Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-209
156 209. országos ülés 1907 november 5-én, kedden. Sümegi Vilmos : Bécsből fizetik őket! (Nagy zaj a horvátok padjain.) Elnök: Csendet kérek ! Kérem Magdics képviselő urat, szíveskedjék folytatni beszédjét! Magdics Péter (horvátul folytatja beszédjét). Szokoly Tamás: Eltért a tárgytól, másról beszél. (Felkiáltások balfelől: Tárgyhoz! Zaj. Elnök csenget.) Magdics Péter (horvátul folytatja beszédét). Supilo Ferencz: Joszipovics jöjjön ide! Szokoly Tamás : Nem a ti társaságtokba való ! (Zaj.) Magdics Péter (horvátul folytatja beszédét). Szokoly Tamás: Komédiások ! Mit kaptok a fellépésért? Magdics Péter (folytatja és befejezi %eszédét. Taps a horvátok padjain). Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Liszavac Mladen képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. Liszavac Mladen ". T. képviselőház ! A házszabályok 219. §-ához kérek szót. Én beszédem első részét olvastam ugyan, de ezt azért tettem, mert ezen rész tartalmazta pragmatikus deklarácziómat, melyet mint a szerb radikális párt tagja, a szerb-horvát koaliczióból való kilépésem után megtenni kötelességemnek ismertem, a mint ez parlamentáris szokás is, hogy ily nyilatkozatok szó szerint felolvastassanak. Sajnálom, hogy ezen világos félreértés folytán az elnökség engem figyelmeztetésben részesitett. Elnök : A félreértés el van oszlatva, és a képviselő ur nyilatkozatával a kérdés tisztáztatott. Ki következik ? Hencz Károly jegyző: Szkicsák Ferencz! Szkicsák Ferencz : T. képviselőház ! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Zaj.) Ha ennek a kormánynak a tevékenységét tekintem, akkor iránta való bizalmatlanságomnak és pedig nagyfokú bizalmatlanságomnak kell, hogy kifejezést adjak. E bizalmatlanságomat meg fogom indokolni először is annak a kérdésnek felvetésével, hogy minő politikai erkölcs nyilvánul meg a 48-as párti és néppárti miniszterek azon ténykedésében, a mely indokolttá teszi az ő megváltozott álláspontjukat, a melynek megvalósításáért és eléréséért ellenzéki korukban annyit küzdöttek. Álláspontjuknak indoka, a mint emlegetni hallom, az állami érdeknek élénkbe tárása. Csakhogy ezt az állami érdeket hallottam emlegetni akkor is, a mikor ugyancsak ilyen kormányzati tevékenységgel szemben itt az obstrukezió folyt. Akkor a t. obstruálók szintén az állami érdeket tartották elénkbj és azt mondották, hogy tekintettel az állami érdekre obstruálnak. Ebből folyólag nagyon közel fekszik az én konzekvencziám, a mely az, hogy az állami érdek nem más, mint hatalmi kérdés, nem más, mint a hatalmi poziczió. Én ezzel a kérdéssel és annak megvitatásával bővebben foglalkozni nem akarok, még pedig azért nem, mert azt elnökünk, Miháii Tivadar t. barátom, már igen tárgyilagosan megtette. A mi pedig magát a függetlenségi pártot illeti, ezt elvégezte a tegnapi napon, azt hiszem, elég alaposan, Lengyel Zoltán t. képviselőtársunk. Én tehát ennek a kérdésnek ez idő szerint békét hagyok és csak azt vag3?x>k bátor konstatálni, és pedig a hazánkban tapasztalt széleskörű hangulattal számolva, hogy az elveknek ilyen szegreakasztása nem javítja, hanem rontja a politikai erkölcsöket. önök azt állitják, hogy a koaliczió van hivatva a liberálisok és a darabontok által elrontott politikai erkölcsöket megjavítani. Már most kíváncsi vagyok, hog5 7 mikép teljesiti a kormány ezt a feladatot ? Szerintem a kormány tevékenysége ezt a jólelkű felfogást ugy szocziális, mint politikai és gazdasági téren dezavuálta, mert a közélet tisztaságát illetőleg az még hátrább van, mint a liberáhs kormány volt. Ha pl. az én megyémet veszem, ott a főispán volt ki 1896-ban a néppártot tűzzel-vassal pusztította; ő csinálta meg a Bánffy-féle választások legszebb példáját. Az alispán pedig a megyegyűlésen magát Tisza Istvánt tündöklő csillagnak nevezte (Zaj. Felkiáltások : Eltér a tárgytól !) és javaslatot tett, hogy a közgyűlés Perczel Dezsőt üdvözölje a kendőlobogtatásért. Ezek az urak most a koaliczió legfényesebb tagjai annyira, hogy az »Alkotmány* czimű lap vezérczikkben magasztalja őket. A politikai erkölcsök ilyen elfajulása jellemzi a kormány tevékenységét és látni való, hogy ha a legfontosabb téren, a gazdaságin a kormány minden moczezanás nélkül megteszi a transzformáoziót, (Zaj. Félkiáltások : Mi az!) ugy a megyei urak transzformálni fogják magukat, akár csak Kristófíyra, ha négyzetre hozzuk is. (Derültség.) De mit mond minderre t. képviselőház a nép ? Ez más kérdés. Szokoly Tamás: Ne izgasson itt is! Szkicsák Ferencz : Erre akarok egy jellemző körülményt elmondani, a melyre a keresztény hittéritők oly gyakran rámutatnak. A keresztény hittéritők, a kik Afrikának egyes vad törzseit a keresztény vallásra akarják téríteni, ha bizonyos működési teret alkottak maguknak és a bennszülöttekből egyeseket a keresztény vallásra téritették, utánuk rendesen keresztény kolonisták indulnak, hogy ott letelepedve szerezzenek nagy vagyont. Azt mondják a hitoktatók, hogy a mint ezek a keresztény telepesek letelepednek, azok a bennszülöttek, a kik már keresztényekké lettek, alábbhagynak a vallásos buzgóságban. A hittéritők gondolkoztak azon, hogy mi is ennek az oka és rájöttek, hogy azok a keresztényekké lett benszülöttek azért engednek vallásosságukban, mert a bevándorló európaiak nem élnek ugy, a mint azt a keresztény vallás megkövetelné.
