi elvnek alapján itt ülnek (Ugy van ! balfelől.) és itt felszólalhatnak ; (Igaz ! ügy van !) hogy a kik a magyar állam alkotmányának integráns részét képező jogegyenlőség alapján vannak ma itt, épen azok gyalázzák a magyar nemzetet, azok tagadják meg a mi alkotmányos létünket és azok áskálódnak az itt uralkodó jogegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség ellen a külföldön, ott toborozván az ellenségeket. (ügy van !) Polit Mihály : Tudja ezt be is bizonyítani! (Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Bethlen István bebizonyította ! Visontai Soma : Nem volt rá példa az emberiség történetében, hogy egy ezeresztendős állam, a mely — jól tudjuk — becsületesen, hűséggel és igazán történeti missziója iránt való erős érzékkel tartja fenn ebben az országban a kultúrát és a jogegyenlőséget, egy ezeréves állam, a melyről mindenki tudta, hogy itt a Kelet közt és a Nyugat határán kitűzte a czivilizáczió zászlaját, és hogy páratlan módon a jogegyenlőséget építette fel intézményeiben, — mondom — nincs reá példa az emberiség történetében, hogy ilyen ezeresztendős állam a saját törvényhozási termében, parlament22*