Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-207

207. országos ülés 1907 október öl-én, aütörtökön. 125 Elnök : Kérem Kmety képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Lukács László : Igen t. képviselőház ! Méltóztatott felhozni a memorandumot. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Hát tagadhatom én azt, igen t. képviselőház, hogy ebben szerepeltem ? (Nagy zaj. Felkiáltások : Ezt igazán nem tagadhatja !) Hát nem tagadhatom. Nem is tagadom. De nem is akarom untatni a t. képviselőházat e kérdéssel, csak politikai vonatkozásban mondom, a mennyiben ebből szintén fegyvert kovácsolt a mi hazafias érzésünk ellen Bánffy t. képviselő ur, (Nagy mozgás.) ha valaki ebből kifolyólag az én hazafiságomban kételkednék, akkor ha nem volnék pap, máskép tudnék vele elbánni, (Mozgás.) de mint pap nem tehetem azt, hogy keztyűt dobjak és fegyvert ragadjak a megtorlásra ; azt nem tehetem., de egyet tehetek : nem hivom ki kardpárbajra, de kihivom politikai tudományos megvitatásra. Ilyen párbajra jöjjön ki velem az urak közül az, a ki ebből a hazafiság nevében vádat mer ellenem kovácsolni; ilyen páros megvitatás folyamán, abban a helyiségben, a melyet ő kijelöl, tessék majd a memorandum szövegéből, a memorandum körül történt eljárásból bizonyítani (Nagy zaj. Felkiáltások. : Megmutatta a bíróság ! 'Jogerős Ítélet van I) és ha azt bebizonyítják, akkor igenis én leszek az első, a ki ezt belátja. (Felkiáltások : Birái ítélet volt !) T. ház ! Hogy miért zártak be ? Oly téves nézetek vannak ebben a tekintetben most is a köztéren, hogy igazán meg van mételyezve a közvélemény ; igazán minden indok nélkül kovácsolták ellenünk azt a borzasztó vádat. Műfelháborodást csináltak. Eitner Zsigmond: Bírói ítélet van! Lukács László: Mindenekelőtt nem áll az, hogy mi a császárhoz mentünk. A memorandum felirata ugyanaz, a mely a képviselőház felirataiban található. Semmi más. És hogy Bécsbe mentünk ? Hát Kossuth Ferencz ő exczellencziája miért ment Bécsbe % (Hosszantartó zaj és derültség. Elnök csenget.) Mi a memorandummal ide akartunk jönni Budapestre. (Felkiáltások : Miért nem jöttek ?) Ez volt a tény. Hát memorandummal a szuverénhez nem szabad járulni '? Vagy a képviselőházhoz lehet menni memorandummal, vagy pedig a királyhoz. Senkitől sem szabad e jogot elvenni. Ugron Gábor : A korona Budán van. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László : El lettem Ítélve, de az elitéltetés tekintetében méltóztassék csak politikai vagy tudományos színezetű párbajban velem vitatkozni. Nem. akarom untatni a t. házat. . (Felkiáltások : Jól teszi ! Jól teszi, hogy leteszi a a fegyvert! Derültség.) El lettünk Ítélve, t. ház, és én tudom, és itt emelt fővel és büszkén nyilatkozhatom erről. Okolicsányi László: A birói Ítéletet ne kritizálja ! Lukács László : Hogy el lettünk ítélve, azt hazafias érzületünk megnyugvásával fogadtuk, mert azt a törvény parancsolta. Itt maradtunk. Én magam öt évre lettem eh telve. Elmenekülhettem volna külföldre, Amerikába vagy bárhová. De nem tettem, itt maradtam. Ám ha megtörtént az elitélés, a megkegyelmezés ténye is bekövetkezett ; mindenkor hálásan emlékezünk meg a korona ezen fényéről, (Zaj.) a melyben azonban semmi része nincsen Bánffy Dezső kormányelnök urnak. (Zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassék talán rövidebbre szabni felszólalását, (Zaj.) és a háznak türelmével is egy kicsit számolni, hogyha már oly előzékeny volt a képviselő úrral szemben. Lukács László : Oly nehéz volt a vád, a melyet ellenünk emelt b. Bánffy Dezső képviselő ur, hogy kötelességem ezen részletekre reflektálni. Először köszönöm br. Bánffy Dezső képviselő urnak, hogy alkalmat adott annak kijelentésére, — bizonyos korrektúrákra van itt szükség, mert a múltban erről hibás nézetek voltak elterjedve — hogy semmi része sincs a megkegyelmezés télében. (Elénk felkiáltások ; Hát ki csinálta ?) Azt jobban tudja báró Bánffy Dezső. Én voltam kiküldve a bizottság részéről Koroján Gyula t. barátommal. Elmentünk br. Bánffy Dezső akkori miniszterelnök úrhoz és kértük, hogy 0 felsége legmagasabb tudomására legyen szives hozni a mi köszönetünket a megkegyelmezés magas vagy legfelsőbb tényéért. Hencz Károly : Ki eszközölte ki % (Zaj.) Lukács László : Ezt legjobban tudja br. Bánffy Dezső. Akkor br, Bánffy Dezső ur azt mondta nekem, hogy kérem . . . (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Lukács László: Rögtön kijelentettük, hogy mi elismerjük, írásban adtuk be akkor is, és ezt az irást közöltük is a lapokban, hogy br. Bánffy Dezső akkori miniszterelnök ur ő excellencziáj a 0 felsége parancsát lelkiismeretesen és rendesen hajtotta végre. Hencz Károly : A királyt nem szabad a vitába belevonni. (Nagy zaj. Felkiáltások : Ki eszközölte ki?) Nagy György: Ki a bűnös a kegyelemért ? (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Ez nagyon fontos alkotmányjogi kérdés ! Lukács László: Ezzel végeztem volna a refleksziókkal. Csak egygyel tartozom még Bánffy Dezső báróval szemben. Mi nagy köszönettel tartozunk az ő politikai működéseért, mint miniszterelnökéért, mert azon korszak volt az, a mely épen az ő, a haza legszentebb érdekeit veszélyeztető politikája következtében minket úgyszólván életre, önvédelemre támasztott és ha ez a politika folytatódnék tovább, mi sokkal hamarabb eljutnánk a megértés azon színvonalára, a melyet Magyarország, a mi kedves hazánk érdekében annyira szükségesnek tartunk. Az a pohtika és az az állam-