Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-207

124 207. országos ülés 1907 október 31-én, csütörtökön. hallhatom és ítéletet formálhatok magamnak a tekintetben, hogy megületi-e őt a szó a házszabá­lyok 215. §-a értelmében, avagy nem. Méltóz­tassék folytatni beszédét és kérem, méltóztassék most már beszédjének azon részéhez jutni, a hol személyes megtámadásra felel. Lukács László: Minthogy azon szavak álta­lánosságban mondattak, azonban az én műkö­désemre is vonatkoznak .... (Mozgás és zaj a középen és balfelől.) Lengyel Zoltán: Joga van beszélni! (Hall­juk ! Halljuk !) Lukács László : A mennyiben személyes meg­támadtatás czimén czitálta báró Bánffy Dezső az én szavaimat és ő ezen ezimen kérvén szót, hal­lottuk, hogy ezen a ezimen nemzetiségi beszédet tartott, nekem pedig nem engedik meg . . . Elnök: A házszabályok értelmében a kép­viselőknek minden vitában csak egyszer van jo­guk felszólalni, kivéve, ha tiz aláirással ellátott indítványt adnak be. A képviselő ur ezen vita során általánosságban másodízben nem szólhat fel, csakis a 215. § értelmében szólhat. Eddig semmi­vel sem igazolta, hogy személyében támadtatott meg, hanem csak általánosságban beszélt. . . Lukács László : Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy e személyes kér­désrevonatkozólag tisztázzam magamat azon vádak alól, a melyek személyem ellen irányultak. (Fél­kiáltások a jobboldalon : Megadjuk! Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Mindennek megvan a maga módja. A házszabályok 207. §-a akként rendelkezik, hogy ha valaki a tárgytól el akar térni, akkor külön kérheti a házat, hogy adja meg erre az engedélyt. (Felkiáltások a bal- és a jobboldalon : Megadjuk !) Ezt kéri a képviselő ur % Lukács László : Akkor kérem. (Zajos felkiál­tások : Megadjuk ! Folytontartó nagy zaj.) Elnök (csenget) : Felteszem a . . . (Nagy zaj. Felkiáltások: Megadjuk! Elnök csenget.) Fel­teszem a házszabályok 207. §-a értelmében a kérdést, . . . (Nagy zaj. Elnök csenget. Felkiáltások : Halljuk az elnököt !) ... Miután Lucacsiu képviselő ur . . . (Felkiáltások a baloldalon : Lukács !) . . . miután Lukács képviselő ur kérte a házat, hogy eltérhessen a tárgytól, kérdem, megadja-e a ház ezen engedélyt ? (Felkiáltások : Igen ! Megadjuk !) Kérem azokat, a kik az engedélyt megadják, méltóztassanak felllani. (Megtörténik.) Többség / Markos Gyula: Ez a zsarnok képviselőház % (Zaj.) Elnök : A többség megadta a jogot, méltóz­tassék szólani. (Zaj.) Lukács László : Nag3^on köszönöm, igen t. kép­viselőház, ezen lovagias eljárást. (Halljuk ! Hall­juk ! Folytonos zaj.) Ezennel kijelentem, hogy báró Bánfly Dezsőnek az én személyemre vonat­kozással mondott szavai a valóságnak nem felel­nek meg, sőt azzal homlokegyenest ellenkeznek. (Zaj.) Első izben Magyar- Laposon voltam képviselő­jelölt. Itt feltűztük a magyar nemzeti zászlót (Zaj.) arra a helyiségre, a hol a tanyánk volt. Magyar nemzeti zászlók alatt lettek a szavazók egyes csoportokban bevezetve. (Felkiáltások jobbjelöl: De Belényesen nem volt nemzeti zászló !) Halász Lajos : Belényesről beszéljen ! Lukács László : Először Magyar-Laposról be­szélek, azután következik Belényes. (Nagy zaj. Felkiáltások : Belényesen mi volt ! ? Halljuk ! Hall­juk !) Én kérem, rendkívül sajnálom, hogy nem szolgálhatok azokkal a magyar lapokkal — nem tudtam, hogy meg fognak ma támadni, — a mely magyar lapokból olvastam, a választásról szóló tudósitásban leírták, hogy milyen magyar nemzeti zászlóerdő volt Belényesen a dr. Lukács László nevének felírásával. (Zaj.) Halász Lajos: Nem igaz ! Nem volt! (Nagy za] és mozgás.) Lukács László : Nem igaz ? Én magyar lapok­ban olvastam. (Folytonos zaj. Felkiáltások : Rosszul olvasta ' Az a kérdés, hogy igaz-e, vagy sem ?) Ma­gyar-Laposon csak három nemzeti szinű zászló volt, Belényesen pedig húsz. Egy hang (a baloldalon) : Mennyi volt a román zászló ? (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Lukács László : Egy sem. Ha arról van szó, hogy miért nem alkalmazunk, miért nem haszná­lunk több zászlót, akkor erre egy anekdotával felelhetek. (Zaj.) Az egyszeri jDÜspök azt kérdezte az egyházfitól, hogy miért nem harangoznak, a mikor ő a faluba bemegy. Az egyházfi azt felelte, hogy ennek, kérem, ezer és egy oka van, az első ok az, hogy nincsen harang. (Derültség. Zaj.) így vagyok én is. Az ilyen dolgok pénzbe kerülnek. Hát azt akarja a t. képviselőház, hogy mondjam meg, hogy nekem hány zászlóra telik az erszényemből ? (Zaj.) Ez a vád tehát nem áll. (Zaj.) Az iskolákra vonatkozólag, t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) csak nemrégen kap­tuk meg az igen t. kultuszminiszter úrtól azt a rendeletet, a melyben felszólított bennünket, mint iskolaigazgatókat, hogy tüntessük fel. hány iskola van a vezetésünk alatt, hány zászlóra és hány magyar czimerre van szükségünk, hol és hányat kívánunk alkalmazni ? stb. Mi szépen megfelel­tünk és most várjuk ugy a magyar nemzeti zászló, mint a magyar országos czimer megküldését azon czélból, . . . Halász Lajos : Hogy a padlásra tegyék ! (Igaz l Ugy van I) Lukács László : . . . hogy a magyar czimert és zászlót feltehessük. (Zaj.) Mi az alapja tehát en­nek a vádnak ? Ennek a vádnak nem az a czélja, hogy megállapítsa itten az igazságot, mert Bánfly képviselő ur az igazságtól eltérően beszélt, (Zaj.) hanem az a czélja ennek a vádnak, hogy a szenve­délyeket felkeltse és gyűlölséget szítson a román nemzetiség ellen. (Nagy zaj.) Kmety Károly (közbeszól).

Next

/
Oldalképek
Tartalom