Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-206
112 206. országos ülés 19u7 és hazaárulással. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Avagy t. képviselőház, mit gondoljon az a szegény mindennapi éhhalállal küzdő tót, a mikor oda állanak eléje az ő ügyvédjei, az o tanítói, sajnos, több esetben az Ő papjai és igy szólanak hozzá: Látod te tót, ezeket a -hegyeket, ezeket a szép lombos erdőket? Ez valamikor mind a tietek volt, de jöttek a magyarok és elvették tőletek. Bel ölünk válaszszátok a képviselőtöket, mert mi mind vissza fogjuk nektek ezt szerezni. Hodzsa Milán : Bizonyítékot kérünk! Beniczky Ödön : Elhangzott a felhívás több faluban és e falvakban lakó parasztok mondották el nekem. Vagy pedig szólnak hozzájuk igy: »Halljátok-e ti tótok, vigyázzatok a gyerekeitekre, mert éjszaka idején törnek be a faluba a magyarok, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) összeszedik a gyerekeiteket és viszik le a magyar Alföldre, hadd legyen több a magyar és soha többé nem látjátok a véreteket.« A hol pedig hazafias ember a plébános, a kinek befolyásától tartani lehet, mert lelkiekben és anyagiakban egyaránt vezére a népnek, ott aztán Hlinka András maga pattan fel a hordóra és szól imigyen: »Ne a papotokra hallgassatok, hanem rám. Pap is vagyok, paraszt is vagyok. Bocskorom, miként ti, a véretekből és a húsotokból való. Én mondom nektek, hogy a jwpotok gyékény alatt megegyezett a magyarokkal, megalkudott velük.« Önök, t. képviselőtársaim, talán mosolyognak ezen a badarságokon, de, t. uraim, az a tót paraszt nem mosolyog, hanem fejszét és kaszát fog és nekiindul annak a plébániának és nekiindul annak a plébánosnak. (Zaj. Elnök csenget.) És ha az egyik helyen kellő időben segítség nem érkezett volna, akkor a Felvidéken ma egy derék magyar pappal van kevesebb, akit tiz esztendős békés együttműködés után Hlinka Andrásnak egy félórás beszédére a saját hivei a Vágba akartak fullasztani. Gaal Gaszton : Pedig ez nem is közigazgatás! Beniczky Ödön: Hlinka András: ez a név ma a Felvidéken, de különösen a rózsahegyi kerületben valóságos fogalommá lett, a mellyel izgatnak. Ennek a Hlinka Andrásnak összekülönbözése volt saját megyés püspökével és ebben a perben természetesen élénk részt vesz a Felvidéken megjelenő tót sajtó, a mely a felfüggesztési folyamat egyes fázisai szerint következőképen ír. Meg kell jegyeznem, hogy természetesen nem voltam elkészülve arra, hogy rövid időn belül kell itt ezekkel a dolgokkal foglalkoznom és ezért esak hamarjában szedtem össze a tót lapokból néhány szemelvényt. A Ludovi 5soviny 1907. augusztus 23-án a következőket írja (olvassa).' »Sándorral — érti alatta Párvy Sándor püspököt — a »rettenetessel« tövist szúrtak egyházunkba, mely nagy október 30-án, szerdán. utálatot kelt. A mig ez innen el nem kerül, békességről szó sem lehet.« Ugyancsak e lapnak 1907. Julius 26-iki számában »Hlinka és Párvy« czímmel a következő foglaltatik: »Hlínka nem akar kegyelmet, ő nem akar kiengesztelődni püspökével megalázó bocsánatkérés vagy lehetetlen feltételek alapján. Vagy-vagy. Nincs mit félni, vagy Hlinka, vagy Párvy menni fog.« A »Szlovenski Tyzdennik«, Hodzsa lapja, a következőket irja: »Párvy alatt reped a föld. A gőgös és szívtelen püspök kitüntetése érdemetlen ténye a koronának. Ez a »Sándor, a rettenes«, a »zsarnok«, az »assasin« . . . Tavaly egy budapesti lapban oly módon volt megtámadva, hogy a hívek arczába szökött a vér. Nem perelt. Mindez a híresztelés szétszóratott a tótok között, kellett, hogy fellázítsa őket.« 1907. október 4-én: (Mozgás. Halljuk! Hall juh!) »Párvy r , a rabszolgatartó«, czim alatt ezeket írja: »Párvy rúgja és korbácsolja rabszolgáit . . . Tajiasztaljuk, hogy vág korbácscsal arczába a tót népnek, csak azért, mert nem megy akarata szerint a mészárszékre . . . Elég volt már; a tót nép sebe ég, a melyet a püspöki korbács okozott . . .« Zboray Miklós : Hát nem izgatnak ? Beniczky Ödön (olvassa) : »Fogunk csikorog, öklünk összeszorul, szemünkben láng ég. Szivünk hevesen ver. Velőnkben a gondolatok kergetik egymást . . . Tótok, olyan püspököket követeljetek, a kik Krisztus szellemében vezetik megyéjüket, nem pedig Belzebub szellemében.« (Mozgás.) Tisztelettel vagj r ok bátor kérdést intézni a kormányhoz, hogy hát tulaj donképen meddig is fog ez igy tartani? (Elénk helyeslés jobb felöl és a baloldalon.) Meddig_ fognak még szabadon járni ezek az urak ? (Elénk helyeslés jobbfeV'l és a baloldalon.) a népnek ezen előcsahosai, a kik visszaélve ezen népnek tudatlanságával, napról napra, sőt óráról órára viszik előre a pusztulás utján. (Ugy van! Ugy van! a jobb és baloldalon.) Ezeknek az uraknak a csernovai vérengzésnél semmi bajuk sem történt; a csendőrpuskák elé ők az aggastyánokat, asszonyokat és gyermekeket állították. (Ugy van! a baloldalon és jobbfelöl. FellááUások balfelöl: Gmk itt hősködnek! Szájhősök !) Hodzsa Milán : Ott voltam nem egyszer a tömegben legelői! (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Somogyi Aladár: Magát csak felpofozták! (Zaj. Derültség.) Elnök: Azt hallom itt a képviselő urak egyikétől, hogy valakit felpofoztak. Az ilyen kifejezések nem parlamentárisak. Elég kellemetlen, ha megtörtónt valakivel, (Nagy derültség és taps. Zaj. Elnök csenget.) de ezt a parlamentben konstatálni felesleges. (Derültség. Halljuk! Hűljük!)
