Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-194

72 194. országos ülés 1907 Julius 9-én, kedden. jon, elég tétetik, (Igaz ! Ugy van !) illetve ez meg van közelítve. Zboray Miklós : Nem veszik számításba ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szterényi József államtitkár: Már most az elvi kérdésre kívánok reflektálni, épen a viczinális vasutak építése szempontjából. (Halljuk ! Halljuk!) Én. azt hiszem, sokkal nagyobb garanczia állami, pénzügyi, közgazdasági és vasútépítési szempontból, hogy ha — egyéni nézetet fejtek ki, nem elfogadott kormánynyilatkozat, a mit teszek — a helyi érdekű vasutak tekintetében rátérünk az üzleti segély elvére olykép, hogy az illető vasút a maga jövedelméből egy bizonyos tisztességes polgári hasznon felül, a mely lehet 4%, lehet 5%, a maga egységes részvényeit 4, illetőleg 5%-kal kamatoztatta, az államnak és az érdekeltségnek visszafizeti azt a hozzájárulást, a melylyel segélyezte a vasút létesítését, mint ha fikczióval élünk : törzsrészvényeket követelünk, a mely törzsrészvények miihókat képviselnek ma már — méltóztatnak a zárszámadásból tudni — igen minimális, igen csekély jövedelmezőséggel, a vasutak 95%-ánál — a helyi érdekű vasutakat értem — egyáltalában minden jövedelmezőség kizárásával. Itt tehát arról van szó, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur bizonyos segélyt a törvény korlátain belül engedélyez, azzal a kikötéssel, hogy ez üzleti segélynek minősíttetik, mely segélyösszeg azonban, ha a vállalat 5% felül osztalékot fizetett, teljes mértékben visszafizettetik az államnak. Itt tehát, ha a vasút jó, — a mint valószínű, hogy jó lesz — az államnak meg van legalább az a reménye, hogy az az összeg, a melyet erre reá szánt, vissza is fog térülni. Azt hiszem, ezekkel tisztáztam azokat az elvi kérdéseket, a melyek a törvényjavaslat körül felmerültek. Hátra van még, hogy felvilágosítással szolgálgáljak Esterházy Móricz t. barátomnak három kérdésére és reflektáljak azután Zboray t. barátomnak egy messzebb kiható észrevételére, a mely nem kapcsolatos ezzel a javaslattal, de ha felmerül itt a ház színe előtt bármely kérdés, azt hiszem, az ügynek teszünk vele szolgálatot, ha rögtön tisztázzuk, (Helyeslés.) és nem engedünk gyanúsítást vagy kételyt az intézkedésekhez hozzáférni. (Helyeslés.) Értem ez alatt a szénkérdést. Zboray Miklós : Nagy örömmel veszszük ! Szterényi József államtitkár: Gr. Esterházy Móricz t. barátom három kérdést intézett hozzám, a melyek elseje Nagyszőllős és Beregszász állomások kibővítésére vonatkozik. Ezen vasútvonal létesítése következtében Nagyszőllős és Beregszász állomások kibővitendők és t. barátom kérdése odairányul, vájjon az államvasút fizeti-e a kibővítést, vagy pedig maga az illető helyi érdekű vasút. Megnyugtathatom t. barátomat, hogy a Nagyszőllős állomáson 12.000 és Beregszász állomáson 40.000 koronával felvett kibővítési költség egyetlen fillérrel sem terheli az ällamvasutat, illetőleg az államot, kizárólag a vasúti társaság tartozik azokat fedezni. (Helyeslés.) Messzebbmenő t. barátom kérdése a kezelési illeték tekintetében, a mely — bocsánatot kérek a t. háztól, ha néhány számadattal vagyok kénytelen fárasztani — annyira részletkérdés a vasúti igazgatás körében, hogy számadatok nélkül nem világithatok bele magába a kérdés lényegébe, t. i. hogy hány százalékot tesz az engedmény. A vasutak kezelési illetékénél különböző egységtételek vannak, más a gyorsáruké, más a különböző osztályozásu fehéráruké. Ha a gyorsárukra méltóztatik a kérdést érteni, akkor itt a normális egységtétel 20 fillér, a melylyel szemben a 3'5 fillér rövidített tétel 82%-ot tenne ki. Gr. Esterházy Móricz: Átlagban kérdeztem. Szterényi József államtitkár: Ha átlagban méltóztatik érteni, akkor megkímélhetjük a házat a részletektől. Átlagban ugy áll a helyzet, hogy az engedmény igen csekély mértékben haladja túl az átlagban a helyi érdekű vasutaknak adni szokott kedvezményt, a mely rendesen 50% körül forog. 56-25% az átlagos engedmény. De ha méltóztatnak itt leszámítani még azt, hogy az átrakodási költségeket maga a gazdasági vasút kénytelen fedezni, a mi körülbelül 1-6 fillért tesz ki, akkor az átlagos engedmény csak 45'32%, vagyis a helyi érdekű vasút nem részesül itt kivételes elbánásban, szemben a többi helyi érdekű vasutakkal, a melyeknek körülbelül hasonló, egész 50%-ig terjedő engedményt szoktunk adni, el is tekintve attól, hogy a normális tétel nem képezhet zsinórmértéket ebben a tekintetben, mert hisz atariffa felállítása olyan forgalom-technikai kérdés, — hogy ugy fejezzem ki magamat — oly üzleti szempont, a mely egészen más elbírálás alá esik, és mert hiszen igen ritkán alkalmaztatik normális tarifi a ily vonatkozásoknál, hanem leggyakrabban a kivételes díjszabás érvényesül. Harmadik kérdése a t. barátomnak a tarifajogra vonatkozik. A szárnyvonalra nézve voltam bátor már az előbb nyilatkozni, hogy tariff a tekintetében semminemű különbség a vasút fővonala és szárnyvonalai között egyáltalában nincsen. Ezekre egyaránt vonatkozik az egységes tariff a. Az állam tarifajoga tekintetében ez a vasút is teljesen azonos elbírálás alá esik az ország összes helyi érdekű vasutaival, vagyis engedélyokiratban állapittatik meg a maximális díjtétel, a maximális tariffa, de a kereskedelemügyi miniszter által hagyandó jóvá minden díjszabás, minek következtében a kereskedelemügyi miniszternek mindenkor joga van alkalmazni azokat a díjtételeket, a melyeket a gazdasági viszonyok, a helyi érdekek és az általános forgalompolitikai szempontok megkövetelnek. Azt hiszem, sikerült ezzel t. barátomat megnyugtatni abban a tekintetben, hogy e részben is a legmesszebbmenő módon megvédtük az államnak érdekeit. T. ház! Ezzel végeztem volna magával a szorosabb értelemben vett javaslattal, a melyet el-