Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

54 193. országos ülés 19U7 Julius 6-án, szombaton. hiszen nincsen semmi okom sem, hogy ugy legyek feltüntetve a t. ház meg az ország előtt, mint olyan ember, a ki azt keresi, hogy ő mártir legyen. (Derültség. Helyeslés.) Lengyel Zoltán: Végre egy ember, a ki nem akar mártir lenni! Brediceanu Koriolán: Az sem áll, hogy a németbogsáni választásra vonatkozó interpellácziómban polgárháborúról lett volna szó a nemzetiségiek és a magyarok közt. Először is ott egyetlen egy magyar falu van 32 közül. Hódy Gyula : Magyarfaló van több ! (Derültség. Elnök csenget.) Brediceanu Koriolán: Én ezt a dolgot a magyarokra bizom és bátran szavazás alá bocsáthatom, hogy milyen színben tüntetnek engem fel azok a magyarok, a kikkel együtt élek és működöm, azzal szemben, a mely színben itt a kormány engem feltüntet. Én megelégszem magyar polgártársaim Ítéletével, a kik között éjek és működöm. (Egy hang: Azért volt jelölt!) Én nem ajánlottam magamat senkinek, de nem is adok semmit a denuncziáczióra. (Zaj.) T. ház! (Zaj. Elnök csenget.) Én konkrét eseteket soroltam fel. Ezekre a miniszter úrtól választ nem kaptam, hanem a miniszter ur csak azt mondta általánosságban, hogy 13 pap lett elitélve. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Nem pap! Brediceanu Koriolán: Pap vagy dászkál. Méltóztassék megnevezni azt a kerületet, a hol azokat elitélték. Konkretizálni kell az eseteket. A mikor interpellácziómat olőadtam, nagy megelégedésemre szolgált, hogy az egész függetlenségi párt megbotránkozott az egyes eseteken, a melyeket most nem akarok ismételni. Ezekre semminemű feleletet nem kaptam. Én ott lakom és ismerem a helyzetet. (Zaj.) A világ minden pártja kell hogy védje a párthoz tartozót, ha azt felelősségre vonják. Éber Antal: Azért ítélték el őket. Brediceanu Koriolán : Én megbízom a bíróság ítéletében: nincs az tekintettel sem Brediceanura, sem másra. Különben egy nagy állású, épen a bírói karban működő férfiú mondotta, hogy helyesli azt a felfogásomat, hogy a politikai pereket ki kellene venni a bíróságok hatásköréből. Ismétlem, nem kaptam meg kérdéseimre a választ, s azért nem veszem azt tudomásul. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e tudomásul venni gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur válaszát Brediceanu képviselő ur interpellácziójára? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter ur válasza Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójára. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Lengyel Zoltán t. képviselő ur azt kérdezte tőlem (olvassa): »1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy folyó hó 13-án a román határrendőrség egy magyar állampolgárt minden ok nélkül a leggyalázatosabb módon megsértett és tettleg inzultált ? 2. Hajlandó-e ezért a megfelelő elégtételt megszerezni ?« Magától értetődőleg hajlandó lettem volna a megfelelő elégtételt szolgáltatni, azonban megelőzőleg alapos vizsgálatot indítottam, és pedig két utón. Egyrészt saját közegeimmel vizsgáltattam meg a helyszínén a dolgot, másrészt a követség utján felkértem a bukaresti kormányt, hogy a maga részéről szintén vizsgáltassa meg a tényállást. A két vizsgálat nem bizonyított be semmit. Négyszemközt történt ez az állítólagos inzultus, a román tisztviselő tagadja, s a külső körülmények sem látszanak bizonyítani a dolgot, ugy, hogy tekintettel arra, hogy a panaszolt esemény bebizonyítva nem lett, a további eljárást meg kellett szüntetni. Kérem a t. házat, méltóztassék a választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: Két intenczió vezérelt az interpelláczió megtételénél. Első sorban az, hogy a román határrendőrségi dologra felhívjam a t. miniszter ur figyelmét, másodszor az. hogy a megtörtént esetben, ha lehetséges, orvoslást kapjon a sértett. Köszönettel veszem tudomásul a miniszter ur válaszát, mert mindkét tekintetben egészen lelkiismeretesen intézkedett, sőt még tán azon is tulmenőleg, a mit megkivánhattam volna. (' Drohobeczky Gyula megjelenik a teremben. Felkiáltások: Éljen Drohobeczky! Éljenzés. Elnök csenget.) Épen ezért, habár a vizsgálat konkrét eredményre nem vezetett, jóllehet a doleg négyszemközt valósággal megtörtént, tehát a választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a belügyminiszter urnak Lengyel Zoltán képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter ur válasza Beniczky Ödön képviselő ur interpellácziójára, a m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház jegyeinek elővétele tárgyában. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Beniczky Ödön t. képviselő ur interpellácziót intézett hozzám az Operaház és a Nemzeti Színház jegyeinek elárusitása ügyében. Ő kifogásolja azt, hogy egy magánczégre bízatott az elárusiiás egy része és a következő kérdéseket intézi hozzám (olvassa) : »A m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház legjobb és legkeresettebb jegyei miért kaphatók csakis és kizárólag egy magánjegyirodában ?« E tekintetben rosszul informálták a képviselő urat, mert tényleg nemcsak ezen magánjegyirodában kaphatók a jó jegyek, hanem azoknak többsége magának a színháznak a pénztáránál is kapható. Pl. az Operaház jegyei kö-