Képviselőházi napló, 1906. XII. kötet • 1907. julius 5–október 11.

Ülésnapok - 1906-192

>07 július 5-én, pénteken. 24 19± országos ülés 19 Elnök ! Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti az előadó urat. Éber Antal előadó: T. képviselőház! Csak egészen röviden kívánok reflektálni az elhangzott nyilatkozatokra. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt Farkasházy t. barátomnak a Tisza-Hieronymi-íéle eset tekintetében tett arra a megjegyzésére akarok reflektálni, hogy ha már vád alá helyezést nem is provokálunk, de azért módjában áll a kormánynak, módjában áll az államnak azt a pénzt más utón behajtani, mert semmi törvény nincs, a mely ezt megakadályozza. Hirtenstein Lajos: Igaza van! Éber Antal előadó : Bocsánatot kérek, igenis van törvény, a mely ezt határozottan megakadályozza : az 1848 : XIII. t.-czikk 32. §-ában taxatíve felsorolja azokat az eseteket, a melyekért a miniszterek felelősségre vonathatnak. Itt a b) pont, a mely erre az esetre szól, azt mondja, hogy : »a kezeikre bízott pénz és egyéb értékek törvényellenes alkalmazásáért«; ezen esetekben előiratik, hogy mi a vád alá helyezési eljárás. Azután pedig a 36. §. ezt mondja: »Hivatalos minőségükön kivül elkövetett egyéb vétségekre nézve a miniszterek a köztörvények alatt állanak.« Ebből nyilvánvaló, hogy kétféle eljárás van. Az 1848 : III. törvényczikk 32. §-ában szabályozott hivatali visszaélések miatt helye van a vád alá helyezési eljárásnak és semmi egyébnek; minden más esetek pedig, az egyéb vétségek, a köztörvény alatt állanak. Ha tehát az állam a 32. §-ban felsorolt esetek egyikében a köztörvény elé menne, akkor nyilvánvaló, hogy a bíróság kénytelen volna a saját illetéktelenségét konstatálni, mert hiszen ő eléje, a köztörvények elé, egyéb vétségek tartoznak. Farkasházy t. képviselőtársam helyesli, hogy az állami vagyonban ma az államadóssági járuléknak megfelelő tőke felvéve nincs, mert szerinte ezzel a tőkével mi ma nem tartozunk. Ezen okfejtése által magamat meggyőzve egyáltalában nem érzem. Itt a kérdés ez : a magyar álláspont szerint mi 4-2% kamat alapján tartoznánk az adósságot tőkésítve visszafizetni, illetőleg ilyen kamat alapján volna jogunk azt visszafizetni. Engedelmet kérek, az kétségtelen, hogy 4'2% kamatozás alapján ez a tartozásunk, az ennek megfelelő tőke Magyarországot feltétlenül terheli, ilyen összeget tehát legalább is, tekintet nélkül a tárgyalásokra, a melyek ennek az álláspontnak a jogosságára nézve folynak, ilyen, a mi általunk is helyesnek elismert kamatláb alapján álló, megfelelő tőkét feltétlenül be kellene állítani, mert semmiféle számadásra kötelezett testület azért, mert a vele szemben érvényesített követelés mennyisége vitás, nem fog egy mérleget ugy összeállítani, hogy 1600 millió korona tiszta vagyont mutasson ki akkor, a mikor saját tudása és beismerése szerint legalább is 1400 millió koronával tartozik. A mi végül magát a különvéleményt és a támogatására felhozottakat illeti, engedelmet kérek, de Farkasházy t. képviselő ur ebben maga sem volt következetes, mert kezdeni a fejtegetéseit azzal kezdte, hogy még sokkal inkább kellene vád alá helyezni a kormányt ezekért a túlkiadásokért, mint azért a bizonyos 150.000 koronáért; a végén pedig megelégedett azzal, hogy ő maga sem indítványozta a vád alá helyezést, hanem indítványozta a bizottsági jelentésnek egy más, külön szövegezését, a melyben, szemben a bizottságjelentésével, valami lényeges elvi különbséget felfedezni nem lehet. A mit a különvélemény t. előadója kifejtett, hogy tudniillik még sem lehet azt a gyermekmenhelyekre kiadott túlkiadást összehasonlítani a közösügyi hadügyi túlkiadásokkal, — hiszen az áll, de bocsánatot kérek, azt a közösügyi hadügyi kiadást végre is már jóváhagyta az a bizottság, a melyre az 1867 : XII. törvényczikk 40. §-a szerint ezen számadások megállapítása nem ugyan a magyar kormánynyal, de a közösügyi kormánynyal szemben tartozik. Hát bocsánatot kérek, akármiféle pártállást álljunk, akármicsoda szerepünk volt azokban a nagy nemzeti küzdelmekben: az az egy csak bizonyos dolog, hogy a mikor egy bizonyos alkotmányos testület, ennek a törvényhozásnak egy küldöttsége is már jóváhagyta ezt a kiadást. . . Farkasházy Zsigmond: Ez sem áll! Éber Antal előadó : . . . a közösügyi kormánynyal szemben megadta a felmentést erre vonatkozólag, akkor arra, hogy e szövetségben külön jelentést tegyünk, mikor magát a tényt mi is rosszaltuk, nem volt semmi alkalom. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: Még a különvélemény előadóját, Farkasházy Zsigmond képviselő urat illeti a szó. Farkasházy Zsigmond: T. ház! Engedjék meg, hogy a különvéleményemre tett megjegyzésekkel röviden foglalkozzam. (Halljuk !) Épen azok az érvek, a melyeket Popovics államtitkár ur és azután a t. előadó ur is az én különvéleményem, illetve indítványom megerőtlenitésére felhoztak, legjobb bizonyítékai annak, hogy e kérdés felett per tangentem a jelentésben elsiklani nem lehet és nem is szabad, mert ez szankcziója volna olyan eljárásnak, a melyet a ház mai többsége egyáltalában el nem fogadhat és a mely az eddigi gyakorlattal és felfogással is ellenkezik. Popovics államtitkár ur elismerte, hogy a minisztérium jelentésében hiba történt akkor, a mikor az előirányzatnélküli rendkívüli közösügyi költségek előterjesztésénél nem megállapításról, hanem megszavazásról beszéltek. Az államtitkár ur elismerte, hogy ez helytelen. Az előadó ur szerint azonban a megáüapitásnak vagy megszavazásnak már egy értelme van, mert ha a közösügyi bizottságok megállapították ezt a költséget, ez már annyit jelent, hogy a közös miniszterek ebből a maguk számára meghatalmazást származtathatnak. Konstatálni kívánom elsősorban, hogy a szóbanforgó konkrét kiadásokra nézve akkor, a