Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-210
172 210. országos ülés Í907 november 6-án, szerdán. jében leggyűlölködőbb ellenségeivel, rágalmazóival és a saját népe ellen törőkkel legyen kénytelen megküzdeni. (Helyeslés.) Én nem akarok sokat az urakkal foglalkozni, csak egyre figyelmeztetem még. (Halljuk! Halljuk!) Olvassuk, hogy miképen keletkeznek ezek a karnis hirek, hogy pl. egyik legnagyobb államférfiunk, gr. Apponyi Albert, miképen lesz befeketítve a külföldi sajtónál, daczára annak, hogy gr. Apponyi Albertet a czivilizált nemzeteknek kiküldöttei jelenlétemben a külföldön többször valósággal ünnepelték, mint a nemzetközi szabadságnak, az emberiség szabadságjogainak egyik hirdetőjét. Jelen voltam, mikor az összes kulturnemzetek képviselői, mondhatnám a legbámulatosabb odaadással járultak ezen ünnepléshez hozzá, mert gr. Apponyi Albertben mindenkor a czivilizácziónak és az emberi szabadságnak egyik képviselőjét ismerték meg. (Igaz. ! ügy van !) És mit látunk % Azt, hogy ugyancsak a t. uraknak táborából egyik ilyen hazaáruló oda szegődött az oroszoknak egyik nagy, egyik eszményi gondolkozású irója, Tolsztoj mellé. Az a volt orvos, — ha jól tudom Dubraviczkinek hivták — (Felkiáltások : Makoviczky !) mit csinált a külföldön 1 Ottlétét épugy, mint az önök elvtársa, Hlinka, arra használta fel, hogy azon magyar nemzet ellen kovácsoljon vádakat és azt becsmérelje és gyalázza, a mely neki hont és a jogegyenlőség elvei szerint minden magyar emberrel egyforma jogot ad a közélet, az alkotmányosság és a jogszolgáltatás terén is. (Igaz ! ügy van !) Látjuk azt, hogy félrevezetve, Európának nagy irói, a milyen pl. Björnson is, a magyar nemzetnek ellenségévé, azon államférfiunak pedig, a kit mindnyájan vezérünknek ismerünk, de a ki épen belső lelkületében az ellenkező irányt képviseli, mert a népszabadságnak belföldön és külföldön egyaránt, előharczosa, vádlójává váltak. Ha azt hiszi valaki, hogy nekünk a házszabályokban való kutatáshoz kell nyúlnunk, hogy ezeket a dolgokat lehetetlenné tegyük. a miben különben csak a magyar nemzetben élő ősi eszményi felfogás nyilatkoznék meg, erre nézve az a nézetem, hogy ez nem felel meg sem a helyes és jogos felfogásnak, sem az alkotmánynak, a melynek alapján mi állunk. Ha a t. urak archimedesi pontként a magyar alkotmányon kivül találhatnának egy pontot, a honnan nekifeszíthetnék gyűlölködő erejüket a magyar állam ellen, ám jó, akkor próbálják meg. De a mig a horvátok és a mig a saját magukat nemzetiségieknek mondó képviselők ebbe a házba a magyar alkotmány keretein belül lettek megválasztva és a magyar alkotmány alapján állanak : a magyar alkotmány ellen sem ebben a házban gyűlölködni vagy vádaskodni, sem a magyar alkotmányt a külföld előtt megbecsteleniteni szerintem nem lehet. (Zajos helyeslés.) Azért a t. elnök úrhoz fordulok. (Halljuk ! Halljuk !) Polit Mihály: A házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj és felkiáltások: Üljön le! Az elnök ismételten csenget.) Visontai Soma: Igen örülök, hogy épen Rakovszky t. alelnök ur elnököl, mert a t. elnök ur volt ugyan az, a ki akkor, mikor itt katonai hatalommal ezt a házat szétverték és mikor e gyalázatos merénylet megtörténte előtt itt egy legfelsőbb kéziratot produkáltak, annyi hazafiúi érzéssel és helyes közjogi felfogással, mondhatom mély belátással és bölcseséggel megtalálta ezen kérdések megoldását a nélkül, hogy a házszabályokban kellett volna kutatni. (Elénk éljenzés. Felkiáltások : Éljen Rakovszky !) mert a mikor a magyar állam létének alapját támadják akár külső, akár belső erőszakkal, akkor semmiféle házszabály a magyar parlamentben nem szükséges. (Élénk helyeslés.) Kérdem a t. elnök urat, nem látja-e végre elérkezettnek az időt, hogy Mag} r arország parlamentje megtalálja a módot arra, . . . Supiló Ferencz (közbeszól. Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Hallgasson!) Visontai Soma : . . . hogy ebben a házban a törvényes rendet ismét vissza lehessen állitani, hogy a törvényhozói képességet, a magyar parlamentnek szuverenitását ismét arra a magaslatra lehessen emelni, a mely azt az ő törvényei, hagyományai, az ő múltja, az ő alkotmánya folytán megilleti ? (Helyeslés.) Felkérem a t. elnök urat, méltóztassék ennélfogva azzal a kérdéssel foglalkozni és méltóztassék nekem arra nézve felvilágositást adni, vájjon lehetséges lesz-e az még hosszú időn át, hogy ebben a házban egyik oldalról támadva a horvátok által, a másik oldalról támadva a t. képviselő urak ezen csoportja által, (a nemzetiségiekre mutat.) gyűlölködéssel minden üdvös és a haza javára szolgáló törvényhozói működést meg lehessen bénitani 1 (Élénk éljenzés és taps.) Polit Mihály : Bátor vagyok a házszabályokra hivatkozni. Személyes megtámadtatás czimén . . . (Nagy zaj és felkiáltások : Üljön le !) Elnök (csenget) : Visontai t. képviselő ur hozzám egy kérdést intézett. (Halljuk! Halljuk!) Bármennyire méltányolom is az általa előhozottakat, bármennyire mérlegelni tudom is azt a mély felháborodást, a mely az ő szavaiban megnyilatkozott, mégis csak annak kijelentésére kell szorítkoznom, hogy én itt a házszabályok értelmében a házszabályok őre vagyok, (Helyeslés.) és bármenynyire nehezemre esik, itt a legválságosabb pillanatokban is szigorúan kell a házszabályokhoz ragaszkodnom. (Élénk helyeslés.) Én méltánylom mindazokat, a miket a t. képviselő ur elmondott s remélem és bizom abban, hogy az összes hivatott faktorok és Magyarország törvényhozása bölcseségének . . . Barabás Béla : Abban ugyan bizhat! Elnök : ... sikerülni fog utat és módot találnia, hogy az alkotmányon csorba ne ejtessék és a magyar parlament tekintélye bárminő támadások ellen meg is legyen védve. (Helyeslés.) Ezt találtam szükségesnek kijelenteni. (Helyeslés.)
