Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.
Ülésnapok - 1906-193
193. országos ülés 1907 iulius 6-án, szombaton. 59 nyílt parancs 6. §-a világosan kimondja, hogy a házalási engedélyokmányt más személyekre kiterjeszteni nem szabad, ugyanezen nyilt parancs 12. §-a pedig szó szerint megállapítja, hogy »azon áruknak, melyekkel házaló kereskedés űzetik, belföldről számlázottaknak kell lenniök«: szándékozik-e az igen t. miniszter ur sürgősen intézkedni az iránt, hogy az engedély (házalási könyv) azoktól a »nagy-házalóktól«, a kik a házalási engedélynek részben jogtalan kiterjesztése által, részben külföldi (osztrák) áruknak belföldi iparczikkekként való feltüntetése által a házalási jogszabályokat súlyosan megsértették, a kiadott házalási engedély sürgősen megvonassék, és végül 4. bátorkodom az igen t. miniszter úrhoz kérdést intézni az iránt, nincs-e szándékában a házalási jogszabályokat törvénybe foglalni, miután, nézetem szerint, egyenesen tarthatatlan az, hogy Magyarországon a közigazgatás bármely, még oly jelentéktelen ágazatát is császári pátensek szabályozzák. (Helyeslés.) Elnök: Az interjjelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszter urnak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Helyesnek vélem, hogy azonnal válaszoljak — röviden bár — az elhangzott interpelláczióra, még pedig ugy, hogy a felemiitett visszaélésekről tudomásom nincs, de igyekezni fogok, hogy ezekről tudomást szerezzek. Mondanom sem kell, hogy a legszigorúbban fogok eljárni, (Elénk helyeslés.) hogy ezen esetleges visszaéléseknek folytatásuk ne legyen, bármilyen nagy legyen is Szkicsák képviselő ur vállalkozási kedve. (Derültség.) A mi pedig azt illeti, hogy a t. barátom által hivatkozott császári pátens érvényességének vége szakadjon, megemlitem, hogy már a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondott beszédemben is jeleztem, hogy a házalásról szóló törvényjavaslatot még ezen évben, őszszel vagy legkésőbb a télen be fogom terjeszteni. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Horváth József (marosujvári): Az igen t. miniszter ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszter ur válaszát tudomásul venni ? (Igen!) Kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: T. ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat a legközelebbi interpellácziós napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a t. ház megengedi, hogy az interpelláló képviselő ur interpelláczióját a legközelebbi interpellácziós napon mondhassa el. Ki következik? Gr. Thorotzkai Miklős jegyző: Weresmarthy Miklós! Weresmarthy Miklós: T. képviselőház! Én ugyan nagyon jól tudom, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a budaj>esti h. é. vasút részvénytársaság jelentéseiből valamennyire tájékozva van a helyi érdekű vasutak üzeméről és kezeléséről, azonban egészen természetesnek tartom azt is, hogy teljes tájékozottsággal nem birhat, mert hiszen a vasút nem fog magamaga ellen fegyvert szolgáltatni a felügyeleti hatóság kezébe. Ha visszaélések és mulasztások történnek, azok a felügyeleti hatóságnak legalább az ő révükön legkevésbbé jutnak a tudomására. Én azonban ezt a kérdést nemcsak a vasút szempontjából fogom fel, hanem abban a meggyőződésben vagyok, hogy azoknak a viczinális vasutaknak, a melyek Budapest fővárosát körülfogják, bizonyos szocziális jelentőségük is van. Először magának a fővárosnak a szempontjából, a mennyiben az élelmezést stb. megkönnyítik, a kereslet és kínálat természetes versenyénéi fogva, másodszor azonban szocziális jellegük épen abban nyilvánul, hogy a kishivatalnokok és a munkások, a kik a fővárosi nagy drágaság miatt itt nem tudnak ju'osperálni, a főváros környékén lakhatnak a hol könny-ebben élnek meg és ezáltal az általános elégületlenség feltétlenül csökken. Ebből a szempontból fogva fel a kérdést, más jelentést tudnék terjeszteni az igen t. miniszter ur elé ezekről a dolgokról, a melyeknek egyikét-másikát itt fel is fogok sorolni. Hogy a budapesti h. é. vasutrészvénytársaság vonalai, de kiváltképen a szentendrei, egyáltalában nem felelnek meg a modern kor követelményeinek, az, azt hiszem, mindenki előtt ismeretes. Annyira nem felelnek meg, hogy ezek jóformán egy eleven anachronizmust képviselnek és a »Fliegende Blätter«-ből ismert vicinálisoknak méltó pendantjai. De ez. nem volna baj, hacsak ez a tréfás oldala volna a dolognak. Van azonban ennél sokkal komolyabb baj. A legnagyobb baj és speczialiter ezen szentendrei vonalnak a legnagyobb baja, hogy állandóan veszélyezteti a közbiztonságot. Tény az, hogy nincsen hét, nincsen nap, hogy egy kisiklás, vagy egy-két elgázolás meg ne essék. Ez tény. Néni keresem ennek az okait, mert nem is vagyok annyira technikus ember, de azt hiszem, hogy egyik okául szolgálhat ennek az, hogy pl. a berendezés, a felépítmény, a talpfák rosszak és nem birják azt a nagy terhet, hanem kisiklanak. Hogy micsoda veszedelemmel jár ez, azt hiszem, bővebben nem kell demonstrálni. Megtörtént az is, hogy a vasút kisikolva jött, a mozdony tótágast állott és Isten csodája, hogy az egész vonat el nem szakadt. Ez olyan mulasztás, melyen feltétlenül segíteni kell. Hozzájárul még ehhez, hogy a mozdonyokat SzentEndréről befelé háttal járatják. (Egy hang: 8*
