Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-208
208. országos ülés 1907 ha magyarul tanítanak, az a magyarságnak egy- | általában valamennyire hasznára is fog lenni. T. képviselőház ! Az asszimiláczió és a népviszonyok alakulásából bemutattam, hogy egyáltalában nem hóditásképes ott a magyarság, ahol a nemzetiségek és különösen a románság egész tömegekben laknak. Ezzel szemben az iskoláztatási politika eddig a legelső részében az volt, hogy meg kell tömni iskolákkal a nemzetiségi kompakt területeket, azaz elhanyagoltuk a magyar vidékeket és iskolákat adtunk a nemzetiségi vidékeknek ; tanitanitottuk a nem magyart és elhanyagoltuk a magyart. Massics Gyula alatt az a másik politika kezdődött, hogy a magyar vidékeket rakták meg iskolákkal, mert hiszen a mai szempontból mégis csak az az első, hogy a magyarság legyen kulturailag a vezető, mert más tekintetben hiába asszimilálunk pár embert, a magyarság nivója annyira le fog szállni, hogy ez a hódítás egyáltalában illuzórius. Ezzel szemben egy politika a helyes ; nem az, hogy a nemzetiségi vidékeket tömjék meg iskolákkal, nem is az, hogy a tiszta színmagyar vidéken, a melyek eddig is el voltak látva katholikus, református és állami iskolákkal, vegyük állami kézbe az iskolákat, hanem az, hogy az állam minden erejével azon nyelvterületekre feküdjék rá, a hol vegyesen laknak, a hol a magyarságot félteni kell, a hol a magyarság hóditásképes. Ez a helyes politika. Azokat a nyelvhatárokat és nyelvterületeket kell az iskolákkal megrakni és meghódítani, a melyeket meg lehet hódítani és a melyek elvesztek. Igen ám, csakhogy csupán néhány állami iskolát állítottunk fel ezen területeken, de ezzel szemben körülbelül harminczszor annyi nemzetiségi iskolát is állítottunk fel ezen törvény által. Mi most az eredmény ? Az eredmény az, hogy annak a magyarságnak van a felekezeti vagy községi iskola helyett — egy állami iskolája, a melybe járnak a magyarok és ugyanott van egy nemzetiségi iskola, a melybe járnak a nemzetiségiek, a kik mikor bekerülnek az iskolába, egyáltalában nem tudnak oláhul, de a mint négy évig ott vannak, megtanulnak oláhul és elfelejtenek magyarul. Az eredmény tehát nem az, hogy ezen politika egyáltalában hódithatna a magyarságnak, hanem egészen ellenkező irányban halad, mert a nemzetiségi kompakt terülteteken nem tud hódítani, de a nyelvhatárokon sem, sőt egyáltalában a románság számszerűleg és a nyelv tekintetében hódításokat eszközöl, T. képviselőház ! A közoktatásügyi politikának nem lehet az a czélja, hogy a románokat kompakt tömegekben elmagyarositsa és magyarokká tegye. Ezt a czélt nem érte el a világon egyetlenegy nemzet sem, nem érte el a nagy franozia nemzet, a nagy német nemzet, az angol nemzet sem a kisebb nemzetekkel szemben, a melyek területükön laknak. (Egy hang halfelől: Románia érte el a Dobrudsában !) Igenis az a czélja és csak az lehet a magyar közoktatásügyi politikának, hogy a magyarságot noüember k-én, hétfőn. 135 erősítse meg és hódítsa meg azokat, a kik meghódíthatók. Soha sincsen arra eset, hogy egy, 30—40—50 kompakt román község között lévő magyar iskola egyáltalában magyarokat tudjon nevelni. Nem, mert a tanitó nem akarja, vagy a tanfelügyelő nem elég erős, hogy ezt keresztülvigye, hanem ez az élet és soha semmi körülmények között nem lehetséges, hogy ott, a hol a levegő is román, a földből magyarok teremjenek. Ez igenis igy van. Kompakt tömegekben nem lehet iskoláztatás utján a nemzetiségi arányszámokat megváltoztatni. Nem is ez a czélja, nem is lehet ez a czélja a magyarság törekvésének és nem lehet az eszköze sem. Eszköze lehet egy erőteljes közgazdasági politika, (Helyeslések.) eszköze egy erőteljes, becsületes nemzeti politika a közigazgatásban, és eszköze lehet a magyar katonaság, mert én tudom, hogy az a tanitó négy esztendő alatt nem tanítja meg a román gyermeket magyarul, de egy káplár a honvédségnél három hónap alatt megtanítja. A tényállás az, t. képviselőház, hogy nemcsak hogy előre nem haladunk, hanem visszafelé fejlődünk és (a románokhoz.) önöknek, t. uraim, egyáltalában nincsen okuk a nemzeti kormányt bántani vagy megbuktatására törekedni; örüljenek, hogyha ez a politika továbbra is igy halad és csak tegyék magukat ugy, mintha haragudnának érte. [Derültség báli elől.) En nem a kormány szempontjából beszélek most, t. ház, mert nékem e kérdésben tökéletesen mindegy, hogy ki ül a kormányon. En a magyarság szempontjából beszélek és egyáltalában nem elfogultságból, mert én a román népet tökéletesen szeretem, sohasem bántom semmi szavammal és segítségére vagyok annak a szegény román népnek, a mely hűséges, jó fia a magyar hazának. De én a magyarság nagy kérdésének szempontjából beszélek. Mert ha a belső igazgatás szempontjából nem tudunk odajutni, hogy megvédelmezzük a magyarokat, megvédelmezzük az asszimiláczió ellen, ha ezekkel az áldozatokkal csak oda jutunk, hogy a magyar nem marad meg magyarnak, a román pedig megmarad románnak, akkor mindezek az áldozatok hiábavalók lesznek és összes függetlenségi ábrándjainkról, összes osztrák-ellenes politikánkról, összes nagy czéljainkról mind letehetünk, mert ha a magyarságot nem tudtuk idebenn hatalmassá tenni, kifelé sem tudjuk annak czéljait és jogait érvényesíteni. T. képviselőház ! Az iskoláztatási politikának nagy hibáihoz a t. kultuszminiszter ur, mint egyik kijelentéséből tudom, hozzá akar még járulni egy másik óriási nagy hibával. Elismerem az ő részéről, hogy teljesen jóhiszemű intézkedéssel, de teljesen a magyarság rovására. Es ez t. képviselőház: a kongrua 'rendezésének kérdése. A mint bemutattam, a románság a bankszervezeten kívül egyházi és iskolai szervezetére támaszkodik. Az iskolai szervezet nemcsak hogy érintetlenül marad ezen kormányzat által, de ott, a hol 30 román növendék van egy magyar faluban és a hol három-négyszáz