Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

Í94. országos ülés 1907 Julius 9-én, kedden. 71 donát képező vasutak kötelesek a vonalaikba beágazó helyi érdekű vasutak részére kívánatra ' vidéki vasutak üzletét szintén a tényleg felmerülő költségekért vezetni; épen azért, mert a két törvény közti űrt át kell hidalni, mert ez a vasút máskép nem jöhetett létre, minthogy a kereskedelemügyi miniszter már előzetesen biztosítsa ennek a vasútnak azt, hogy ha szükséges, át fogja venni : ebből folyik, t. ház, hogy a kereskedelemügyi miniszter igenis jogosítva van átvenni, mert a törvény nem tiltja el, csak diszkréczionális jogára bizza, hogy megtagadhatja. (Igaz! ügy van! jobbfdöl.) Teljesen egyetértek tehát gr. Esterházy t. barátom okfejtésével, hogy a megtagadhatási ok feltétlenül fennáll. .. Gr. Esterházy Móricz: Én a bizottság jelentésére, reflektáltam. Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek, én nem a bizottság jelentéséről, hanem t. barátom felszólalásáról beszélek. S ez iránt teljesen egyetértünk, és ismétlem: kizárólag az képezte az okát annak, hogy itt kiköttetett ezen esetben a jog, hogy a társaság kívánhatja, mert a társaság kijelentette azt, hogy más körülmények közt nincs abban a helyzetben, hogy ezt a vasutat megépíthesse. Már most méltóztassanak figyelembevenni azt, hogy az eddig szokásos szerződések szerint, — az üzletbe vételi szerződéseket értem, eltekintve azonban szabványszerződésektől, melyeket gr. Esterházy t. barátom emiitett, a melyektől azonban már régen eltért a kormány és pedig az államvasút üzleti érdekei szempontjából tért el, tehát a Baross Gábor idézett indokolására való hivatkozás a mai viszonyoknak már nem felel meg — a rendes űzletbevételi szerződések a százalékos megosztási kulcs szerint történtek, a mely 50%-os megosztási átlagot tüntet fel. Ezen indokolásban, illetve az itt kiadandó engedélyokiratban 60%-os megosztási kulcs van. Ez, azt hiszem, a legmesszebbmenő pénzügyi óvatosság, a mely egy viczinális vasút átvétele szempontjából követelhető, mert jövedelmének 60%-a illeti az államvasutat és csak 40% magát a viczinális vasutat. Ennél messzebb menni pénzügyi szempontból, hacsak nem akarjuk már eleve lehetetlenné tenni az illető vasút létrejöttét, nem is lehet, sőt kételyem van az iránt, hogy általában a 60%-os megosztási kulcs keresztül vihető lesz-e. Már most, t. ház, egy kardinális pont volt, -a melyet különösen Zboray Miklós t. barátom támadott meg, az üzleti segély kérdése. Eltekintve attól, hogy t. barátom téved abban a tekintetben, hogy arra preczedens nincs, hogy törzsrészvények nélkül adott volna az állam segélyt, mire nézve bátorkodom utalni arra, hogy pl. a Segesvár—szentágotai, a szlavóniai drávavidéki vasút a postahozzájárulást minden törzsrészvény nélkül kapta; legyen szabad utalnom még az 1888: IV. t.-czikkre, mely a törzsrészvények követelését nem irja elő,,,, csak a kereskedelemügyi minisztert jogosítja fel arra, hogy a segély ellenében törzsrészvényeket kívánhasson. A törvény világosan azt mondja : A mennyiben a helyi érdekű vasút részére biztosítandó átalány többet tesz ki, mint a postajáratok és kezelés költségeiben a vasúti szállítás folytán elérhető megtakarítás, a többlet fejében jogosítva leend a közmunkaés közlekedésügyi miniszter törzsrészvények kibocsátása esetén megfelelő névértékű ily czimletek átadását, illetőleg

í; ha társaság nem alakittatik, az üzleti jövedelemből megfelelő részesedést kikötni. Mi van ebben a szakaszban ? Egyrészt az, hogy csak jogosítva van törzsrészvényeket követelni az állami hozzájárulás fejében, másrészt inplicite benne van az, a mit t. barátom kifogásol, hogy t. i. itt nem bocsáttatnak ki törzsrészvények, hanem csak egységes elsőbbségi részvétek adatnak ki, mert maga a törvény provideál ebben a tekintetben, a mennyiben azt mondja, hogy törzsrészvények kibocsátása esetén.« Tehát maga a törvény feltételezte azt, hogy olyan viczinális vasutak fognak építtetni, a melyeknél egyáltalában nem bocsátanak ki törzsrészvényeket. (Igaz ! ügy van ! a középen.) Már most azt kifogásolta Zboray t. képviselő ur, hogy mi inczidentaliter bolygatjuk meg a helyi érdekű vasutakról szóló törvényt és a kereskedelemügyi miniszter ur preczedenst alkot, holott ezek nagy elvi kérdések. Bátor voltam utalni arra. hogy ez nem az első preczedens, melyet a kereskedelemügyi miniszter most megalkot, hanem előző preczedensek is voltak. Legyen szabad utalnom arra, hogy az az irány, melyet a kereskedelemügyi miniszter ur ebben a tekintetben ennél a törvényjavaslatnál követ, általános szempontból, a helyi érdekű vasutak építése szempontjából igen helyes, sőt tovább megyek, kívánatos. Méltóztatnak emlékezni, garmadával voltak a ház szine előtt ama visszaélések ostorozva, melyek a helyi érdekű vasutak létesítése, finanszírozása tekintetében történtek. (Zaj jobbfelól.) Bocsánatot kérek, itt ily visszaélés nincs . . . Zboray Miklós : A kétszázezer korona hozzájárulás ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szterényi József államtitkár: En nem tudom, minő kétszázezer korona hozzájárulásról méltóztatik t. barátomnak beszélni, sejtem ugyan, de ugyanezen kétszázezer korona hozzájárulás, ha megvan, akkor csak javítja a vasút helyzetét, de nem képez visszaélést. Zboray Miklós: A bank részére jó! (Elnök csenget.) Szterényi József államtitkár: Nem képezhet visszaélést, miután csak azt a segélyt kapja a vállalat, a melyet a törvény megenged; sőt ellenkezőleg, javul a helyzet épen a képviselő ur szempontjából, mert a helyi érdekeltségnek előbb kiemelt hozzájárulása ezzel emeltetik és a törvény intencziójának, hogy a helyi érdekeltség 25 százalékkal hozzájárul-