Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés Í907 október 30-án, szerdán. Ili Néhány nap múlva ismét arról lehet olvasni az újságokban, hogy a rózsahegyi választókerületbe tartozó Lukácsi községben a bivek, a katholikus hivek sztrájkba léptek saját plébánosuk ellen: nem kereszteltetnek, nem esküsznek, halottaikat maguk takarítják el, és hiába szól nekik a templomba hivó harangszó, a templom vasárnaptól vasárnapra és ünneptől ünnepre üresen marad. Zboray Miklós : De izgatni maguknak lehet! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Beniczky Ödön: A pap személyét katonai kirendeltség védelmezi, és ha a katonai kirendeltség távozik, akkor a pap saját falujában életveszedelem nélkül nem lépheti át a plébánia küszöbét, fogoly lesz a saját falujában, még pedig éhező fogoly. Molnár János: Hodzsa-féle vallás! Beniczky Ödön: Mert a mi csekély földet ő maga saját keze munkájával kéjies bevetni, azt a vetést kiszórják a barázdából (Zaj. Halljuk! Halljak! Elnök csenget.), gyümölcsösét összepusztitják és kirabolják. Egy ital vizét a pap maga húzza a kútból és ha fűteni akar, maga hasogathatja össze a hasáb fát az udvaron, mert az egész katholikus faluban nem akad egy cseléd, a ki a papnak szolgálni akarna. (Mozgás.) Szmrecsányi György: Ez igy van! Beniczky Ödön: Azután olvasni lehet megint Hlinka Andrásnak, a rózsahegyi plébánosnak botrányait, rábizonyított simonia miatt egyházi állástól való felfüggesztését, azután botrányos izgatási perét, letartóztatását, elitéltetését, felebbezését. Azután megint hire érkezik cseh és morva agitátorok settenkedésének a kerületben. Ugron Gábor: Azokat kell bedugni! Beniczky Ödön: Hire érkezik letartóztatásuknak, annak, hogy temérdek agitácziós pénzt találtak náluk. Az egyik esetben sikerült az egyiket kitolonczolni az ország határára, a másik esetben ez nem sikerült. Hodzsa Milán: Hogy hívták az urat? Beniczky Ödön : A másik esetben nem sikerült, mert megszöktették. A sikeres szöktetés értelmi szerzői, előidézpi pedig magyar országgyűlési képviselők (Elénk mozgás"), akik az egyik esetben nem átallották azzal fenyegetőzni (Zaj. Elnök csenget), hogy egy ilyen idegen agitátor érdekében saját hazájuk ellen egy külföldi nagyhatalom segítségét fogják igénybe venni. (Zaj.) Szmrecsányi György: Az amerikai nagykövetnél jártak. Hodzsa Milán: Hát ezt ki mondta? Beniczky Ödön: Meg volt irva a lapokban és nem czáfolták meg. Egy hang (a nemzetiségi padokról) : És ezt elhiszik ? Beniczky Ödön : Kétféle előadásban hallottuk a mindezekből logikai kényszerűséggel következő cscinovai eset történetét. Az egyik előadás Hodzsa Milán képviselő uré, a másik pedig a belügyminiszteré volt. És nem tudom, hogy a képviselő ur az ő informáczióit honnan mentette? A mi engem illet, rögtön a véiengzés hirére lenn termettem a kerületben, beszélgettem részben a vizsgálatot vezető hatósági személyekkel, de beszélgettem különösen a vérengzésnél jelen volt néppel és konstatálhatom, hogy azok, a miket Hodzsa Milán ur itt előadott, teljesen ellenkeznek a valósággal. (Zaj a nemzetiségi párt padjain.) Hodzsa Milán: Majd a vizsgálat kideríti! Addig jó lesz nem beszélni! Szmrecsányi György: Ne henczegjen ! Beniczky Ödön : Ismétlem, mindazok, a miket Hodzsa képviselő ur itten előadott, teljesen ellenkeznek a valósággal, ellenben megfelelnek a valóságnak azok, a miket a belügyminiszter ur itten előadott. Hodzsa Milán: Maga mondta, hogy még nincs befejezve a vizsgálat! (Zaj a baloldalon, Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Beniczky Ödön : Én másfél év alatt, mint a kerület képviselője is, teljes és beható ügyelemmel kisértem a kerületben történteket és tisztában voltam már régen azzal, hogy itt egyszer valami rettenetes erupezió fogja befejezni az ott folyó izgatásokat, A mint hogy el is jutottunk odáig, hogy a mi békés, közmondásosán csendes tót falvainkban ismétlő puskák dörögnek. Eljutottunk, t. képviselőház, a felvidéken odáig, hogy a hol az országúton ezelőtt az ájtatos jámbor »dicsértessék az Ur Jézus Krisztus« járta, ezeken az országutakon most kővel dobálnak meg minden uri hintót, ököllel fenyegetik meg az urakat és hangosan kiáltják, hogy nemsokára jaj lesz itt minden reverendának és minden uri kabátnak. Eljutottunk odáig, hogy kifosztják zászlóiktól a templomokat és e zászlók alatt járnak istentisztelet idején faluról falura, hangoztatva, hogy a mely templomban magyar prédikácziót mer mondani a pap, azt a templomot ők földig le fogják rombolni. Szmrecsányi György: Nem túlzás! Hodzsa Milán : Tessék bizonyítani! Beniczky Ödön: Kérdezem, t. képviselőház, hogy hová lett Rákóczi és Bocskay tót imperiumának népe, a meky együtt tudott érezni a magyar szabadságért, és hová lettek a branyiszkói honvédzászlóaljak ? Ma, t. uraim Hurbánnak és az öreg Hodzsának elkárhozott lelke támadt fel és az kereng e titkos éjjeli gyülekezetek felett. . . Ugron Gábor: Igaz! Beniczky Ödön: ... ez tölti meg a füleket és ez mérgezi meg a sziveket nemzettagadással