Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-212

212 országos, ülés 1907 november 8-án, pénteken. 185 társunknak, hogy a házszabályvita kérdésében a horvátul való felszólalást nem tette tanácskozás tárgyává. Engedje meg a t. ház, hogy ezt a nyilatkozatát a t. képviselő urnak kissé bővebben vonjam vizsgálat alá.. (Halljuk ! Halljuk !) Magyarország törvényei az országgyűlési képviselőkről elrendelik, hogy magyarul beszélni, irni és olvasni kell tudniok. (ügy van !) Ezen rendelkezése az ország törvényeinek abszolút. (ügy van !) Kivétel alóla nincs, nem is lehet. Supilo Ferencz: Horvát! Ugron Gábor: Mert egy tanácskozási testületben csak olyan tagok vehetnek részt, a kik a tanácskozás nyelvét ismerik, (ügy van!) az elnök által felvetett kérdéseket megérteni birják, (ügy van!) az elhangzó vitákra pedig — megértvén azokat — azonnal és rögtön felelhetnek, válaszolhatnak, különben a tanácskozásnak értelme nincs. (ügy van ! Ugy van !) Azoknak, a kik egy országnak képezik képviselőtestületét, az országgyűlésnek tanácskozási nyelvét ismerniük és tudniok kell. (ügy van ! Ugy van !) Soha ebben az országban kétség az iránt nem volt, hogy a ki e gyűlésnek tagja, annak a magyar nyelvet érteni és irni is kell tudnia. (ügy van I Ugy van • Ellenmondások a jobbközépen.) Banyanin János (közbeszól. Az elnök többször csenget). Ugron Gábor: Kérem, ha az ur nem mondja meg magyarul, a mit akar, nem tudok rá válaszolni. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, hogy ha az elnök intézkedni akar, engedje, hogy az elnök intézkedhessek. Banyanin képviselő arat kérem, hogy ne zavarja a szónokot. Tuskán Gergely (közbeszól). Elnök : Tuskán képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne zavarja a szónokot, mert szigorúbban leszek kénytelen eljárni. (Helyeslés.) Ugron Gábor: A magyar országgyűlés tagjai jogosultak lettek volna kezdettől fogva megbírálni és megvizsgálni, hogy a Horvátországból idejött képviselők tudnak-e az ország általános rendelkezésének eleget tenni, hogy tudnak-e magyarul beszélni és irni ? (Helyeslés és taps.) Banyanin János (ismételten közbeszól). Elnök (csenget) : Banyanin képviselő urat rendreutasítom. Ha még egyszer rendetlenkedik, ellene a házszabályokat fogom alkalmazni. A rendet fenn fogom tartani. Még sem járja, hogy ha egyszer magyarul is beszélnek, hogy akkor az urak, a kik itt folyton horvátul beszélnek, nem engedik érvényre juttatni a magyar szót. (Élénk helyeslés.) Ugron Gábor: A magyar országgyűlésnek 1872 óta vagyok tagja és ismerem annak történetét, mert igen sok és nagy vitáiban tevékeny részt vettem. Állandóan figyelemmel kisértem az ügyeket és mondhatom, hogy a magyar képviselőháznak a gyakorlata az volt, hogy csak elnézte azt. hogy valamely horvát képviselő nem tudott magyarul, de hogy a törvény ezen rendelkezéseinek ne KÉPVB. NAPLÓ. 1906 —1911. Xlir. KÖTET. akarnának eleget tenni vagy hogy azt kétségbe vonják, ez az eset elő nem fordult. Jóhiszemű férfiak jöttek évtizedeken keresztül Horvátországból az országgyűlésre és azon jóhiszemű emberek tudták azt, hogy a törvénvnek azon intézkedése, hogy a horvát nyelvet is lehet használni, azt teszi, hogy a magyar nemzet elismeri a horvát nemzetnek azon jogát, hogy a saját nyelvével éljen. De feltételezte mindig a horvát kép viselőkről azt a józan észszerűséget, hogy ők tudják azt, hogy ha magukat meg akarják értetni, a magyar képviselőház határozatát valamely irányban a saját véleményükre akarják téríteni és ha a magyar képviselőháznak többségét meg akarják nyerni, akkor csak oly nyelven szólhatnak és beszélhetnek, a mely nyelven őket megértik itt a képviselőházban. (Helyeslés.) Ez a dolgoknak természetes rendje ; ez a legegyszerűbb és legprimitívebb okosság, a melyhez még az országgyűlési képviselőnek a kvalifikácziójával is el kell minden embernek jutnia. És ezen okosság mellett áll a törvénynek azon intézkedése, a midőn oda teszi azt, hogy : »is«, vagyis »azt is« használhatják, tehát használhatják szabadság és nyelvi jog szempontjából, használhatják ugy, hogy mellékesen, és épen a nemzet jogainak feltüntetésére élhessenek vele. De senki föl nem tételezte még, hogy legyen az embereknek olyan elhatározása, hogy ide jöjjenek és itt beszélhessenek egy nyelven, a melynek jogát tiszteljük, de a mely nyelven mi nem értünk és hogy ide küldjön a horvát országgyűlés olyan urakat, a kik nem tudják, hogy az elnök mit enuncziál, hogy mire állnak fel és mire maradnak ülve, tehát a képviselőnek a legprimitivebb kötelességét: hogy lelkiismerete szerint Ítélhessen, határozzon és szavazzon, teljesíteni nem képesek; egy idegen testnek, egy teljesen közömbös, minden józan észszel ellenkező testületnek ideküldése, a mi a törvényhozás tanácskozásainak javára nem válik, Horvátországnak pedig hasznára szintén nem válhat, mert csak olyan emberek tudnak a tanácskozásra ügyelni és azt ellenőrizni, a kik a történteket tudják és ismerik, és tudva és ismerve a saját helyzetük és viszonyukhoz képest megvédelmezni birják. (Igaz ! ügy van ! Egy hang (balfelól) : Ezeknek nem az a czéljuk ! T. ház ! Supilo képviselő ur mindjárt az első mondatban azzal állott elő, hogy az ő kivételesen használható nyelvükért válaszszon a ház az elnöki karba olyan embereket, a kik horvátul tudnak ! (Derültség.) Hoffmann Ottó : Maga Supilo is nevet rajta ! Ugron Gábor: Ez túlságosan önérzetes kijelentés, de kevés jóhiszeműségre és nagyfokú elbizakodottságra mutat. (Igaz ! Ugy van !) A helyett, hogy ők alkalmazkodnának ahhoz, a mit a törvény nekik rendel, hogy t. i. csak mellékesen használhatják a horvát nyelvet, mert nem is czélszerű használniok, — hiszen azon a nyelven meg nem győzhetik a magyar országgyűlés képviselőit — azzal állnak elő, hogy az elnök legyen az, a ki horvátul tud! Hiszen, ha az elnökök tudnának is 24