Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-208

208. országos ülés 1907 november h-én, hétfőn. 133 kultúrában, a román öntudatban megerősödjék. A közgazdasági szervezet pedig egész politikai működésük hátterét képezi, másrészt pedig alapját a román nemzetiségi birtok-politikának. A nemzetiségi birtok-politika egy czélt szolgál: ez a czél az, hogy román középosztályt teremtsenek. A román középosztály az azelőtti időkben körülbelül 8000 főből állott, a melyből 3223 volt a pap és 2951 a tanító. A bankok megalakulása után a vezető szerepet a papság kezéből a bankigazgatók vették át és a bankigazgatók működése immár nemcsak a lelkiszükségletek kiegészítésére irányult, mint azelőtt a papok és tanítók tevékenysége, hanem a bankigazgatók nagy közgazdasági működést is kezdtek kifejteni. Ez a közgazdasági működés két irányba terjedt : egyrészről abba az irányba, hogy a magyar földbirtokot lehetőleg megvásárolják, másrészről pedig abba az irányba, hogy a román középosztály megalkotása végett a román kisbirtokosoknak földjét is összevásárolják. Hogy milyen mérvű ez a birtokösszevásárlás, melyet a román középosztály és a román bankok folytatnak a román parasztsággal szemben, erre vonatkozólag elég, ha hivatkozunk a következőkre : Minden földbirtokpolitikának az iránya, egész Magyarországon, az, hogy a birtokok parczellázódjanak, tehát a birtokosok száma szaporodjék. Ezzel szemben csupán a román vármegyék azok Magyarországon, a hol a birtokosok száma és pedig óriási mértékben és szembetünőleg : apad. Apad daczára annak, hogy egyes magyar birtokokat parczelláznak ós apad annak daczára, hogy a magyar földbirtokoknak, a közbeeső magyar vidékeknek, magyar birtokosai közt a földbirtokosak száma szaporodik. Hogy milyen mérvű ez a birtokarányváltozás, azt mutatja az. hogy Alsó Fehér vármegyében 1890-ben 37.800 birtokos volt, 1900-ban pedig 25.150. Apadt tehát a birtokosok száma 10 év alatt 12.000-rel. Besztercze-Naszód vármegyében 1890—1900-ig apadt a birtokosok száma 19.700-ról 17.740-re. Hunyad megyében — Vlád képviselő ur vármegyéjében — 52.000-ről 46.000-re apadt 10 év alatt a birtokosok száma. Kisküküllő vármegyében 17.500-ról 15.300-ra ; Nagyküküllő vármegyében 26.000-ről 23.700-ra; Szeben vármegyében — a szászok daczára, az oláh vidékek túlsúlya következtében és az oláhok említett politikája következtében — 25.500-ról 23.760-ra és Krassó-Szörény vármegyében 66.000-ről 58.000-re apadt 10 év alatt a birtokosok száma. Valósággal igazuk van tehát azoknak, a kik azt mondják, hogy ma a nemzetiségi kérdés kizárólag a középosztály számára létezik, a középosztály politikai, társadalmi és gazdasági érvényesülésének akar csak szolgálatot tenni és hogy ennek következtében a legnagyobb ellentét áll fenn — és kell is hogy fennálljon — a román paraszt közt, a kinek sokkal nagyobb ellensége ez a román intelligenczia és ez a politika és a román középosztály között. T. képviselőház! Ennek a politikának az volt az intencziója, hogy a románságnak még nem létező középosztályát kiépítse, hogy az elpusztuló magyar középosztáloykkal szemben egy erős, vagyonos és szervezett román középosztályt teremtsen és ezzel kezébe vegye a vármegyei és az országgyűlési képviselő választásokon a hatalmat. A vármegyékben azáltal, hogy a román virilisek száma fokozatosan szaporodjék, a magyar virilisek száma pedig apadjon ; az országgyűlési képviselőválasztásokon pedig azáltal, hogy a román bankok befolyása folytán, a román egyházi szervezet nyomása alatt, magyar képviselők helyett román képviselőket választasson. Már most, t. képviselőház, ha mindezek után •ait nézzük, hogy mennyiben szolgált a magyarságnak rovására ez a politika és mennyiben nem, akkor először is meg kell állapítanunk azt a konkrét tényt, hogy a magvarság nemcsak természetes szaporodása, hanem az asszimiláczió által is általában igen nagy tért hódított. Úgyannyira hogy 1787—1900-ig a magyarságnak szaporodása 6,269.000-et tett ki, a nemzetiségiek szaporodása 2,453.000-ret, azaz a magyarságnak szaj3orodása 270%, a nemzetiségieké 40%, a mi lehetetlen lett volna, ha a magyarságnak asszimiláló eTeje nincs. E téren egy másik dolgot is kell konstatálnom, és ez az, hogy a magyarság által lakott területen a népesség száma fokozatosan növekedik, ugy hogy magyar területen, értve a Dunántúlt, a nagj

r magyar Alföldet, a székelységet, mondom, magyar területen lakott 1720-ban összesen 1,333.000 ember, 1787-ben 5,680.000, 1880-ban 10,673.000, 1900-ban 13,250.000, vagyis az ország lakosságának lakott e területen 54, 71, 74-5, 79%-a, míg a nemzetiségiek által lakott területen a lakosság száma ugyanezen idő alatt 46%-ról 21%-ra apadt. Az asszimiláczió tehát igen nagy mértékben növelte a magyarság erejét, de növelte kizárólag azon a területen, a hol a magyarság van többségben. Ezen a területen az egyes nyelvszigeteket meghódította, a vegyes területeken a magyarságnak túlsúlyt biztosított, de nem növelte azon a területen, a hol a nemzetiségiek, különösen a románság van többségben. Ha azután e kérdésnek végeredményét vizsgáljuk, konstatálhatjuk, hogy a magyarság számaránya óriási mértékben nőtt, a magyarság által lakott területen is megnőtt a lakosság aránya, de a nemzetiségek a községek száma szempontjából egynéhányat hódítottak, azaz a nemzetiségek által lakott területen a magyarság egyáltalán nem hódított. Mi ennek az oka ? Ennek oka az, — kizárólag a román kérdésről beszélek, mert a többit nem ismerem — oka az, hogy a románság teljesen áthatolhatlan egyházi és iskolai szervezetet tudott ez idő alatt fentartani és ezzel szemben a magyarságnak iskolai és egyházi szervezete teljességgel