Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-212

186 212. országos ülés 1907 horvátul, azért önök mégsem az elnökkel kell, hogy összhangban járjanak el, nem az elnökkel kell, hogy magukat megértessék, hanem az egész házzal kell, hogy megértessék magukat, ha czélt akarnak elérni (Igaz I Ugy van!) és nemcsak silány demonstráczióval foglalkozni! (Taps balfelől.) A ház törvényei és a házszabály megmondja, hogy a ház ügyviteli nyelve a magyar és kizárólagosan a magyar ; az ügyvitel másképen, mint magyarul nem történhetik, (Helyeslés.) Tehát az elnök minden intézkedésének és rendelkezésének magyar nyelven kell történnie. És midőn ez magyarnyelven történik, önök ugy állanak ott, mint egy szélütött, kapkodnak a fejükhöz, nem tudják, hogy az elnök mit mondott, miképen rendelkezett és 24 órai kitanitásra van szükségük, hogy másnap itt előállhassanak ! (Ugy van !) Hát ez rendje a tanácskozásnak, rendje egy parlamenti munkásságban való összemüködésnek ? Nem uraim, ez egy silány agitáeziónak a következménye ! (Ugy van! Taps balfelől.) Egy gonosz munka, mely Magyarország engedékenységét és a ház elnézését, azt a sok jóindulatot, türelmet, a melyet önökkel szemben, Horvátországgal szemben tanúsított, rosszlelkűen és rosszindulatúan e nemzet alkotmánya és szabadsága ellen akarja felhasználni ! (Ugy van ! Taps balfelől.) Vájjon áll-e az, a mit itt az imént Supilo képviselő ur elmondott ? Nem áll! Mert azok, a kik az 1868. évi XXX. t.-czikket meghozták, még éltek 1868-ban, mikor a nemzetiségi törvényt meghozták és ők értették és tudták, hogy mi czélból engedélyezték azt, hogy a horvátok saját nyelvüket is használhassák. Azt is értették és ismerték, hogy milyen terjedelmet szánt a horvát nyelven való szólásnak e törvényhozás, és ezt a nemzetiségi törvény 29. §-a meg is mondja .... Supilo Ferencz : Az nem közös törvény ! Ugron Gábor: .... a midőn ugy intézkedik, hogy »Horvát-Szlavon- és Dalmátországokra azon egyezmény szolgáland szabályul, mely egyrészről a magyar országgyűlés, másrészről a horvátszlavón országgyűlés között létrejött, s melynél fogva azok képviselői a közös magyar-horvát országgyűlésen saját anyanyelvükön is szólhatnak«. (Taps a jobboldal hátulsó padjain. Zaj.) Banyanin János (horvát nyelven közbeszól). LorkoviCS Iván (horvát nyelven közbeszól. Zaj. Felkiáltások : Magyarul!) Kmety Károly: A Starcsevicsek legalább őszinték voltak! Elnök : Lorkovics és Kmety képviselő urakat felhivom, ne zavarják a szónokot! Ugron Gábor : A nemzetiségi törvényt ugyanazok hozták, a kik a Horvátországgal való kiegyezést, és a nemzetiségi törvényben megmondják, itt is, ismétlik, hogy »szólhatnak« : és itt már nem az van mondva, a mire Supilo Ferencz képviselő ur hivatkozott, hogy »használhatják«, itt már az van mondva, hogy »szóíhatnak«, tehát ez azt teszi, hogy élőszóval használhatják. De miután november 8-án, pénteken. ezt a törvény ekként magyarázza és értelmezi, világos, hogy csak a szólásnak joga adatott meg, de hogy irásbelileg is használják a horvát nyelvet, az ellenkezik ennek a törvénynek magyarázatával, de ellenkezik a háznak szabályaival, ennek az országgyűlésnek régi szokásaival is, a mely szokásoknak azon horvát országgyűlési képviselők, a kik meghozták ezt a törvényt és akkor életben voltak és itt nagy tevékenységet fejtettek ki, soha más magyarázatot nem adtak és nem tiltakoztak az ellen, hogy a háznak ügykezelése magyar lévén, ide horvát Írásbeli beadványokat nem adhattak be, a mely horvát Írásbeli beadványok a ház ügyviteli rendjében horvátul lennének felolvasandók, mivel különben az országgyűlés által megérthetők nem lennének. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) T. ház ! Minden jognak használata attól függ, hogy mások jogával összeütközésbe jön-e, vagy nem. Mi Horvátországnak azt a jogát, hogy képviselői itt az országgyűlésen saját nyelvüket is használhatják, tiszteljük és soha nem gátoljuk ; de bocsássanak meg, a ki jogot egy jogtalanságra, a ki a jognak elismerését a jogot elismerőkkel szemben gonosz czélzatokra akarja felhasználni, (Ugy van! Ugy van! Taps balfelől.) az nem érdemli meg a kiméletet, azzal szemben erélyesebben kell eljárni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És önök azon az utón és módon, a melyen megindultak, csak azt érhetik el, hogy Magyarország nem lesz többé önök iránt azzal a jóindulattal, a mely jóindulattal évtizedeken keresztül volt, s a mely jóindulatát a Horvátországgal való pénzügyi leszámolásokkal való törvények hatalmasan dokumentálták, önök elfogadták tőlünk az anyagi kitartást s most, a mikor a mi kezünkből és jóindulatunkból kezdenek megerősödni, az első a mit cselekszenek, az, hogy megharapják azt a kezet, a mely önöket felnevelte, ápolta és erőssé tette. (Élénk helyeslés és taps.) Kérem a t. házat, hogy Supilo Ferencz képviselő ur felszólalását mellőzve, térjen a felett napirendre. (Helyeslés.) Supilo Ferencz (szólásra feláll). Elnök (csenget) : B. Dániel Tibor képviselő ur jelentkezett szólásra, a házszabályokhoz való szólás czimén. B. Dániel Tibor : T. ház ! Engedelmet kérek, hogy bátor vagyok azon kevesek közé sorakozni, a kik az indemnitás mellett foglalnak állást ebben a parlamentben. Őszintén szólva, erről a tárgyról röviden szándékozom beszélni, annál is inkább, mert teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt, teljes bizalommal viseltetem .... Elnök (csenget) : A képviselő ur nem szólhat az indemnitáshoz, hanem csak a házszabályokhoz van jogosítva szólni. B. Dániel Tibor: Ez esetben a házszabályoknak 206. §-a értelmében kérek szót. Elnök : A házszabályok 206. §-a értelmében a képviselő ur nem kérhet szót, mert az a napirend előtti felszólalásra vonatkozik, azt pedig nem lehet most kérni.