Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-193

193. országos ülés 1907 július 6-án, szombaton. 55 zül csak egy 1 földszinti páholy, 5 első emeleti és 3 második emeleti páholy adandó át mindig a magán jegy irodának, holott összesen 64 páholy van és a többi magában a színházban kapható, ugy hogy ez az adat valószínűleg tévedésen alapul. Második kérdése (olvassa): »Mi az oka annak, hogy e két állami műintézet az elővételből és egyéb perczentekből származó tekintélyes jövedelmet az emiitett niagánczégnek engedi át oly bérösszeg fejében, a melynek csekélysége a jövedelemmel semmiféle arányban nincs ?« Ennek az volt az oka, hogy midőn ezen szerződést megkötötték, — ez Kristóffy idejében történt, (Mozgás balfelöl!) de nézetem szerint e szerződés egészen helyes — azt hitte a belügyminisztérium, hogy ez előnyösebb a színházakra nézve, mert többe kerülne az, ha a színházak maguk tartanának fenn a városban irodát, mint a mennyibe ez a szerződés a színházaknak kerül. Én nem vagyok hivatva ezt a kérdést most érdemlegesen megítélni, mert a színházak már nincsenek az én hatáskörömben, hanem a közoktatásügyi miniszter ur hatáskörében. Harmadik kérdése, hogy »mi az akadálya annak, hogy a két állami műintézet önmaga állítson fel jegyeinek árusítására jegyirodákat és így önmaga részesüljön a jegyelárusitás jövedelmében, a melyet most illetéktelenül és indokolatlanul egy magánczég élvez ?« Ennek oka jelenleg az, hogy a szerződés 1905-ben köttetett meg és 1908 közepéig van érvényben, addig tehát ezen az állapoton nem lehet változtatni. Hogy akkor t. barátom, a közoktatásügyi miniszter ur miként fog intézkedni, azt persze ma még nem mondhatom meg. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a belügyminiszter urnak Beniczky Ödön képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter ur válasza Pop Cs. István képviselő ur interpellácziójára, a belényesi néjjgyülés feloszlatása tárgyában. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T képselőház! (Sálijuk! Halljuk!) Pop Cs. István képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa) : 1. »Van-e tudomása a belügyminiszter urnak arról, hogy a Belényesen folyó hó 11-ére összehívott népgyűlést a hatóság képviseletében jelen volt Markovics Károly cséffai főszolgabíró beleegyezése és helyeslése mellett egy kisebb csoport hangos énekléssel és kődobálással megzavarta ?« Erről nincs tudomásom. A dolog a hivatalos adatok szerint ugy folyt le, hogy ott egy oláh nemzetiségi népgyűlés tartatott, a melynek közelében egy magyar mulatság volt és a midőn az oláhok azt kiabálták, hogy: »Éljen Oláhország!« — akkor ezek azzal válaszoltak, hogy a Kossuthnótát énekelték. (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás és zaj. Elnök csenget.) A mi azt az állítást illeti, hogy ez a magyar társaság megtámadta volna az oláhokat, ennek, a mint mindjárt rá fogok térni, épen az ellenkezője történt. Azt kérdi továbbá a képviselő ur (olvassa) : »2. Van-e a belügyminiszternek tudomása arról, hogy a rendezők felkérésére a nevezett főszolgabíró a zavargó csoportot nemcsak hogy el nem távolította, de a zajongást látszólag megengedte és a 3000 főnyi békés tömeget indokolatlanul csendőrökkel szétkergettette, vérontást okozva és az embereket falvaikig üldöztette ?« Hát ez sem áll így. A jelentések szerint igaz ugyan, hogy a népgyűlésnek egyik rendezője felszólította a főszolgabírót, hogy távolítsa el a Kossuth-nótát éneklő magyar csoportot, (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) — és pedig nagyon éles hangon szólította fel . . . Egy hang (balfelöl): Oláh szemtelenség! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: . .. erre azonban a főszolgabíró azt válaszolta: Ismerem kötelességemet, nem szorulok kileczkéztetésre. (Helyeslés.) És a főszolgabíró el volt határozva arra, hogy ha ezt az éneklést a magyar csoport tovább folytatja, olyan módon, hogy az zavarja a tárgyalások menetét, akkor igenis el fogja távolítani az éneklőket. A népgyűlés azonban nem várta be, hogy a főszolgabíró intézkedjék. Megtámadta a magyarokat, és ki akarta zavarni őket. Az egyik vezetőt fel is pofozták, nagy dulakodás támadt és erre — igen helyesen — elrendelte a főszolgabíró, hogy a népgyűlés feloszlattassék. (Elénk lielyeslés.) Egy további kérdése (olvassa) : »Megengedhetőnek tartja-e a belügyminiszter ur azt, hogy habár Belényesen három szolgabíró van, más járásból lett megbízva egy, a viszonyokkal nem ismerős szolgabíró a népgyűlésen való jelenléttel ?« Tény az, hogy nem odavaló szolgabíró volt erre a népgyűlésre kirendelve. A minthogy a helybeli szolgabíró a megjelenésben akadályozva volt, kiment helyette a szomszéd járás szolgabirája, a mi azonban nem baj (Igaz! Ugy van!) és nem vezethető vissza arra, mintha ő ott hibát követett volna el azért, meri nem ismerte a helyet és az embereket. Akármilyen szolgabíró lett volna ott, a feloszlatás bekövetkezett volna. Ennélfogva semmi okom sincs a beavatkozásra. (Helyeslés.) Az utolsó kérdés (olvassa): »Hajlandó-e a belügyminiszter ur szigorú vizsgálatot indítani, a polgári jogaikban és testi épségükben megbántott polgároknak kellő elégtételt adni és a