Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

58 193. országos ülés 1907 Julius 6-án, szombaton. alházalóval nem érték be, hanem, mert több láb többet keres, egész sereg alházalót vettek igénybe, ugy, bogy biztos, mondhatnám : hivatalos tudomásom van arról, hogy Szkicsák Ferencznek jelenleg negyven ilyen szekere házal az országban, (Derültség.) megszegésével a császári pátens 6. §-ának

; mely azt mondja, hogy az engedélyokmányt más személyre kiterjeszteni nem szabad és daczára annak, hogy a császár, a mikor 1852-ben ezeket a bizonyos kivételes jogokat az élelmezési viszonyokra való tekintettel, az árvamegyei gyolcsosoknak megadta, egészen bizonyos, hogy nem Szkicsák Ferencz különleges élelmezési viszonyaira gondolt. (Derültség.) Itt tehát két visszaélést lehet megállapítani, a mely tulaj donképen teljesen állandósítva lett. Az egyik az, hogy a házalás utján a selejtes külföldi áru belföldi áruczikként árusittatik, (Mozgás. Egy hang : Tulipánnal!) igen, még tulipánnal is ellátják Morvaországban, a másik pedig az, hogy a házalási kedvezményt olyanok is élvezik, a kiket ez a kedvezmény meg nem illet, és hogy ezek a vállalkozók ezt a rendelkezést még ezenfelül kijátszszák azzal is, hogy kiterjesztik az engedélyokmányt olyformán, hogy más emberek nevére vétetik ki a házalási engedélyt. Szmrecsányi György: így teszi pl. Szkicsák ! Horváth József (marosujvári) : Igen, Szkicsáknak negyven szekere házal különböző alházalók neve alatt. En tehát elsősorban ez okból intézek interpellácziót a t. miniszter úrhoz ; és nehogy azt méltóztassék hinni, hogy ez talán valami jelentéktelen dolog, méltóztassék megengedni, hogy hivatalos adatok alapján egész röviden még néhány adatot szolgáltassak az árvamegyei gyolcsárú forgalmára nézve. A kérésem folytán a közigazgatási hatóságtól érkezett sürgöny alapján jelenthetem, hogy Árvában négy házaló gyolcs-nagykereskedő van összesen 90 szekérrel, a melyek közül negyven Szkicsák tulajdonát kéjoezi. Tehát ezen 90 szekérnek csaknem fele a Szkicsáké. Ezenkivül nyolcz kisebb gyolcskereskedő van, a ki tényleg maga is csinálja a gyolcsot, ezeknek össze-vissza van 15 szekere. Az árvamegyei gyolcsházalásnak összes évi forgalma körülbelül 1,500.000 korona, tehát nem olyan jelentéktelen ez az összeg, mint az ember gondolná. Egy szekér évi forgalma kitesz egy esztendőben 20.000 koronát. Miután Szkicsáknak 40 szekere van, kiszámíthatjuk, hogy 800.000 korona áruforgalmat csinál évente selejtes osztrák áruval azon a czimen, hogy az magyar háziij)ari termék. Ezen árunak legnagyobb részét, a mint azt megállapítanom sikerült, Szkicsák ur bécsi, brünni, morvaországi gyárakból szerzi be, és speczialiter sokat vásárol a morva Rothwasser, Sternberg, Friedberg, Wegberg, Mistek, Benisch városokbeli gyárakból, a hol meggyőződést lehet szerezni arról, hogy ő tényleg ezeket az árukat árusitja. Üzleti haszna pedig, a mit egy gyolcsnagykereskedőtől sikerült táviratilag megtudnom, nem kevesebb mint 45%-a a befektetett tőkének. (Mozgás.) Ezek tehát korántsem oly jelentéktelen dolgok, mint a minőknek látszanak, és nagyon kell kérnem az igen t. miniszter urat, hogy ennek a visszaélésnek végre-valahára véget vessen. Azonban tartozom kijelenteni még azt is, hogy engem az árvamegyei közigazgatási hatóságok figyelmeztettek arra, hogy van ott igen sok hazafias gyolcskereskedő is, a ki ugyan nem maga gyártja a gyolcsot, de a kinek tulaj donképen ez képezi egyedüli kereseti forrását. Kijelentem, hogy felszólalásom éle nem ezek ellen a kisemberek ellen irányul, hanem azok ellen, a kik politikai tekintetben megbízhatatlanok, mert ugyancsak ez a hivatalos sürgöny biztosit engem arról is, hogy Szkicsák váüalatánál kizárólag nemzetiségi izgatók nyernek alkalmazást. Ugyanígy, mint ez a pénzintézeteknél, szövetkezeteknél és a gyáraknál is történik. A házalás, tehát a mellett, hogy igen lukrativ vállalkozás, arra is szolgál, hogy egyszersmind elhelyező intézete minden pánszláv agitátornak. Ha azonban már ezt a kérdést felvetettem, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden felhívjam az igen t. miniszter ur figyelmét arra is, hogy az én nézetem szerint talán még sem járja az, — hiszen nem a miniszter ur az oka — hogy a mi törvényeink- és rendeleteinktárában még ma is helyet foglaljon egy cs. kir. pátens. Nincsen tulajdonkép közigazgatási törvénytárunkban egyetlenegy sem, tudtommal ez az egyedüli és ez is csak azért, mert ugy tudom, hogy ennek a kérdésnek szabályozatlansága összefügg az 1867. évi kiegyezéssel. Azonban azt tartom, hogyha még oly jelentékeny vonatkozásban van is, feltétlenül törekednie kell a nemzeti kormánynak arra, hogy törvénytárunkból minden olyan rendeletet vagy pátenst kiküszöböljön, a mely a mai alkotmányos élettel semmiképen össze nem fér, és meg is vagyok győződve arról, hog}^ az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat nem nekem kellett erre figyelmeztetnem, hogy ő maga is gondolt erre, és én épen csak kapcsolatosan és azért vetettem föl itt a kérdést, mert ez a Szkicsák-féle ügygyei szorosan összefügg. Ezek után a következő interpellácziót intézem a kereskedelemügyi miniszter úrhoz; 1. Van-e tudomása az igen t. miniszter urnak arról, hogy Árva megyében egyes úgynevezett »gyolcsosok« a házalási jogszabályok kijátszásával valósággal házaló-nagykereskedést űznek ? 2. Van-e tudomása az igen t. miniszter urnak arról, hogy Árva megyében ezek a »nagy-házalók« az illetékes közigazgatási hatóságtól akadálytalanul kapnak házalási engedélyt olyan árukra, a melyek nem belföldön készülnek, hanem a melyeket a szomszédos sziléziai és galicziai városokban vásárolnak, sőt a melyeknek egy részét Csehországból importálják. 3. Tekintette] arra, hogy a házalási jogot jelenleg érvényesen szabályozó 1852. évi császári