Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-209
209. országos ülés 1907 november 5-én, kedden. 155 lakosságának hét nyolczad részéé maga, a horvát nemzet helyett, mely a lakosságnak csak öt nyolczad része. Az említett törvényes elnevezés, hogy »a horvát és sziavon királyságok politikai nemzetet« képeznek, a »horvát politikai nemzet« elnevezés helyett Horvát-Szlavonország összlakosságára nézve nem véletlenül került bele a kiegyezés 59. §-ába, mert a szerb nép az utóbbi elnevezés által megsértve és veszélyeztetve látná nemzeti individualitását, melyet senki kedvéért, még legközelebbi egyvérű testvérei; a horvátok kedvéért sem hajlandó feláldozni. Hogy a szerbek mennyit fektettek és ma Í3 mennyit fektetnek arra, hogy a »horvát politikai nemzet« elnevezéssel ne adjanak tápot valamely gyanúnak, hogy esetleg lemondtak szerb nemzeti individualitásukra való pretenziójukról, az már abból is kiviláglik, hogy a mennyire én tudom. Horvát- és Szlavonországok parlamentáris életének egész ideje alatt, azaz 1861-től a mai napig csak két szerbnek volt Horvát- és Szlavonországban akkora merészsége, hogy az országgyűlés előtt közvetlenül vagy közvetve elismerjék a szerbeket horvát politikai nemzetnek. Ha nem csalódom, Polit Mihály doktor t. képviselőtársam volt az első, a ki a Horvát-Szlavon és Dalmát királyságok országgyűlésének 1881 november 11-én tartott ülésén kijelentette néhai Kvaternikkel való polémiájában, hogy természetes, hogy a három egy királyság lakói egy politikai horvát nemzetet alkotnak. (Felkiáltások : Mit szólnak ehhez ? Mit szól ehhez Polit!) A másik pedig, a ki szerb létére politikai horvátnak vallotta magát, a kiegyezési érában volt képviselő, a kit az utolsó választások söpörtek el. . . Nagy György : Most helyeseljen Polit! Liszavac Mladen : ... és a kinek ezen tettét az egész szerb sajtó éveken keresztül a legnagyobb bűnéül és nemzeti árulásként vetette szemére. Hódy Gyula (Polit Mihályhoz) : Na Polit, mit szólsz hozzá? (Zaj. Elnök csenget.) Liszavac Mladen : Az igen t. miniszterelnök ur harmadik szemrehányását, az Ausztriával való czimboráskodást a magam és az egész szerb nemzeti radikális párt nevében pártunk elnökének, Kraszojevics Györgynek, e t. házban a vasúti pragmatika tárgyalása alkalmával tett azon ismeretes kijelentésével utasítom vissza, hogy a szerb nemzeti radikális párt a magyarokkal mindig kész igazságos alapon megegyezni és tisztességes békét kötni, Bécscsel pedig soha ! (Helyeslés.) Hódy Gyula: Polit, Polit, Bécs! (Zaj.) Elnök (csenget): T. ház! A képviselő ur beszédében (Halljuk! Halljuk.!) olyan kifejezést használt, a melyet a házszabályok értelmében nem hagyhatok szó nélkül. Nevezetesen azt mondotta a képviselő ur, hogy (olvassa): »A régi unionistákhoz hasonló lények pedig nem lennének élő teremtések, hanem mesterséges módon kitömött alakok, melyek nem a népből származtak, hogy életük lehetne, hanem a kerületi elöljárók alkották őket Khuen választási reczeptje segítségé vei.« Ezen kifejezésért, a mely nagy sértést foglal magával a házzal szemben és Horvátország egyik politikai pártjával szemben, a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés.) Következik? Polit Mihály (szólásra feláll). Elnök: Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni? Polit Mihály: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén. Nagy György: A mit 1861-ben beszélt, azt akarja kijavítani! (Zaj.) Elnök : A képviselő urnak ehhez joga van ; tessék röviden szólni. Polit Mihály: T. ház ! Az előttem szóló képviselő ur azt állította, hogy én mint hajdani horvátországi országgyűlési képviselő találtam ki azt a kifejezést, hogy horvát politikai nemzet, még akkorában, az 1861-ik évben, midőn a boldogult Kvaternik tagja volt a horvát országgyűlésnek. A politikai nemzet itt Magyarországon keletkezett, nem pedig Horvátországban. A horvátok és a szerbek csak azt tudják, hogy horvátok és szerbek, és nem valami politikai nemzet. És nem emlékszem* már biztosan arra, hogy akkor mit mondottam, (Élénk derültség.) — hiszen már 46 éve annak — de biztos vagyok abban, hogy mikor az egységes királyságot, Horvát-Szlavon-Dalmátországot említettem, ez alatt is azt értettem, hogy ez egy egységet képez, és hogy e tekintetben nem lehet különbség a horvátok és a szerbek között. Ez a nyilatkozatom az előttem szóló t. képviselő ur szavaira. Hódy Gyula: Azt nem lehet eltagadni, hogy 30 év előtt másként beszélt! Hencz Károly jegyző: Magdics Péter! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Magdics Péter : (horvátul beszél. Beszéde folyamán mozgás balról. Felkiáltások : Hangosakban ! Nem értjük ! Zaj.) Elnök (csenget) : Kérek csendet. Kérem Farkasházy képviselő urat, tessék csendben maradni. (Zaj.) Magdics Péter (horvátul folytatja beszédét). Szokoly Tamás: Ne olyan mérgesen ! Eredj haza, ott lármázz ! Magdics Péter (horvátul folytatja beszédét). Supilo Ferencz: Szünetet kérünk! (Zaj a baloldalon.) Szokoly Tamás : Alávalóság ! Hadd fecsegjen ! hadd beszéljen ! Szégyen gyalázat! a mit csinálnak ! Komédia ! (Zaj a horvát képviselők padjain.) Sümegi Vilmos : Komédiások vagytok ! Szégyen gyalázat! (Mozgás a horvátok padjain. Elnök csenget. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Samassa József: A közigazgatásukat sem tudják fenntartani a maguk emberségéből! Útilaput kellene nekik adni ! (Felkiáltások balfelől: Bérenczek ! Komédiások !) 20*
