Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

110 206 országos ülés 1907 októbre 30-án, szerdán. szabói tudomásul veszem azt a részt, a mely az informáczió kiigazításáról szól. Ugron Gábor: Nem arról szól! A vizsgálat folytatásáról szól! Hodzsa Milán : A mely a bevezetésben arról szól, hogy a ezélzata annak az inváziónak (Zaj.) Csernovára nem az volt . . . (Folytonosan tartó zaj.) Védekeznem kellene itt, t. képviselőház, azzal szemben, hogy a belügyminiszter ur felhozta az én lapom egy czikkének egyes részeit és miután a lapon a nevem rajta van, azokat nevemmel hozta kapcsolatba. En a saját dolgaimért, a melyeket én irok, megszenvedek, (Nagy zaj.) megfelelek, megfeleltem és a jövőben is meg fogok felelni. (Zaj.) Nem bújok ki a felelősség alól még kritikus momentumokban sem. Mikor pl. tőlem függött, hogy nagy vérengzést akadá­lyozzak meg, saját életem koczkáztatásával tet­tem meg. (Zaj.) Elnök : Méltóztassék a tárgyhoz szólani. Hodzsa Milán : Tetteimért vállalom a felelős­séget : ott az esküdtbíróság, az majd végez velem. (Zaj.) Ha pedig lehet katasztrofális politikáról beszélni, akkor csak az a politika lehet mely nem számol a nép akaratával. Szmrecsányi György: A mely megtűri az ilyen embereket! Hodzsa Milán: Semmi önmegtagadásba se a püspök urnak, se a tisztelendő urnak nem került volna és mégis szembe helyezkedtek a nép óhajával. Ugron Gábor: Az egyházi hatóság! Tisz­telje azt! Hodzsa Milán: Annál sajnálatosabb, hogy egyházi hatóságról van szó és mégis csendőrök­nek kellett közbelépni. (Zaj). Én tehát csak azt vehetem tudomásul a belügyminiszter ur válaszából, a mit megjelöl­tem, a többieket nem veszem tudomásul, mert feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ott a köz­igazgatási közegek okvetlenül másokkal helyet­tesittessenek. (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget). Azt hiszem, fognak olyan köz­igazgatási közegek rendelkezésre állni, a kik nincsenek érdekelve. Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter urnak Hodzsa Milán képviselő ur interpellácziójára adott feleletét, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak fel­kelni. (Megtörténik.) Többség. A ház az interpelláczióra adott választ tudomásul vette. (Folytonos zaj. Cse>>get.) Ki következik ? Csizmazia Endre jegyző: Beniczky Ödön! Beniczky Ödön : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az első szó, a melyet a esernovai katasztrófa tárgyalásánál én a magam részéről, mint annak a kerületnek a képviselője kimondani akarok, kérelem az igen t. belügyminiszter úrhoz ; kegyeskedjék a Rózsahegyen megindult vizsgá­latnak szigorú és pártatlan lefolyásáról gondos­kodni. (Helyeslés.) Én azt hiszem t. ház, hogy a dolgok mai stádiumában erről többé egyetlen szónak nem volna szabad elhangzania. Sajnálattal tapasztaltam azon interpelláczió után, a melylyel Hodzsa Milán képviselő ur szolgált nekünk, hogy bármennyire tagadják ők, mégis ennek az esetnek politikai hasznát is le akarják vonni . . . (Igaz! Ügy van! Felkiáltások: Üzlet!) Szilassy Zoltán: Bécsben is most inter­pellálnak! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Beniczky Ödön: . . . és még ebből a szo­morú esetből is politikai kamatokat akarnak élvezni. (Igaz! Ugy van!) A csernovai esetnek hire kiszállt már a nagyvilágba, beszélnek és tudnak róla mindenütt. De arról nem beszélnek sehol sem, hogy tulajdonképen kicsoda és micsoda idézte elő ezt a véres esetet. (Ugy van!) Ez az esemény t. képviselőház, hogy röviden fejezzem ki magamat, nem egyéb, mint egy pont a mon­dat végén. Az 1906. évi általános választások óta Rózsahegy városa nagyon szomorú hírnévre tett szert. Azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt állítom, hogy nem múlik el hét, de egész bizonyo­san nem múlik el hónap a nélkül, hogy Rózsa­hegy városa, vagy pedig abba a választókerü­letbe tartozó valamely más község botránynyal, és pedig mindig nemzetiségi botránynyal kap­csolatosan ne szerejjelne a sajtóban, (igaz! Ugy van!) Odáig jutottunk már, hogy Rózsahegy­nek sikerült másfél év alatt kiszorítani a fel­vidéki pánszlávizmusnak eddigi fellegvárát, Turóczszentmártont eddigi pozicziójáhól, és úgy látom, hogy a t. pánszláv urak a Felvidéken valóságos vártemplomot akarnak maguknak emelni Rózsahegyen, hogy oda zarándokolhassa­nak és ott az ő magyar gyűlöletükben meg­erősödhessenek. Majd azt olvassuk a lapokban, hogy a rózsahegyi magyarellenes hangulat tün­tetésekben, a rózsahegyi magyar lakosságnak inzultálásában nyilatkozik meg, úgy hogy a személy- és vagyonbiztonság védelmére katonai karhatalom kirendelésére van szükség. Majd itt, majd pedig ott kigyullad valamelyik lakóház, tanya, sőt egész falu. Bizonyítékok nincsenek, de nem egészen alaptalan az a föltevés, hogy az éjszakai gyuj­togatásokban a politikai bosszúállás csóvájának van szerepe, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert minden egyes esetben csak magyar vagyon pusztul el, vagy pedig, olyanoké, a kikre a nem­zetiségi izgatások hatás nélkül maradtak és a kiknek szavazatait akár a kép viselő-választás­nál, akár a képviselőtestületi tagok választásá­nál a nemzetiségi jelölt nélkülözni volt kény­telen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom